Havi sorozatunkban az európai országok és az ESA űrtevékenységével kapcsolatos olyan információkat találnak, melyek önálló cikkekhez túl rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.
A NASA által finanszírozott, holdkutatásra szánt CubeSatok egyike a Tyavk Nano-Satellite és a Lockheed Martin által fejlesztett LunIR. Ahogy azt a név is sejteti, a LunIR (Lunar InfraRed Imaging) infravörösben fogja részletesen vizsgálja égi kísérőnket. A LunIR a tervek szerint az SLS/Artemis-1 egyik potyautasaként jut majd el a Holdhoz. Egy február eleji bejelentés szerint a projektet támogatja a Kongsberg Satellite Services (KSAT). A norvég cég műholdkövetési és adatgyűjtési szolgáltatást fog végezni chilei (Punta Arenas), norvégiai (Svalbard) és antarktiszi (Troll - képünkön) állomásainak 13 méter átmérőjű antennáival.
A KSAT egyébként máshogy is érdekelt a „holdversenyben”. A norvégok ugyanis benne vannak abban az SSTL (Surrey Satellite Technology Ltd., Nagy-Britannia) által vezetett konzorciumban, mely egy kereskedelmi alapú – a Hold felszínén és a Hold körüli térségben kialakítandó – kommunikációs és navigációs rendszert fejleszt. Ez a projekt ma már költségvetéssel rendelkező eleme az Európai Űrügynökség (ESA) Moonlight Initiative programjának.
Az ESA adhatja a Világ Klímakutatási Programjának (WCRP) főirodáját. A WCRP-t (World Climate Research Programme) részben az ENSZ WMO finanszírozza. A jelenlegi elképzelések szerint az ESA 2009-ben kialakított, az angliai Harwell-ben működő űralkalmazási és távközlési létesítményébe (Space Applications and Telecommunications Facility) fogják telepíteni (a szintén ott működő ESA Klíma Iroda mellé). Az iroda feladata egyébként a WCRP CMIP (Climate Model Intercomparison Project) koordinálása lesz. A CMIP-ben 26 ország 52 intézménye vesz részt.
A Tesat-Spacecom, mely az optikai műhold-kommunikációs terminálok (OCT) egyik vezető gyártója a világon, egy 2300 m2-es összeszerelő létesítményt épít az Egyesült Államokban. A backnangi (Németország) vállalatnak jelenleg 10 optikai adatátviteli eszköze van a világűrben, melyek összesített működési ideje elérte az 500 ezer órát. Az amerikai létesítménytől azt várják, hogy megkönnyíti az amerikai kereskedelmi és ipari piacok elérését. Amikor felfut a gyártás, havonta akár 160 kisméretű (a mega- és gigakonstellációk műholdjaira szánt) OCT-t is előállíthatnak ott, miközben a németországi fejlesztő központban már dolgoznak a 100 Gbps átviteli sebességű terminál megvalósításán.
Megvannak az első Ariane-6 rakéta rakományai. Az első rakétaindítások esetén eléggé megszokott módon a legfontosabb „hasznos tehre” egy tömegmakett lesz a legnagyobb (14 méteres) orrkúp alatt. Ugyanakkor felszabadítottak 800 kg tömeget, melyben ingyen indítanak kisebb-nagyobb kísérleteket, illetve műholdakat olyanoknak, akik az ingyenesség okán vállalják a (nyilvánvalóan) magasabb startkockázatot. Az ESA, az ArianeGroup és az Arianespace még novemberben nyitotta meg a pályázati lehetőséget, melyben max. 80 kg-os műholdakkal lehetett jelentkezni. Négy kísérlet (melyek egyenként 0,15–12 kg-osak) egy platformon lesz elhelyezve a tömegmakett tetején. Ezek adataikat annak repülése során, egészen a légkörbe való belépéséig és megsemmisüléséig fogják közvetíteni. Elhelyeznek ezen kívül két CubeSat-kivetőt is. Az egyik a spanyol UARX Space RAMI-ja, a másik a német ExoLaunch ExoPOD-ja. A RAMI és az ExoPOD „utasait” is kiválasztották, s megkezdték a tárgyalásokat ezek építőivel. Az elfogadott kísérletekről és a valószínűleg induló CubeSatokról részletek az ESA honlapján olvashatóak angolul. Kapcsolódó cikkek:
Artemis-1: legkorábban februárban
Új holdraszállás: 2026 előtt nem lesz?
Európai mozaik – 2021. június
Lézeres adatátvitel
Mi várható 2022-ben? (2. rész)
Ariane–6: inkább csak jövőre
...a LauncherOne kétlépcsős hordozórakéta, és sikeresen pályára állított négy amerikai és egy-egy brit, lengyel és osztrák CubeSatot.
