Ezer éve nem sújtotta hasonló szárazság a dél-amerikai ország mediterrán éghajlatú térségét: a víztározók apadnak.
Chilében a mediterrán éghajlatú országokhoz hasonlóan nem ritkák az egy-két évig tartó aszályos időszakok. A mostani azonban még az ottani viszonyok közt is rendkívüli, a súlyos szárazság immár több mint egy évtizede sújtja az ország középső területét.
2010 óta Chile középső részén a csapadék éves mennyisége évről évre 20–45 százalékkal elmaradt az átlagostól. Santiago környékén, ahol az elővárosok lakosságával együtt több mint hétmillió ember él, különösen súlyos a helyzet, ott az elmúlt években a megszokott csapadékmennyiségnek mindössze 10–20%-a hullott. Az országban 1915 óta készülnek meteorológiai feljegyzések, azóta nem tapasztaltak ilyen hosszan tartó aszályt. Az éghajlat ősi változásait kutató paleoklimatológusok a fák évgyűrűinek vizsgálata alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a térségben utoljára mintegy ezer évvel ezelőtt lehetett a mostanihoz fogható „megaszárazság”.
Az eső egyre csökkenő mennyiségének súlyos következményei vannak, elsősorban a mezőgazdaság számára. Az ország mezőgazdasági minisztériuma már 2019 augusztusában több mint 50 településre hirdetett mezőgazdasági vészhelyzetet. Tízezer számra pusztultak el a haszonállatok, és további több tízezer állatot fenyeget a pusztulás veszélye. A vízellátó rendszerek kimerültek, a víztározók szintje jelentősen csökkent. A mezőgazdasági területek nagy részén a lakosság csak tartálykocsikkal odaszállított ivóvízhez jut.
A bemutatott két felvétel az El Yeso víztározóról készült, amely a Santiago vízellátását biztosító legfontosabb tározó. A tározóban négy évvel ezelőtt még 219 millió köbméter víz volt, ami idén márciusra 99 millió köbméterre csökkent, ami tározó a teljes kapacitásának mintegy 40%-a. (Az Andokban a Yeso folyó felduzzasztásával létrehozott, 1964-ben elkészült El Yeso tározó teljes tárolókapacitása 250 millió köbméter. A közeli Laguna Negrával együtt Santiago fő ivóvízforrása.)
A Landsat–8 műholdjának OLI műszerével 2016. március 19-én készült felvétel az El Yeso víztározóról. (Kép: NASA EO / Lauren Dauphin / USGS)
Ugyancsak a Landsat–8 felvétele 2020. március 14-én a négy év alatt számottevően leapadt vizű tározóról. A két felvétel a NASA Earth Observatory lent hivatkozott eredeti cikkében mozgatható csúszkával összehasonlítva is megtekinthető. (Kép: NASA EO / Lauren Dauphin / USGS)
A tározóban összegyűjtött víz legnagyobb része a hóolvadásból származik, így a mesterséges tó a tavaszi és nyári hónapokban töltődik fel. Amint a felvételeken látható, az utóbbi években azonban alig, vagy egyáltalán nem borította hó a környező hegyeket, jóllehet a tavaszi időszakban a tótól délre és keletre fekvő csúcsokat márciusban még összefüggő hótakarónak kellene borítania. A kutatók megállapítása szerint a rendkívüli szárazságért 25 százalékban a globális felmelegedés felelős. Nagyobb része viszont a csendes-óceáni évtizedes oszcillációval összefüggő jelenségeknek, így a légkörzés természetes ciklusainak, illetve a hőmérséklet és a csapadék ezzel együtt járó, változó eloszlásának tudható be. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Vízbe fúló város
Előbukkant a spanyol Stonehenge
Szárazság Brazíliában
A kaliforniai szárazság az űrből
Megaszárazság Chilében (NASA EO)
Az ausztrál bozóttüzek füstjének és más aeroszoloknak a légköri terjedését bemutató animációt tett közzé a NASA.
