Készül a Henon

Ez lesz az ESA első önálló CubeSat méretkategóriájú űreszköze a bolygóközi térben. Legkorábban jövő év végén indulhat.

Az Európai Űrügynökség (ESA) közelgő Henon küldetése lesz az első CubeSat, amely önállóan merészkedik a Földtől nagy távolságba. Saját maga közvetlenül kommunikál majd a Földdel, és egy nagyobb űrszonda segítsége nélkül manőverezhet végső pályájára. Miután Nap körüli pályára állt, a kézitáska méretű (12 egységnyi, 12U) CubeSat a Napot figyeli majd, hogy kipróbálja azokat a technológiákat, amelyek képesek órákkal korábban előre jelezni a Föld felé közeledő, a Napból származó viharos részecskezáporokat.

A Henon fantáziarajza. (Kép: ESA)

Bár nem a Henon az ESA első CubeSat méretű űrszondája, amely messzire repül a Földtől – a Hera kisbolygókutató küldetéssel együtt repülő Juventas és Milani űrszondáké ez a cím –, de ez lesz az első, amely egyedül, anyaűrszonda nélkül működik.

A név egy – nem kevéssé erőltetett – betűszó. A Henon hosszabban kifejtve ugyanis Heliospheric Pioneer for Solar and Interplanetary Threats Defence (az „igazi” névadóról később). Vagyis a Napból és a bolygóközi térből érkező fenyegetések elleni védekezésről van szó. Pályája különleges lesz, a kis méretű űrszonda akár 24 millió km-re is eltávolodhat a Földtől (ez az átlagos Nap–Föld távolság mintegy hatodrésze). A hosszú névben szereplő „úttörő” jelentésű szónak van egy olyan háttere is, hogy a szonda egyedi tervezésű elektromos meghajtórendszerrel (ionhajtóművel) lesz felszerelve, hogy végre tudja hajtani a kijelölt pálya eléréséhez szükséges manővereket. Az ionhajtómű a Henon napelemei által termelt elektromos energia felhasználásával az üzemanyag szerepét betöltő xenon ionokat gyorsítja majd, ami kitűnő manőverezési képességet tesz lehetővé egy ilyen miniatűr űreszköz számára. Ha az új meghajtórendszer beválik, további lehetőségeket nyit meg a jövőbeli alacsony költségű Hold-, kisbolygó- és akár Mars-kutató küldetések előtt.

A Henon innovatív, kis méretű és nagy teljesítményű ionhajtóműve tesztelés közben. (Kép: Mars Space Ltd.)

A Henon fővállalkozója az olasz Argotec cég. A küldetés megvalósítása fontos fázisába lépett, megtervezték az űrhajó részletes modelljét, és a projekt átesett a kritikus tervezési felülvizsgálaton (Critical Design Review, CDR). Most a prototípus megépítésén van a sor, amellyel kipróbálhatják az összes elektronikus alkatrész működését. Ezzel egyidőben egy speciális modell is készül, amelyet vibrációs, valamint hő- és vákuumteszteknek vetnek alá. Így szeretnének megbizonyosodni arról, hogy a Henon szerkezete ellenáll a rakétaindítás, valamint a világűrbeli környezet jelentette megpróbáltatásoknak.

A Henon felbocsátása egy nagyobb űrszonda várhatóan 2026 végi indítása alkalmával történik majd. A hordozórakéta „potyautasaként” a CubeSat a Nap–Föld rendszer külső (L₂) Lagrange-pontjához kerül, amely mintegy másfél millió km-re van a Földtől, a Nappal átellenes irányban. Itt veszi át a feladatot a Henon új ionhajtóműves rendszere, amely egy Nap körüli távoli retrográd pályát (Distant Retrograde Orbit, DRO) alakít ki. Ez a Földéhez hasonló, de annál elnyúltabb ellipszispálya, amelyet először Michel Hénon francia csillagász számított ki 1969-ben. (Innen tehát a név másik megfejtése.) Ez lesz az első űrszonda, amely ilyen típusú pályán működik, amelynek a Földtől mérve a legközelebbi pontja 12 millió, a legtávolabbi pedig 24 millió km távolságra lesz. Mivel mind a Föld, mind a Henon a Nap körül kering majd, relatív helyzetük érdekes konfigurációt teremt – úgy fog tűnni, mintha a Hennon egy nagyon távol húzódó ellipszisen keringene a Föld körül.

A Henon küldetést az ESA általános technológiafejlesztési programjának (General Support Technology Programme, GSTP) finanszírozásával fejlesztik. Ennek célja, hogy az ESA új műszhaki megoldások működését demonstráló űrkísérleteket végezzen. Mint az ilyen esetekben általában, a küldetés feladata kettős: egyrészt az űrtechnológia határainak feszegetése, másrészt valós mérések elvégzése, alkalmazások szolgálata. A Henon a Nap felőli oldalon járva ki tudja majd próbálni azokat a miniatürizált műszereket, amelyek jóval a Föld elérése előtt képesek jelezni a napviharok közelgő érkezését, akár 3–6 órával korábbi riasztást kiadva. Ez jelentős javulás a hagyományosan a Nap–Föld rendszer belső (L₁) Lagrange-pontjának közelében állomásozó űrszondák biztosította jelenlegi, kb. 15–60 perces figyelmeztetési időhöz képest. A jövőben elképzelhető a DRO típusú pályákon telepített, apró űrszondákból álló konstelláció kialakítása, amely űreszközök közül valamelyik mindig a megfelelő helyzetben tartózkodik a Nap és a Föld közötti térségben. Így biztosítható a folyamatos megfigyelések lehetősége, ami egyetlen ilyen űrszondával nem megoldható. Ez a szolgáltatás hasznos lenne a kritikus infrastruktúrák, például az elektromos hálózatok üzemeltetőinek a Földön, a jelenlegi gyakorlathoz képest tízszer több időt adva nekik a károk megelőzését célzó intézkedések végrehajtására.

Kapcsolódó cikkek:
Úton a Hera
A GSTP 25 éve

Kapcsolódó linkek:
A Henon fejlesztéséről (ESA)