A Kaszpi-tó, a Föld legnagyobb, a Világtengertől elzárt vízfelülete természetesen sóstó. Medencéjének sekélyebb északkeleti részén a bejutó hordalékon gyakori a planktonvirágzás.
A tó északkeleti, keleti részén, a kazah parton járunk, a kép déli részén a Mangislak-félsziget és dombsor látható. A Kaszpi legnagyobb táplálója, a Volga, innen északnyugatra éri el a tavat, hordaléka azonban messzire jut. A folyam és más folyók által behordott szerves anyag a fő tápláléka a fitoplanktonnak, amelynek mikroszkopikus élőlényei érdekes, világoskék-türkiz-zöldes árnyalatokra festik a vízfelületet, kirajzolva az áramlások pillanatnyi irányát is. A parttal párhuzamosan, a szárazföldön futó világos csíkok a sík vidéken mutatják a tó magasabb vízszintje idején ott lerakódott sót. A dombvidék meredekebb partjain ezek a vízhez jóval közelebb vannak, és a MODIS-rendszer felbontása mellett ott nem is láthatóak.
A Terra műhold MODIS-rendszerének felvételét április 14-én rögzítettük az ELTE műholdvevő állomásán.
Timár Gábor – Kern Anikó (ELTE)
Kapcsolódó cikkek:
Óriási porvihar a Kaszpi-tónál – Űrfelvétel az ELTE műholdvevő állomásáról
Algavirágzás a Fekete-tengeren – Űrfelvétel az ELTE műholdvevő állomásáról
Az idei első európai planktonvirágzás – Űrfelvétel az ELTE műholdvevő állomásáról
Dzserba és a virágzó Gabèsi-öböl – Űrfelvétel az ELTE műholdvevő állomásáról
Megfestett áramlatok a Norvég-tengeren - Űrfelvétel az ELTE műholdvevő állomásáról
Az óceán „virágzása”
Az alacsony, teljesen földhöz tapadó felhőzet, a sekély köd sík vidékeken is érdekes formákat tud létrehozni, amint a kép szerint Svédország déli részén is.
