60–50–40. A hatvan éves európai űrhajós, az ötven éves űrközpont és a negyven éves műholdcsalád mellett aktuális hírek is helyek kaptak a kiadványokban.
Gyors egymásutánban az ESA Bulletin két száma is megjelent idén ősszel, ezzel az ESA – ígéretéhez híven – utolérte saját magát a negyedévente megjelenő beszámolók kiadásával. A Bulletin 170. száma ez év II. negyedévéről, a 171. szám pedig a III. negyedévről számol be. A két szám megjelenése között eltelt idő alatt sajnálatos változtatás történt, a Bulletin címlapján az eddigi „space for Europe” szlogen helyett a 171. szám borítóján már az Európai Egyesült Államok gondolatára hajazó, ezért a szellemesnek vélt szójátékkal nemkívánatos politikai tartalmat sugalló „united space in Europe” felirat jelenik meg, amelyet az ESA honlapjáról már jó ideje ismerünk.
Az ESA Bulletin 170. számának borítója, a képen az Ariane–5 2016. november 17-i startja látható, amikor négy Galileo műholdat állítottak pályára. (Kép: ESA)
A 170. számban az első nagy cikk Paolo Nespoli veterán olasz ESA-űrhajós küldetéséről szól. Az űrkorszakkal egyidős Nespoli katonai pályáját feladva az ESA Űrhajósközpontjának (EAC) kiképzőmérnöke lett, majd 1998-ban csatlakozhatott az ESA űrhajóscsapatához. Első űrrepülésére 2007-ben indult (STS–120, Discovery, az ISS-hez, Esperia küldetés), majd 2010–11-ben a 26/27. alaplegénység tagjaként már fél évet tölthetett az ISS-en (MagISStra küldetés). Jelenleg (július óta, várhatóan decemberig) az 52/53. alaplegénység tagjaként dolgozik az űrállomáson (VITA küldetés), ahonnan decemberben jön vissza. A cikk bemutatja a VITA küldetés feladatait és Nespoli felkészülését jelenlegi űrrepülésére.
A második nagy cikk az ESA (JAXA-val közös) BepiColombo küldetéséről szól, aki azonban elolvasta a korábbi cikkünkben ismertetett, kizárólag erről a küldetésről szóló kiadványt, az nem sok újdonságot találhat a Bulletin ezen cikkében. A harmadik cikk az űrhajósok étkezéséről ad történeti áttekintést és friss helyzetképet, kezdve onnan, hogy Gagarin még csak három tubus ételt vitt magával, a Gemini repülések során emellett megjelentek a műanyag tasakba zárt, dehidratált ételek. Az Apollo-űrhajósok már megmelegíthették az ételt, amelynek elfogyasztásában minőségi változást jelentett a magukkal vitt kanál. A cikk nagyobb része napjaink űrhajósainak étrendjét és az étkezésükkel kapcsolatos táplálkozástudományi vizsgálatok jelentőségét mutatja be – sok képpel.
Az ESA Bulletin 171. számának borítója az új, szellemesnek vélt szlogennel. A képen a Meteosat–1 műhold látható, amint 1977 májusában a tolouse-i űrközpontban tesztelik. (Kép: ESA)
A 171. szám első cikke az európai űr-irányítóközpont, a darmstadti ESOC (European Space Operations Centre) fennállásának fél évszázados jubileuma alkalmából ismerteti a központ történetét és tevékenységét (amint azt portálunkon már korábbi cikkeikben, itt és itt is megtettük). Alig találkozhattak viszont olvasóink cikkeinkben a belgiumi Redu nevével. A Bulletin második cikkéből megtudhatjuk, hogy az Ardennekben fekvő festői település közelében kezdetben – 1968-tól – csak egy kisebb követőállomás működött. Ma már mintegy 50 antenna fordul az ég felé, amelyekkel elsősorban a geostacionárius műholdakkal tartják a kapcsolatot. Tevékenységi köre kibővült, amit az is tükröz, hogy az ESA döntése alapján immár Európai Űrbiztonsági és Oktatási Központ (ESEC, European Space Security and Education Centre) néven működik.
A harmadik nagy cikk az idén 40 éves Meteosat műholdcsaládot mutatja be. A sorozat első tagját, a Meteosat–1-et 1977. november 23-án állították pályára. Ezzel kezdődött el az időjárási jelenségek megfigyelése és egyre pontosabb előrejelzése területén az az európai együttműködés, amelynek eredményeképpen Európa az egész világra kiterjedő műholdmeteorológiai munka részese lett. A Meteosat műholdak sora előbb a földmegfigyelést végző ERS műholdakkal egészült ki, majd 2002-től pályára álltak a második generációs (MSG, Meteosat Second Generation) műholdak. Az ESA a Meteosat műholdakkal párhuzamosan kifejlesztette saját földmegfigyelő műholdcsaládját, és az EU felkérése alapján megépíti és pályára állítja a Copernicus program űrszegmensét alkotó Sentinel műholdakat. Folyik a jövő évtizedben pályára kerülő harmadik generációs Meteorsat műholdak (MTG, Meteosat Third Generation) fejlesztése. A Bulletin 171. számának negyedik cikke arról a 16 kínai űrhajósjelölttel közösen tartott tengeri kiképzésről szól, amelyen az ESA részéről a több űrrepülési rekordot is tartó Samantha Cristoforetti, valamint az ESA űrhajóscsapatába utólag „becseleződött” Matthias Maurer vett részt. Portálunkon korábban erről az eseményről is beszámoltunk.
Mindkét kiadvány második részében a Bulletinben már megszokott formában (áttekintő diagrammal, rövid leírásokkal és szintén sok képpel) foglalják össze az ESA futó programjait, küldetéseit, valamint közlik az ESA legújabb kiadványainak jegyzékét. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Megjelent az ESA Bulletin 169. száma
Szojuz MSZ-05: hárman az ISS-re
A BepiColombo
Összevont ESA Bulletin
Étkezés-ellenőrzés
Mennyi ételt vigyünk?
Űrközpont-születésnap
Tengeri túlélési gyakorlat
1,25 milliárd euró új meteorológiai holdakra
Felmerülő űrhajós
Az ESA Bulletin 170. számáról
Az ESA Bulletin 170. száma innen tölthető le
Az ESA Bulletin 171. számáról
Az ESA Bulletin 171. száma innen tölthető le
Az ESA kiadványai
A táplálkozástudományi szakemberek egy új alkalmazással pontosan követik, milyen tápanyagokból mennyit fogyasztanak az ISS űrhajósai.
