E havi sorozatunk előző részét egy kínai űrturizmussal kapcsolatos tervvel zártuk. Folytassuk és fejezzük be akkor további kínai tervekkel.
Október 29-én a kínai személyzetes űrprogramok műszaki irodája (CMSEO, China Manned Space Engineering Office) két fontos bejelentést tett. Az egyik a modulűrállomás kiszolgálásával (új teherűrhajó), a másik a személyzetes holdprogrammal (személyzetes holdjáró) kapcsolatos.
2023 elején írták ki azt a pályázatot, melynek célja egy a jelenlegi Tiencsounál (Tianzhou) kisebb, olcsóbb, gyakrabban és gyorsabban indítható, többször újra felhasználható, és legalább részben visszatérő teherűrhajó fejlesztése. A tervezett új teherűrhajótól többek között azt várták, hogy képes legyen legalább 1800 kg teher alacsony Föld körüli (LEO) pályára szállítására, tonnánként maximum 17,2 millió dollár áron. A pályázatra tíz javaslat érkezett, melyek közül a CMSEO szakemberei 2023 szeptemberében négyet javasoltak a részletes tervezési fázisra (detailed design phase). Ezek közül választottak ki idén októberben kettőt prototípus-építésre. A Csingcsou (Qingzhou) teherűrhajó az Innovation Academy for Microsatellites of the Chinese Academy of Sciences, a Haolung (Haolong) mini-űrrepülőgép pedig a Chengdu Aircraft Design Institute javaslata.
Október 29-én a CMSEO azt is bejelentette, hogy melyik az a két team, illetve konzorcium, amely tovább folytathatja egy könnyű, kétszemélyes holdjáró építését. Mint arról többször írtunk, Kína 2030-ig szeretne két űrhajóst a Hold felszínére juttatni, ahol ők hat órát dolgoznának. A leszállás maga leginkább technológiai kísérletként írható le. Ennek része lesz egy kis holdjáró, illetve az általa biztosított mobilitás próbája.
Nos, mindkét kiválasztott projektet a CASC (China Aerospace Science and Technology Corporation) alá tartozó intézmények valósíthatják meg. Az egyik rovert a CAST (China Academy of Space Technology), a másikat a SAST (Shanghai Academy of Spaceflight Technology) fejlesztheti tovább. A cél egyelőre egy-egy prototípus kialakítása, s majd azok közül választják ki azt az egy típust, amelynek repülő példányát a nyertes elkészítheti.
Kína bejelentett célja, hogy 2050-re vezető űrkutató-űrtudományi nemzet legyen. Ehhez kapcsolódóan a milánói Nemzetközi Asztronautikai Kongresszuson (IAC) bemutatták negyedszázados űrtudományi programjuk legfontosabb elemeit. A megvalósítást három szakaszra bontják.
Az első szakasz 2027-ig tart, és alapvetően a már korábban bejelentett, és jelenleg már fejlesztés alatt álló, illetve épülő űreszközöket tartalmaz. Benne vannak tehát a Tienkung modulűrállomáson elvégzendő kísérletek éppúgy, mint a Csang’e-7 és -8 (Chang’e) holdszondák küldetései, valamint a Hszüntien (Xuntian) nagyméretű űrtávcső (fenti képünkön) programja. De a küldetések között szerepel a már épülő, az univerzum sötét anyagát, a gravitációs hullámokat, az exobolygókat és a Nap jelenségeit vizsgáló mintegy fél tucat eszközrendszer. A „nagy programok” közül említésre méltóak a gravitációs hullámokat, vagy a Nap poláris vidékeit vizsgáló (SPO) űreszközök. A „kis és közepes programok” között a sötét anyagot vizsgáló, és egy-egy az exobolygókat vizsgáló műhold, illetve a Napot a Nap–Föld rendszer L5-ös Lagrange-pontjából tanulmányozó űrszonda szerepel.
A 2028 és 2035 közötti időszakban mintegy 15 különféle küldetést terveznek. Ezek közt vannak a korai univerzumot, a közeli lakható exobolygókat, a Naprendszer kialakulását vizsgáló, vagy épp a Földön kívüli életet kereső különféle programok – és természetesen a személyzetes holdraszállások. Köztük lesz a Tienven-4 (Tianwen-4, lenti kép) űrszonda a Jupiterhez, a marsi talaj visszahozatalára induló küldetés, az ILRS (nemzetközi holdi kutatóállomás), vagy épp a Vénusz légköréből mintát vevő és azt hazaszállító (Venus Atmospheric Sample Return) szonda. A tervek között szerepel még egy nagyléptékű kisbolygókutató küldetés, illetve az exobolygók holdjainak (!) keresése és megfigyelése.
Érdemes itt egy pillanatra megállni, ugyanis a Vénusz légköri mintavételét célzó projekt megjelenésével leáll a korábban VOICE néven emlegetett Vénusz orbiter program. Ennek sok értelmét nem látják, hisz ilyet jelenleg például India is fejleszt. Ehelyett jelent meg a sokkal ambiciózusabb légköri mintavétel. Jelenleg egy olyan eszközzel számolnak, amely bemerül a légkörbe, ott felfúj egy ballont, és az azon lévő tartály mintát gyűjt az atmoszférából. Ezután ez (valahogy) onnan kiemelkedik, dokkol a bolygó körüli pályán várakozó hazaszállító űreszközzel, melynek leszállóegysége a Föld felszínére juttatja a tartályt. Ha a bonyolult program sikerül, az biztosan világelsőség lesz.
A harmadik (2036 és 2050 közötti) időszakban futó programok többek között a téridő, vagy a korai Naprendszer kutatását, valamint a Holdon túli személyzetes repüléseket tartalmazzák. Ebben az időszakban mintegy fél tucat „nagy” és vagy kétszer ennyi „közepes és kis” programmal számolnak. Kapcsolódó cikkek:
Ázsiai mozaik – 2023. szeptember (2. rész)
Nemzetközi kutatóállomás a Holdon
Ázsiai mozaik – 2024. augusztus (1. rész)
Űrállomás, űrtávcső, űrhajósok
Az első „igazi” képek a kínai űrállomásról
Ázsiai mozaik – 2022. október (2. rész)
Ázsiai mozaik – 2022. szeptember (2. rész)
Ázsiai mozaik – 2024. október (1. rész)
Ázsiai mozaik – 2024. október (2. rész)
Kínai teherűrhajó indult a kínai űrállomáshoz.
