Az orosz hordozórakéta még komolyabb versenytársává válhat az európai Ariane-5-nek.
Az orosz Proton rakéták kereskedelmi indításait szervező és értékesítő, amerikai székhelyű International Launch Services (ILS) vállalat a múlt héten bejelentette, hogy 2010 végén vagy 2011 elején újszerű startot terveznek: egyszerre állítanának pályára egy orosz építésű műholdat (a Kazahsztán számára készülő, távközlési és műsorszóró szolgáltatást nyújtó Kazsat-2-t), és egy európai megrendelésre Amerikában készülő távközlési holdat (SES-3). A terv érdekessége, hogy a nagyteljesítményű Proton így egyszerre két, geostacionárius pályára szánt műholdat emelne a magasba. A piacnak ezt a szegmensét eddig az Ariane-5 rakéta uralta. A dupla indítás nyilvánvaló előnye, hogy költségkímélőbb, mintha egy rakétával csak egyetlen hold startolna.
A SES-3 és a kazah megrendelésre, de Oroszországban épülő Kazsat-2 indítása nem része az ILS és az Orbital által kidolgozott Proton Duo rendszernek. Újdonság, hogy korábban nem volt „keveredés”, vagyis a kereskedelmi és az orosz kormányzati szervezésű startok nem használták ugyanazt a rakétát.
Épp egy évvel ezelőtt, 2009 februárjában már kipróbálták a Protont két űreszközzel, akkor orosz távközlési holdakat (Ekszpressz-AM44 és Ekszpressz-MD1) állítottak így geostacionárius átmeneti pályára. (Az orosz GLONASSZ navigációs műholdrendszer tagjait hármasával indítják, igaz valamivel alacsonyabb pályára. - A szerk.) Mint már korábban máskor is, a legutóbbi, múlt héten történt Proton-indítás (Intelsat-16) esetében a hordozóeszköz többletképességét arra használták, hogy az űreszközt közvetlenül geostacionárius pályára juttatták. Így megőrizték a fedélzeti hajtóanyagkészletet, ami – szerencsés esetben – a műhold élettartamát akár 25 évesre is kitolhatja, hiszen több üzemanyag marad meg a folyamatos pályaigazításokra.
Az ILS szerint azonban a megrendelők, ha választaniuk kell az üzemanyag-megtakarítással elérhető hosszabb műhold-élettartam vagy az olcsóbb felbocsátás között, akkor inkább az utóbbira szavaznak. A kettős indításokkal pedig a kilogrammonkénti startköltségeket a versenytársakénál 20%-kal alacsonyabban tudják majd megállapítani. A kedvező árhoz hozzájárul, hogy az oroszok a Proton rakétákat nagy sorozatban gyártják: a Hrunyicsev cég évente 12-14 rakétát épít. A 2010-es évre legalább nyolc kereskedelmi, és négy-öt orosz kormányzati megrendelés van.
Az ILS most összefogott az amerikai Orbital Sciences műholdépítő céggel, s lehetővé teszik, hogy az Orbital gyártotta kis és közepes tömegű távközlési holdak egyszerre kerüljenek egy Proton rakétára. A Proton és Briz-M nevű végfokozata több mint 6 tonna tömeget képes geostacionárius átmeneti pályára juttatni. (Innen a műholdak saját fedélzeti hajtóműveik segítségével érik el a 36 ezer km magasan húzódó körpályát.) Csakhogy a kereskedelmi távközlési holdak jó része ennél kisebb tömegű, így a Proton kapacitása részben kihasználatlan marad. (Összehasonlításul: az Ariane-5 ECA kapacitása 10 tonnás.)
Kapcsolódó cikkek:
Két orosz távközlési műhold indult
Intelsat-16
Kapcsolódó linkek:
Dupla kereskedelmi Proton-indítások a láthatáron (Spaceflight Now)
Fél éven belül immár másodszor nem sikerült a kívánt pályára juttatni egy műholdat az orosz hordozórakéta kereskedelmi startja során.
