Mégis megvan a NASA kísérleti napvitorlása! Korábban abban sem voltak biztosak, hogy a NanoSail-D egyáltalán önálló pályára tudott állni. Akkor nem is, de most...
Az amerikai űrügynökség pénteken jelentette be, hogy végre a kinyílt az ultravékony fóliából készült vitorla. Maga a NanoSail-D csak ezen a héten, jó egy hónapos késéssel hagyta el egy rugós szerkezet révén a FASTSAT tudományos-technológia kísérleti mikroműholdat, amellyel együtt indították, még 2010. november végén. Minden jó, ha jó a vége: ez volt az első alkalom, hogy a NASA egy napvitorlást bocsátott útjára alacsony Föld körüli pályán.
(Fantáziakép: NASA)
Az űrhivatal a rádióamatőrökhöz intézett felhívást, hogy segítsenek az apró űreszköz követésében, a telemetriai adatok vételében és összegyűjtésében. Erre nincs sok idő, hiszen a fedélzeti energia-ellátást biztosító akkumulátor néhány nap alatt lemerül, s akkor az adatsugárzás is leáll. A NASA Marshall Űrközpontjának rádióklubja volt az első, amely az adást venni tudta a 437,27 MHz-es frekvencián.
A NanoSail-D úgy volt programozva, hogy az „anyaműholdtól” való eltávolodás után három nappal kinyissa a négy rudat, amire 5 másodperc alatt feszült ki a közel 10 négyzetméteres, 3 mikrométer vastag fólia. Ezzel a kísérlet fő célját lényegében el is érték. Az űreszköz élettartama még 70-120 nap lehet a Föld körül, utána fékeződik le annyira, hogy megsemmisül a sűrű légkörben. Ezt elsősorban a légellenállás (és nem annyira a Nap sugárnyomása) okozza. A technológia a későbbiekben akár kiszolgált, alacsony pályás műholdak gyors és olcsó eltávolítására is alkalmazható lenne.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Napvitorlás is indul Alaszkából
Hét törpe
Átok ül a NASA napvitorlásain
A NanoSail-D „feléledt” (Space.com)
A november végén indított NanoSail-D-ről először azt hitték, hogy rendben elvált az anyaműholdjától, de azóta sem sikerült kapcsolatba lépni vele.
