Az április 3-án felbocsátott új európai földmegfigyelő műhold, a Sentinel-1A alig tudott kitérni egy irányíthatatlan régi űreszköz elől.
A Sentinel-1A irányítói a startot követően azon dolgoztak, hogy egy összetett, 10 órán át folyó manőverrel, több lépcsőben kinyissák az európai Copernicus program első radaros távérzékelő műholdjának antennáját és két napelemtábláját. Előzetesen azt gondolták, hogy ez lesz a legkritikusabb művelet az űreszköz beüzemelése során. Aztán megérkezett a figyelmeztetés: egy kiszolgált amerikai műhold a pályaszámítások szerint veszélyes közelségben halad el a Sentinel-1A mellett.
A Sentinel-1A fedélzetén elhelyezett kamera képe április 4-én készült, röviddel a műhold pályára állása után. Rajta az egyik napelemszárny és alul az radarantenna részlete látható. (Kép: ESA)
A Föld környezetében, különösen az alacsony pályák, sőt ezen belül is a távérzékelő műholdak által használt poláris pályák környékén meglehetősen sok űrszemét kering. Ezek már használaton kívüli, működésképtelen űreszközök, hordozórakéta-fokozatok, illetve ezek kisebb-nagyobb széttöredezett darabjai. Mind potenciális veszélyt jelentenek az aktív műholdak számára. Az Amerikai Légierő figyelőszolgálata mintegy 23 ezer olyan, néhány centiméteresnél nagyobb űrhulladék pályáját tartja nyilván, amelyek akár bajt is okozhatnak. Az Európai Űrügynökség (ESA) darmstadti irányító központjába is tőlük érkezett a vészjelzés: a közeljövőben (vagyis április 5-én) a NASA már használaton kívüli (ezért nem irányítható) ACRIMSAT műholdja két alkalommal is keresztezné a Sentinel-1A útját, az egyiknél a becsült távolság mindössze 20 méter! Figyelembe véve az előrejelzések hibáját is, ez igen nagy valószínűséggel ütközést is jelenthet.
Az efféle figyelmeztetések elég gyakorinak és rutinszerűnek számítanak, de a Sentinel-1A esete különleges volt. A műhold ugyanis még alig állt pályára, és a fedélzetén nem aktiválták teljesen a manőverezéshez használatos hajtóművek rendszerét. A vészhelyzetben végül szerencsére sikerült megoldani a feladatot, és felküldeni a parancsot egy 39 másodpercen át tartó pályamódosító manőver végrehajtására. A manőver április 5-én, magyar idő szerint 7:14-kor történt. (A műhold április 3-án 23:02-kor startolt Francia Guyanából.) Ekkor a Sentinel-1A éppen a földi követőállomások látókörén kívül keringett, így az irányítók csak valamivel később könnyebbülhettek meg, látván, hogy a pályakorrekció sikerrel járt. Hasonló, a felbocsátás után ilyen rövid idővel végrehajtott műveletre még sosem volt szükség, és előzetesen nem is szimuláltak ilyen vészhelyzetet.
A „bűnös” ACRIMSAT (Active Cavity Radiometer Irradiance Monitor Satellite) egyébként egy 1999 decemberében indított műhold, amely hét éven át eredményesen mérte a Földet érő napsugárzás mennyiségét. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Pályán a Sentinel-1A
Reflektorfényben a Sentinel-1A
Közel 400 amerikai vészjelzés
Ütközésveszélyben volt a Sentinel-1A (Spaceflight Now)
A Jamal-402 kezdetben a tervezettnél alacsonyabb átmeneti pályára került a hordozórakéta gyorsítófokozatának hibájából. Mostanra mégis elérte a geostacionárius pályát.
