A NASA 36 éves ISEE-3 (későbbi nevén ICE) űrszondájával megkísérelhetik a majdnem lehetetlent, a programjának 1997-es zárását követő újrahasznosítást – magánkezdeményezésre.
A feladatra nem az amerikai űrhivatal, hanem egy olyan társaság vállalkozott, akik közösségi finanszírozással kezdtek gyűjteni 125 ezer dollárt a projekt végrehajtására. Az adományozók május 14-ére össze is adták a pénzt, ugyanakkor a gyűjtés még nem állt le, mivel időközben további költségek merültek fel.
Az ISEE-3 (International Sun-Earth Explorer-3) űrszonda 1978-ban indult. Története dióhéjban a következő. Felbocsátása után a Nap–Föld rendszer L1 jelű Lagrange-pontja környezetébe irányították, a Földtől másfél millió km-es távolságba, ahol mindig a két égitest között maradva, 1 év alatt kerülte meg a Napot. (Azóta más űreszközöket is küldtek erre a kedvező megfigyelőhelyre, de az ISEE-3 volt a legelső.) Itt a kozmikus sugárzást, a napszelet és a mágneses teret tanulmányozta. 1985-re aztán más feladatot találtak ki a számára. Új néven (ICE, International Cometary Explorer), bonyolult pályamódosító manőverekkel a Giacobini–Zinner-üstökös felé irányították, amelynek átrepült a csóváján. Ezután 1986-ban a Halley-üstökös csóváját is vizsgálták vele, ha az üstökösmaghoz képest nem is túlságosan közelről. Később sem vonult nyugdíjba, a NASA a napszél és a koronakitörések kutatására vetette be, amit egészen 1997-ig végzett is. (További részletek Molnár László áprilisi cikkében, a csillagaszat.hu portálon olvashatók.)
(Fantáziakép: NASA GSFC)
1997-ben sem kapcsolták ki, csak egyre messzebbre jutott tőlünk a Nap körüli pályáján, s rádiójeleinek vétele egy idő után túlságosan nehézzé vált. Azóta nem tudunk róla sok biztosat, de azt igen, hogy most felénk tart, ismét visszatér a Föld közelébe. Ez alkalmat adhat arra, hogy újból kapcsolatba lépjenek vele. Két rádióadója a jelek szerint még működik, és remélik, hogy a tudományos műszerei közül is túlélhette néhány a 36 űrben töltött évet. Mivel a fedélzetén jelenleg is lehet elegendő hajtóanyag a pálya alakítására, a nagyra törő terv az, hogy visszairányítsák az L1 pont közelébe. Ha a manőver nem sikerül, akkor további 30-40 évig ismét eltűnik az űrszonda a „látókörünkből”.
Az ISEE-3 augusztus 10-én esedékes Hold-megközelítése. (Fantáziakép: Mark Maxwell / ISEE-3 Reboot Project)
A pályakorrekciók ideje nemsokára, legkésőbb június közepén jön el. Az első rádiókapcsolatot már a napokban, a Puerto Ricóban található arecibói 305 m-es átmérőjű rádiótávcsővel megkísérlik. Az érzékeny teleszkóp adja a legjobb esélyt, hogy sikerüljön újból ellenőrzés alá venni az ISEE-3/ICE űrszondát. A művelet még így sem lesz egyszerű, mivel a NASA már nem rendelkezik azokkal a régi eszközökkel, amelyeket annak idején a kapcsolattartásra használtak. Mindent a megmaradt dokumentáció alapján kell rekonstruálni. Bár az űrügynökség számos régi munkatársa segíti az erőfeszítéseket, a NASA nem ad pénzügyi támogatást a projekthez. Az még nem teljesen világos, hogy ha a példátlan vállalkozás sikerül, a szondának pontosan milyen feladatot szánnának és mire lesz képes az L1 ponthoz érve. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
AZ EURÓPAI ŰRTEVÉKENYSÉG (30. rész): A világ nagyhatalmai egy célért – külön-külön
20 éve indult a Giotto a Halley-üstökös felé
Mentsünk meg egy ellopott űrszondát! (Csillagászat.hu)
Az ISEE-3/ICE újraélesztése (Space.com)
ISEE-3 Reboot Project honlap
Az április 3-án felbocsátott új európai földmegfigyelő műhold, a Sentinel-1A alig tudott kitérni egy irányíthatatlan régi űreszköz elől.
