Űrvilág.hu - Ázsiai mozaik – 2024. június–július (3. rész)

Űrkutatás, űrtevékenység - űrvilág.hu űrkutatási hírportál

Ázsiai mozaik – 2024. június–július (3. rész)

2024.08.14. 07:15 Kína a világűrben, India a világűrben

Sorozatunk befejező részére még egy-egy rövid hír maradt a már működő kínai és a még fejlesztés alatt álló indiai „mini” űrrepülőgépekről.

A még 2023. december 14-én alacsony Föld körüli pályára állított kis méretű kínai mini űrrepülőgép május 24-én (egy pályaemelés után) pályára állított egy parányi műholdat. Ez utóbbi űreszköz június elején céltárgyként szolgált több manőverhez. A szárnyas szerkezet többször a közelébe repült, és az sem zárható ki, hogy akár a befogásával is megpróbálkozott. Erről Marco Langbroek – aki űrbiztonsági (Space Situational Awareness) kurzust tart a Delfti Műszaki Egyetemen (Hollandia) és ott egy optikai észlelőrendszert is üzemeltet – számolt be. Szerinte az űrrepülőgép a kis méretű objektummal megközelítéseket és űrrandevút hajtott végre június 7-én és 8-án. A legnagyobb közelség mindössze néhány száz méter (de maximum 1 km) lehetett. Ez előtt (június 5–7.) pedig mintha különféle kitérő manővereket gyakorolt volna a repülőgép, illetve annak irányítói.

Június 14-én a rossz időjárás miatt elmaradt az indiai mini űrrepülőgép légköri tesztpéldányának tervezett repülése. Végül az RLV-LEX-03 kísérletre 2024. június 23-án került sor, és az teljes sikerrel zárult. Ez volt ezzel a típussal az utolsó repülési teszt, egyúttal a legbonyolultabb. Míg az első repülésnél (LEX-01, nyitó kép) a Chinook helikopter alá függesztett szárnyas szerkezetet (Pushpak) az égi daru a leszállópálya tengelyébe vitte, addig a LEX-02-ben már 150 m-re azon kívül engedte azt el, így itt már a pályatengelyre fordulásra is szükség volt. Ebből az is látható, hogy a LEX-01 elsődleges célja a végső megközelítés és a landolás során használt módszerek és szenzor-, illetve szoftverelemek vizsgálata volt, miközben a LEX-02 már azt is vizsgálta, hogy ezek hogyan képesek kiszámolni a korrekció és a forduló ívét, és a gépet nagyobb bedöntésű fordulóban vezérelni.

A mostani RLV-LEX-03 során az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) a karnatakai Challakere-ben található repülőtéren még tovább lépett. A keresztirányú hibát 500 m-re állították (a LEX-02 150 m-ével szemben), a főfutókra érkezés puhábbá tétele érdekében a süllyedési sebességet az utolsó másodpercekben 1 m/s értékre csökkentették. A leoldás magassága 4500 méter volt. A repülőgép hátsó részében elhelyeztek egy füstgenerátort, hogy a gép pozíciója a földi kamerakezelők számára jobban követhető legyen (második kép). Erre azért is szükség volt, mert ezt a repülést hajtották végre az eddigi legerősebb szélben. Tesztelték az akár cm-es pontosságot is lehetővé tevő RTK-GNSS (Real-Time Kinematic Global Navigation Satellite System – valós idejű kinematikus globális műholdas navigációs rendszer) működését. Ezt először alkalmazták, de a jövő „űrrepülőgépeinek” landolásakor kritikus lehet a szerepük.

A bejöveteli sebesség elérte a 320 km/h-t (ami nagyjából 250–260 km/h egy sugárhajtóműves utasszállító, illetve 270–280 km/h egy vadászrepülőgép esetében). A szárnyas szerkezetet a 100 km/h-ra lassulásig (a korábbiakhoz hasonlóan) egy ejtőernyő fékezte, melyet még akkor leoldanak. Az RLV-LEX-ek hely- és helyzetmeghatározó, illetve repülésvezérlő rendszere többek között műholdas (RTK-GNSS, NavIC) és inerciális szenzorokat, valamint radaros magasságmérőt tartalmaz.

Ezek a tesztek a jövő többször felhasználható hordozóeszközének (RLV) megvalósítása szempontjából kritikusak. A következő tesztekre már a világűrben kerül sor. Ehhez egy speciális „öszvér” rakétát fognak használni, amely a GSLV és a PSLV rakéták elemeiből épül. Ez fogja felemelni az immár valós méretű (3,5–4 tonnás) mini űrrepülőgépet (RLV-TD). A jelenlegi elképzelések szerint ez a rendszer legalább féltucat szuborbitális és orbitális repülést fog végrehajtani. Záró képünkön éppen egy 70 km-es maximális magasságú (4) szuborbitális repülés fázisait látjuk. Ebben a rakéta 30–35 km-en áll le, de az emelkedés egy ideig még közösen folytatódik (2). Majd a szétválás (3) után a maximális magasságot az RLV-TD már nulla állásszöggel éri el (4). A sűrű légkörbe lépés hiperszonikus sebességgel és 25–40 fokos állásszöggel történik (5), majd a végfázisban aerodinamikai kormányzással történik a vízbe (valószínűleg a Bengáli-öbölbe) érkezés.