Miközben a világóceánok szintje lassan emelkedik, a szárazföldek belsejében lévő tavak vízszintje az erős párolgás miatt csökken – az óceánok emelkedésénél sokkal durvábban.
A Kaszpi-tenger vízszintje a NASA globális vízszint adatbázisa (NASA Global Water Monitor) szerint az utóbbi évtizedekben, az 1990-es évek közepe óta csökkenő tendenciát mutat (az éves ingadozásra rakódóan). A kutatók előrejelzései szerint a vízszint csökkenése a következő évtizedekben és talán évszázadokban is folytatódik, aminek következtében századunk végére a vízszint a mostaninál 9–18 méterrel lehet alacsonyabb. Ez egyben azt jelentené, hogy a vízfelszín területe negyedével, számítások szerint mintegy 93 ezer négyzetkilométerrel, vagyis egy Magyarországnyi területtel csökken. (A jelenség nem az első lenne a közelmúlt történetében, elég, ha az Aral-tó drámai „eltűnésére” gondolunk, ami űrfelvételek alapján jól követhető. A folyamat persze meg is fordulhat, időben távolabbi, de hozzánk térben közelebbi példát említve, a Fertő-tó a múltban többször, legutóbb az 1860-as években több évre teljesen kiszáradt.) A Kaszpi-tenger vízszintjének csökkenését egy korábbi cikkünkben is bemutattuk már, az akkor közölt felvételen a vízszint csökkenését a partvonallal párhuzamos sólerakódások jelezték.
A Kaszpi-tenger vízszintjének hosszabb távon csökkenő tendenciájú ingadozása több műhold mérései alapján. A jobb oldali függőleges tengelyen a vízfelszín „tengerszint alatti mélysége” látható. A diagramról leolvasható, hogy az 1990-es évek közepe óta a vízszint mintegy 1,5 méterrel csökkent. Ugyanezen időszakban a világtengerek vízszintje kevesebb mint 10 centiméterrel nőtt (átlagosan 3,4 mm/év). (Kép: NASA Global Water Monitor)
Ha az előrejelzések pontosak, akkor az évszázad végére a tengerfenék elsősorban a Kaszpi-tenger északi medencéjében kerülne a felszínre. Ezen a területen az átlagos vízmélység csak 5–6 méter, szemben az egész tenger 184 méteres átlagos mélységével, és az 1000 métert meghaladó legnagyobb mélységével a déli területeken. (A Kaszpi-tenger jelenlegi vízfelszíne 28 méterrel van a világtengerek szintje alatt.) Területe 371 000 km2, térfogata pedig 78 200 km3, utóbbinak csupán 1%-át tartalmazza a kiszáradással fenyegetett északi medence.
A Kaszpi-tenger északi medencéje a NASA Aqua műholdja közepes felbontású képalkotó sugárzásmérőjével (MODIS) 2021. október 8-án készített felvételen. (Kép: NASA Earth Observatory, Lauren Dauphin; MODIS adatok: NASA EOSDIS LANCE és GIBS / Worldview)
Utóbbi térség látható a NASA Aqua műholdja közepes felbontású képalkotó sugárzásmérőjével (MODIS) 2021. október 8-án készített felvételen. A tenger északnyugati részén jól látható a Volga hatalmas, északon pedig az Ural sokkal szerényebb méretű deltatorkolata. A képen lent, a tenger keleti partján a Mangislak-félsziget nyúlik a tengerbe, tőle északra a Tyulenyij-szigetcsoport tagjai helyezkednek el. Az egész északi medencében feltűnő a víz lebegő hordalék okozta elszíneződése, amely hordalékot elsősorban az említett két nagy folyó szállítja a tengerbe, illetve a szél kavarja fel.
A fenti kép nagyobb területet mutató, nagyobb felbontású változata – feliratok nélkül. (Kép: NASA Earth Observatory, Lauren Dauphin; MODIS adatok: NASA EOSDIS LANCE és GIBS / Worldview)
A Kaszpi-tenger kapcsán érdemes megemlíteni azt is, hogy a víztömeg sok helyen – például egyes korábbi cikkeinkben is – Kaszpi-tóként szerepel. A két megnevezés közötti különbség azonban nem földrajzi, hanem jogi természetű. Amikor a partján csak két ország, a Szovjetunió és Irán terült el, akkor tónak tekintették, és a tavakra vonatkozó nemzetközi jogi előírásokat alkalmazták. A Szovjetunió felbomlása óta azonban a tó partja immár öt országhoz tartozik (Oroszország, Azerbajdzsán, Türkmenisztán, Kazahsztán és Irán), amelyek közül az előbbi négy tengernek tekintette, és az ENSZ Tengerjogi Egyezményét akarta érvényesíteni a Kaszpi-tengerre. A jogi helyzet bonyolultságát jelzi, hogy csak 2018-ban sikerült az öt érintett országnak megállapodásra jutni. Ennek értelmében a Kaszpi-tengert tengernek tekintik ugyan, de különleges szabályokat alkalmaznak rá.
Visszatérve a vízszint csökkenéséhez, ha az északi medence valóban kiszáradna az évszázad végére, annak súlyos ökológiai következményei lennének. A sekély vizekben most rengeteg kagyló, rákféle, hal és madár él. Telente általában a Kaszpi-tengernek csak az északi medencéje fagy be, ennek jegén nevelik a sirályok a fiókáikat. Ezeket a fajokat veszélyeztetné a kiszáradás. Ugyanakkor nehezen jelezhető előre, miként törne magának utat a Volga és az Ural vize a megmaradó tengervíz felé.
A Kaszpi-tenger a NASA Terra műholdja közepes felbontású képalkotó sugárzásmérőjével (MODIS) 2003. június 11-én készített felvételen. A tenger északi medencéjében már csaknem két évtizeddel ezelőtt is jól láthatók voltak a tengeri élővilágra káros hatású eutrofizáció jelei. Az eutrofizációt a mezőgazdasági területekről bemosódó műtrágya, és az ennek hatására elszaporodó algák okozzák. A Volga torkolata környékén a zöld és kék elszíneződés utal az erős algásodásra. (Kép: Wikipédia, MODIS Rapid Response Team, NASA / GSFC)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Régi műhold új pályán
A Kaszpi-tó színei – Űrfelvétel az ELTE műholdvevő állomásáról
Óriási porvihar a Kaszpi-tónál – Űrfelvétel az ELTE műholdvevő állomásáról
A Kaszpi-tenger sekély északi medencéje (NASA Earth Observatory)
Évről évre megjelenik az algavirágzás a Sárga-tengeren, de idén rekord méretet öltött.
