Az éghajlatváltozás műholdas követésének fontos összetevője az erős üvegházgáznak számító metán megfigyelése.
Ennek jegyében az Egyesült Államok csatlakozott a globális metánszövetséghez (Global Methane Pledge), amelynek célja, hogy 2030-ra a 2020-as mennyiséghez képest 30%-kal csökkentsék a metánkibocsátást. Első lépésként felmérik, mennyi metán kerül valójában a földi légkörbe. A műholdas méréseket elemezve megállapították, hogy az USA egybefüggő (tehát Alaszka és Hawaii nélküli) területén 2019-ben a korábbi becsléshez képest magasabb volt a metánkibocsátás.
A műholdas mérésekből levezetett térkép az Egyesült Államok 2019. évi, emberi tevékenységből származó metánkibocsátását mutatja. (Kép: NASA Earth Observatory, Michala Garrison, az adatok forrása: Nesser et al. (2024). A kutatást részben a NASA Carbon Monitoring System (CMS) támogatta)
Az USA Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA, Environmental Protection Agency) nyilvántartást vezet az emberi tevékenységgel összefüggő metánkibocsátásról, ennek fő forrásai a hulladéklerakók, az állattenyésztés, valamint a kőolaj- és földgázkitermelés. Újabban egy nemzetközi kutatócsoport a NASA Sugárhajtás Laboratórium (JPL, Jet Propulsion Laboratory) munkatársának vezetésével, a Sentinel–5 Precursor műholdon működő TROPOMI (Tropospheric Monitoring Instrument) műszer mérései alapján, a GEOS-Chem légköri transzportmodellt felhasználva elkészítette az USA 2019. évi metánemissziójának nagyfelbontású térképét (lásd a fenti képen).
A kutatók összevetették a térképen ábrázolt adatokat azokkal, amelyek az EPA ugyanazon évre vonatkozó nyilvántartásában szerepelnek, és megállapították, hogy a 2019-re a műholdas adatokból levezetett értékek 13%-kal magasabbnak tűnnek az EPA becslésénél, és bár az eltérés az EPA által megadott ±14%-os határon belül van, de annak felső határa közelében. A térképen világossárgával jelölt pontokban a négyzetkilométerenkénti éves emisszió meghaladta az 50 tonnát (a legmagasabb érték 384 tonna/km2 volt). Ezen belül az USA két legjelentősebb metánforrása, nevezetesen a kőolaj- és gázkitermeléssel, illetve az állattartással összefüggő kibocsátás esetében az eltérés +12%, illetve +11% volt. Ezzel szemben a szénbányászat esetében az EPA nyilvántartásánál 28%-kal kisebb értékeket kaptak. A harmadik legnagyobb forrás, a szemétlerakók esetében a műholdas becslés 50%-kal haladta meg az EPA adatait, ami azért nem meglepő, mert sok esetben a földi adatszolgáltatás metodikája sem volt egységes.
Ezért a kutatók figyelme az ország 70 legnagyobb szemétlerakója felé fordult, amelyek esetében a kibocsátás 77%-kal haladta meg az EPA-nak jelentett adatok középértékét. Annál a 38 létesítménynél (a 70 közül), ahol gázt nyertek vissza, az emisszió 200%-kal haladta meg a bejelentett értéket. A második térképen ennek a 70 lerakónak az adatai láthatók. A műholdas méréseket repülőgépről végzett mérésekkel pontosították, aminek elsősorban olyan esetekben van jelentősége, ahol a hulladéklerakó közelében más természetes vagy emberi tevékenységgel összefüggő metánforrás is található.
A 70 legnagyobb szemétlerakó 2019-ben az EPA számára jelentett és műholdas mérésekből levezetett kibocsátási adatainak eltérése. A sárga négyzetek a bejelentettnél magasabb, a lilák annál alacsonyabb tényleges kibocsátást jeleznek. (Kép: NASA Earth Observatory, Michala Garrison, az adatok forrása: Nesser et al. (2024). A kutatást részben a NASA Carbon Monitoring System (CMS) támogatta)
Összességében arra a következtetésre jutottak, hogy néhány forrás esetében a metánkibocsátás nagyobb a korábban feltételezettnél. Azt is kimutatták, hogy a 10 legnagyobb metánkibocsátó államban a 2019-re vonatkozó műholdas eredmények átlagosan 27%-kal voltak magasabbak az EPA adatainál. Ez a 10 állam az USA teljes metánemissziójának 55%-áért felelős. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Metáncsúcs 2020-ban
A metán nyomában
Honnan jön a metán?
Metánszivárgás Ohióban
Metánszivárgás azonosítása
Nagyobb az USA metánkibocsátása, mint gondolták (NASA EO)
A NASA közzétette legújabb földmegfigyelő műholdja, az óceánok állapotát, a levegőminőséget és az éghajlatváltozást vizsgáló PACE tudományos minőségű adatait.
