Havonta visszatérő sorozatunkban az ázsiai országok űrtevékenységével kapcsolatos olyan információkat találnak, melyek önálló cikkekhez túl rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.
Személyzetes űrrepülés
Október 1-jén jelentették be Kínában, hogy összeállt az ország harmadik űrhajós osztálya. A most kiválasztott 17 férfi és 1 nő a várakozások szerint leginkább a moduláris űrállomás üzemeltetésében fog részt venni. Mint emlékezetes, az első osztályba csak férfi vadászpilóták kerültek. A második osztály tagjait még szintén csak a Légierő tagjai közül válogatták, viszont közöttük már megjelentek a szállító repülőgépeket vagy helikoptereket vezető hölgyek. A mostani osztály az első, ahova már repülési tapasztalat és katonai múlt nélkül is be lehetett kerülni. A 18 fő ugyanis az alapképzés után már három kisebb csoportban – pilóta (7 fő), fedélzeti mérnök (7 fő) és kutató űrhajós (4 fő) – fogja folytatni tanulmányait. A válogatásra 2500-an jelentkeztek, az űrhajóspilóta-jelöltek valamennyien a Légierő repülőtisztjei. A fedélzetimérnök-jelöltek repülő- vagy űrtechnikai területen dolgozó kutatók, illetve mérnökök. A kutató űrhajósok különféle (űr)tudományos vagy (űr)alkalmazási területekről érkeztek. (Érdekes, hogy a korábbi két űrhajós osztály 21 tagjából mindössze 11-en repültek eddig – igaz, néhányan többször is.)
Október 8-án, a Kínai Népköztársaság megalapításának évfordulóján a CCTV részletesen tudósított a kínai űrállomásprogram megvalósításáról. Erről az Űrvilág még júniusban írt részletesen. Most ezt pontosították. Kiderült, hogy a három, egyenként 20–22 tonnás modult – Tienho (Tianhe) központi modul, Ventien (Wentian) és Mengtien (Mengtian) kísérleti/lakómodulokat – a korábban bejelentettnél rövidebb időn belül (2021–2022) pályára állítják. Ezek összeszerelése és beüzemelése kapcsán összesen 4–4 személy- és teherűrhajó is pályára áll. A személyszállító űrhajók minden esetben 3 fővel fognak repülni, akik közül legalább egy fő (a parancsnok) olyan tajkonauta lesz, aki már járt a világűrben. 2022–2023-ban a komplexum bővítése a cél, majd jön az „üzemelési fázis”. Azt is közölték, hogy az október 1-jén összeállt harmadik tajkonauta osztály tagjaira már csak ez utóbbi fázisban számítanak, valamint hogy egy-egy csoport 3–6 hónapot fog a Föld körül tartózkodni.
Balra Csou Csienping (Zhou Jianping), a kínai személyzetes űrprogram főkonstruktőre. A job oldali képen Jang Hung (Yang Hong), az ország űrállomásának főtervezője. (Kép: CCTV)
Október 12-én, a virtuális Nemzetközi Asztronautikai Kongresszus (IAC) nyitónapján jelentette be K. Sivan, az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) elnöke, hogy a COVID-19 járvány által okozott késések miatt az ország saját fejlesztésű űrhajójának első személyzetes repülése csúszik. A tervezett legkorábbi startdátum 2021. december volt, de arra a jelenlegi elképzelések szerint 2022 augusztusa előtt nem kerül sor. (Arról, hogy az ezt megelőző két, személyzet nélküli berepülés 2020. decemberi és 2021. nyári dátumai hogyan változnak, nem beszélt.)
Hordozórakéták
Augusztusi regionális összefoglalónkban írtunk arról, hogy a COVID-19 miatt jelentős csúszás van az indiai rakétastartokban. (Akkor gyakorlatilag már előrejelzés sem volt a GSLV, PSLV és SSLV rakéták az év második felére tervezett indítására.) Nos, egy október 8-i bejelentés szerint most már talán látszik az alagút vége. Az elképzelések szerint az új, gyorsan „bevethető” SSLV (Small Satellite Launch Vehicle) szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétáját (booster) valamikor novemberben letesztelik. Ha ez sikeres lesz, akkor legkésőbb november végén vagy december elején indulhat a világűrbe az első SSLV példány. Ez abban az esetben lesz így, ha sikerül november első felében elindítani a PSLV rakétát a C49 számú (a RISAT-2BR2 radarholdas) repülésre. (Ennek oka, hogy az SSLV is a PSLV-k startasztalát fogja használni.) Amennyiben ezek a startok rendben lezajlanak, akkor december második felében még egy PSLV rakétát (a C50 jelűt, a GSAT-12R műholddal) indíthatnak. (Arról, hogy a 2020 nyarára tervezett GSLV rakétastarttal mi lesz, az idézett közlemény nem szólt.)
Egy október közepi közlemény tudatta, hogy Kínában a hszicsangi (Xichang) űrközpontnak március végéig összesen tíz rakétaindítást – átlagosan havonta kettőt – kell elvégeznie! Az egyik leginkább várt start a Csang'e-5 (Chang'e-5) űrszonda év végére várt indítása. Feladata: automatikus leszállás a Holdon, mintavétel és annak visszaszállítása a Földre.
(Folytatjuk!)
Kapcsolódó cikkek:
Ázsiai mozaik – 2020. szeptember (2. rész)
Ázsiai mozaik – 2020. szeptember (1. rész)
Ázsiai mozaik – 2020. augusztus (2. rész)
Ázsiai mozaik – 2020. augusztus (1. rész)
Űrállomás, űrtávcső, űrhajósok
Kész a kínai űrállomásmodul
Az első négy indiai Csillagvárosba tart
Bemutatták az indiai űrkabint
Indiai embert az űrbe!
Kína további Hold-tervei
Ázsiai mozaik – 2020. október (2. rész)
Ázsiai mozaik – 2020. október (3. rész)
Cikksorozatunk befejező részében szó lesz hordozóeszközökről és űriparról, tudományos és alkalmazási műholdakról.
