Egy ikon ismét itt hagyott bennünket. 2016. december 8-án, 95 éves korában elhunyt John Glenn, a Friendship-7 űrhajósa, az Eredeti Hetek utolsó tagja.
Az Ohio State University James Rákközpontjának bejelentése szerint december 8-án elhunyt John Glenn egykori űrhajós, későbbi szenátor. A rákközpont szóvivője egy nappal korábban jelentette be, hogy Glenn már egy hete intézetük betege, bár az, hogy ők rákközpont, nem jelenti azt, hogy az űrhajós rákos. A közelebbről eddig meg nem nevezett betegség sajnos nagyon gyors lefolyású volt, a 95 éves szervezet már csak egy napig bírta a küzdelmet.
Glenn 1959-ben lett az első amerikai űrhajóscsoport, az Eredeti Hetek tagja és nevét azzal írta be a történelemkönyvbe, hogy első amerikaiként – és a világ harmadik űrhajósaként – állt Föld körüli pályára. Addigra azonban Glenn óriási tapasztalatot szerzett a katonai repülésben, a technikatörténet más rekordokat is az ő nevéhez fűzött már. 1921. július 18-án született az Ohio állambeli Cambridge-ben, gyermekéveit azonban a közeli New Concord városában töltötte. Itt végezte el a középiskolát, majd itt kezdte tanulmányait a Muskingum Főiskola mérnökhallgatójaként. És itt fertőzte meg a repülés is, 20 éves korában már pilótajogosítvány lapult a zsebében. Végül azonban nem lett belőle végzett mérnök, mivel Japán megtámadta Pearl Harbourt és Glenn jelentkezett a hadsereghez (egyeteme később, 1962-es űrrepülése után fogadta el végzett mérnökként, és adta meg neki a diplomát). 1942 márciusában azonban nem a hadsereg, hanem a Haditengerészet hívta be, méghozzá pilótanövendékek közé. A kiképzés során ahogy haladt előre, tehetségesnek mutatkozott és lehetőséget kapott, hogy a tengerészgyalogsághoz helyezzék át, amely lehetőséget ő meg is ragadott. Mielőtt növendékből valódi pilóta lett, magánéletében is fontos változás következett be: elvette Anna Margaret Castort, aki 73 éven át a felesége maradt.
1943-ban befejezte a kiképzését és egyből a Csendes-óceáni hadszíntérre vezényelték, ahol rövid ideig tehergépen repült, majd a WMF-155 század F4U Corsair vadászpilótájaként átesett a tűzkeresztségen. Összesen 59 harci bevetést teljesített, a háború végére elérve a kapitányi rendfokozatot. A háború után helyőrségről helyőrségre vándorolt, Patuxent River, majd Észak-Kína, végül Guam volt a karrierállomás a tengerészgyalogságnál. Hamarosan a koreai háború forgatagában találta magát. Először a fegyverneménél rendszeresített F9F Panther gépeken, majd egy fegyvernemközi csereprogram részeseként a Légirőnél használatos F-86F Sabre gépekkel repült összesen 149 harci bevetést, ahol 3 MiG-15-ös vadászgép lelövésével büszkélkedhetett. Hogy ez a 149 bevetés milyen volt Glenn számára, jól mutatja, hogy társai „mágnesseggűnek” nevezték el, mivel „vonzotta a légvédelmi tüzet”. Egy alkalommal 250 lyukat számoltak össze gépén, amellyel mégis visszatért.
A koreai bevetésekből az útja Patuxent River támaszpontra vezetett, ahol berepülőpilóta címet kapott és kísérleti gépekkel kezdett foglalkozni 1954-től. Munkája során elsősorban fegyverteszteket végzett az általa repült gépekkel. A szolgálatot azonban érdekes repülések is tarkították, ilyen volt az 1957. július 16-i út, amikor Los Alamitosból New Yorkba kellett repülni és amelynek során Glenn megdöntötte a transzkontinentális repülés rekordját és ő lett az az ember, aki a leggyorsabban szelte át Amerikát.
1958 augusztus-szeptemberében az új-mexikói Lovelace Klinikán egy nagyon furcsa egészségügyi kiválasztási folyamat részeként hét embert jelöltek ki 508 pilóta közül, akik az Eredeti Hetek nevet választották csoportjukra, s akik Amerika első űrhajósjelöltjeiként vonultak be a történelembe. Ezek egyike volt John Glenn. A különböző haderőnemek pilótáit a NASA-hoz vezényelték és a következő öt évben a világűr meghódítását tűzték ki elébük célként. A Mercury program, amelynek résztvevői lettek, az első embert kívánta az űrbe juttatni, ám mire a rendkívül megbízhatatlan rakétatechnikát sikerült megbízhatóvá, a sorra robbanó űreszközöket biztonságossá tenni, addig egy szovjet űrhajós, Jurij Gagarin teljesítette a célt. Amerikának csak a visszavágás maradt. Előbb Alan Shepardot és Gus Grissomot küldték fel egy-egy űrugrásra. 1962. február 20-án jött el az idő, hogy az USA is olyan űrhajót küldjön fel, amelynek utasa kering a Föld körül. A program felelőseinek választása John Glennre esett, aki korábban a két űrugrás tartalékaként már kapott űrkiképzést. 1962. február 20-án Glenn egy három fordulatos repülésre indult, amelyet sikerrel teljesített. Minden rendben működött űrhajóján egészen a leszállásig, amikor a műszerek szerint a hőpajzs rögzítésével baj volt, azzal fenyegetve, hogy a hazaúton Glenn halálra ég. Szerencsére csak műszerhiba volt, így a világ első amerikai űrhajósa ugyanolyan tökéletesen szállt le, mint amilyen tökéletes volt az egész repülése. Visszatérése után Glennből nemzeti hős vált, New Yorkban a hősöknek járó konfettis felvonulást rendeztek neki, Kennedy elnöktől kitüntetést vehetett át.
A NASA karrier hamar véget ért, Glenn 1964. január 16-án szerelt le a NASA-tól. Már másnap bejelentette, hogy a Demokrata Párt színeiben indul a szenátusi választásokon Ohio államban, ám nem sokkal később egy fürdőszobai baleset miatt visszalépett a jelöltségtől. Azonban továbbra is megmaradt a politikai színpadon, de kétszer is vereséget szenvedett a szenátusi választásokon. Egészen 1974-ig kellett várnia, mire ténylegesen megválasztották szenátornak és törvényhozóvá válhatott. 1976-ban az alelnöki székért indult, de nem ő lett a befutó, majd később 1984-ben az elnökjelöltségért is jelöltette magát demokrata színekben, de ott sem volt sikeres. Egészen 1998-ig töltötte be a szenátori posztot, amikor visszautasította, hogy újra jelöltesse magát annak érdekében, hogy törvényhozó helyett ismét űrhajós lehessen.
Lényegében politikai kapcsolatait kihasználva (Clinton elnökhöz fűződő jó viszonyára építve) 1998. október 29-én tagja lett az STS-95 repülésnek, ahol a Discovery fedélzetén rakományspecialistaként 77 évesen újra feljutott az űrbe. Ezzel ő lett a legidősebb ember, aki a világűrben járt. Feladatainak egy része pont arra vonatkozott, hogy az idős szervezet hogyan reagál az űrrepülés okozta terhelésre. A kilenc napos repülés sikert hozott, Glenn rendkívül jól állta a terhelések okozta megpróbáltatásokat.
(Képek: NASA)
A repülés után Glenn visszavonult a nyilvános feladatoktól, csak ritkán jelent meg a nyilvánosság előtt. Ilyen megjelenések voltak, amikor 2006. augusztus 4-én autóbalesetet szenvedett és a felépülés után jelentette, hogy immár jól van. Vagy 2012-ben, a Friendship-7 50. évfordulóján rádión beszélgethetett a Nemzetközi Űrállomás éppen szolgálatban levő legénységével. Vagy amikor átadhatta a Smithsonian Intézetnek a kiállítási tárgynak szánt, leszerelt Discovery űrsiklót.
Az idősödő veterán egészsége is lassan hanyatlani kezdett, 2014-ben szívbillentyűműtéten esett át, majd egy hete ismét kórházba kellett vonulnia. Innen már sajnos nem vezetett tovább út, John Glenn elhunyt. Nagy idők tanúja, sőt tevékeny részese volt. Emlékét megőrzi a hálás utókor.
Kapcsolódó cikkek:
John Glenn (1921–2016)
Űrrepülés amerikai módra: 45 éve repült a Friendship-7 (1. rész)
Űrrepülés amerikai módra: 45 éve repült a Friendship-7 (2. rész)
Eltávozott az első amerikai, aki a világűrben megkerülte a Földet. Az első amerikai űrhajóscsapat, az „eredeti hetek” utolsó képviselője volt.
