Honnan jön a metán?

Fontos új eszköz a klímavédelemben az európai Copernicus program Sentinel-5P műholdja.

Az egyes légköri gázok mennyiségének mérésére alkalmas műhold adatainak segítségével azonosítani lehet például, hogy világszerte hol kerül a legtöbb metán (CH₄) a levegőbe. Ez a második legjelentősebb üvegházhatású gáz, és emissziója évente kb. 1%-kal növekszik (több keletkezik belőle, mint amennyi természetes módon eltűnik). A metán pedig sokkal hatékonyabban ejti csapdába a napsugárzásból származó hőt, mint a szén-dioxid, hozzájárulva a klíma hosszú távon tapasztalható felmelegedéséhez. Ezért egyre nagyobb az igény arra, hogy megtudjuk: pontosan honnan is származik és mennyi a légörbe jutó metán?

A Kayrros nevű francia startup cég kutatói nemrég egy olyan eljárást fejlesztettek ki, amely globális szinten segít a metán emisszióját követni. Ehhez többek között a Sentinel-5P adatait is felhasználják, de egy sor más forrásból is dolgoznak, a földi telepítésű mérőműszerektől kezdve egészen a közösségi médiából származó információig. Továbbá az ugyancsak a Copernicus program részeként dolgozó radaros Sentinel-1 és optikai Sentinel-2 földmegfigyelő műholdpárosok adatai is segítenek, hogy a felszínen minél pontosabban lokalizálhassák és jellemezhessék a metánforrásokat.

A vizsgálataik azt mutatják, hogy a Földön egy időben nagyjából száz olyan hely található, ahonnan jelentős mennyiségben kerül metán a levegőbe. Ezeknek mintegy fele kőolaj- és földgázkitermeléshez, szénbányászathoz vagy nehézipari termeléshez köthető, ami persze nem meglepő. A száz forrásból évente összesen 20 millió tonna metán szabadul fel.

Rendellenesen magas metánkibocsátást mutató helyek 2019 folyamán. A körök mérete és színe rendre a kibocsátó hely kiterjedését és a metánszivárgás intenzitását kódolja. Minél sötétebb vörös vagy lila a szín, annál nagyobb volt a metán koncentrációja. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / Kayrros)

Az Egyesült Államok délnyugati részén, Texas és Új-Mexikó államok területén fekvő Permi-medence a nevét onnan kapta, hogy itt vannak a földtörténet perm időszakában keletkezett legvastagabb sziklarétegek. Ez az amerikai palaolaj-bányászat központja, a termelést sűrűn elhelyezkedő kutakkal végzik. Az alábbi kép egy itteni példával illusztrálja az eljárás működését.

A Permi-medence fölött 2019 decemberében detektált nagy metánfelhő eredetét műholdas térképek és egyéb adatok segítségével sikerült a számtalan kút (kis kék négyzetek) közül egyre (piros kör) visszavezetni. (Kép: Kayrros)

A műholdas mérések felhasználása alapvető javulást jelent a metán vizsgálatában, segít a változó emisszió közel valós idejű követésében. Korábban a metánkibocsátást kétes megbízhatóságú, meglehetősen pontatlan becslésekkel állapították meg. Az új, pontosabb adatok remélhetőleg kedvező változásokat hoznak majd a szabályozás területén, az energia- és klímapolitikában.

Kapcsolódó cikkek:
Metánszivárgás Ohióban
GYORSHÍR: Úton a Sentinel-5P
Startra kész a Sentinel–5P
Levegőminőség-monitorozó Sentinel a bemutatón
Metánszivárgás azonosítása

Kapcsolódó linkek:
A metánkibocsátás globális térképezése Sentinel adatok segítségével (ESA)