A Rocket Lab rakétája egy koreai földmegfigyelő műholdat és a NASA új generációs kísérleti napvitorlását vitte magával.
Az alacsony poláris napszinkron pályákra szánt űreszközök április 24-én magyar idő szerit 0:32-kor startoltak az amerikai Rocket Lab cég által használt, az új-zélandi Mahia-félszigeten létesített indítóhelyről, annak is az 1B startállásából. Ez volt az Electron rakéta idei ötödik, összességében a 47-edik indítása.
Ez alkalommal a rakéta kapacitásán – és az indítási költségeken – két megrendelő osztozott. Az egyikük egy dél-koreai kutatási szervezet, a KAIST (Korea Advanced Institute of Science and Technology), a másik az amerikai repülési és űrkutatási szervezet, a NASA. Az elsődleges hasznos teher a koreai NEONSat-1 földmegfigyelő műhold volt. Ezzel nagyfelbontású optikai műholdképeket készítenek majd, amelyek fő felhasználási területe a természeti katasztrófák megelőzése lesz. Az adatok feldolgozására mesterséges intelligencián alapuló módszereket is bevetnek majd. A NEONSat-1 fejlesztője a KAIST egyik részlege (Satellite Technology Research Center, SaTReC). Kör alakú pályájának magassága 520 km. Ahogy a névben szereplő számozás sugallja, a dél-koreai kormány támogatásával folyó NEONSat (New-space Earth Observation Satellite) programban további űreszközök felbocsátása is várható, a tervek szerint 2026-ban és 2027-ben.
A rakéta „társbérlője”, a NASA ACS3 (Advanced Composite Solar Sail System) műholdja egy CubeSat méretkategóriájú (12 egységnyi, 12U) űreszköz, méretei alapján egy mikrohullámú sütőhöz hasonlítható. Ez egy napvitorlás technológia kísérlet. A napvitorlások a Nap sugárnyomásának használják fel űreszközök meghajtására céljára. A NEONSat-1 felbocsátása után az Electron végfokozata magasabb, a felszín felett 1000 km-re húzódó körpályára vitte. A pályán kinyíló árbócai rugalmas polimer és szénszálas kompozit anyagból készültek, 9,1 m hosszúak. A közöttük kifeszített napvitorla mintegy 80 m2 felületű. Nagy, egy fél teniszpályának megfelelő méretének köszönhetően szabad szemmel is megfigyelhető lesz az éjszakai égbolton.
A NASA új generációs kísérleti napvitorlásának bemutatása. (Forrás: NASA Ames Research Center / YouTube)
A kutatók szerint az ehhez hasonló eljárással gyártott árbócok a mostani technológiát alkalmazva akár 500 m2-es napvitorlákhoz is alkalmasak lennének, de továbbfejlesztés után elérhető lenne a 2000 m2, ami már egy fél focipályányi területet jelent. Mindez megnyithatja az utat a távoli Naprendszerbe küldendő, napvitorlát alkalmazó űrszondák tervezéséhez.
Kapcsolódó cikkek:
Cosmos 1: az első napvitorlás
Elveszett napvitorlás
Űr-origami
Napvitorla-bontás
Gyorsul a napvitorlás
Napvitorlás is indul Alaszkából
Előkerült a napvitorlás
Öngyilkos vitorla
LightSail: vitorlabontás
Vitorlabontás
Napvitorlással egy kisbolygóhoz
Kapcsolódó linkek:
Electron rakéta koreai és amerikai műholdakkal (Spaceflight Now)
A SpaceX tavaly bejelentett újfajta költségmegosztásos indításai közül az elsőn 11 különféle műhold állt pályára Floridából.
