A kisbolygókutató űrszonda már idén év végén elindulhat, és 2020-ra mintát hozhat haza a Földre egy ősi kisbolygó anyagából.
A második japán Hayabusa szonda a nevezetes, kalandos sorsú, de végül minden nehézség ellenére is sikeres elődjéhez hasonlóan egy földközeli kisbolygót látogatna meg. Pályára állna körülötte, ahonnan huzamosabb ideig vizsgálná az égitestet. Leszállóegységet bocsátana a felszínére és anyagmintát is gyűjtene, amit 2020-ban juttatna haza, részletes laboratóriumi elemzésre.
A Hayabusa-2-t négyves tervezési, építési és tesztelési munka után vasárnap mutatták be a sajtónak a sagamiharai szerelőcsarnokban. (Kép: Koumei Shibata)
Ha minden jól megy, a Hayabusa-2-t még szeptember végén átszállíthatják a Tokió melletti Sagamiharából, a Japán Űrügynökség (JAXA) telephelyéről Tanegashima szigetére. Innen startolna egy H-2A hordozórakétával. A megcélzott indítási időt egyelőre nem közölték. Annyi lehet tudni, hogy a Föld és a célpontul kijelölt 1999 JU3 kisbolygó kölcsönös helyzetéből adódó indítási ablak decemberben elég szűkös lesz. Ha ez alatt az idő alatt nem sikerül a start, akkor legközelebb 2015 júniusában, majd decemberében nyílna lehetőség az újabb próbálkozásra. Tanegashimából a következő űrszköz, a Himawari-8 japán meteorológiai műhold október elején indul, utána már a Hayabusa-2 következik a sorban.
A JAXA közélése szerint a Hayabusa-2 programjának költsége amerikai dollárban számolva kb. 275 millió. Az űreszközt az első Hayabusához képest modernebbre, strapabíróbbra tervezték, több tudományos mérést tud majd végezni. Fedélzetén például kamerákat, spektrométert, a terep feltérképezésére alkalmas lézeres magasságmérőt visz magával. Elődjéhez hasonlóan ionhajtóműveket használ majd. Az 1999 JU3 kisbolygó átmérője mintegy 1 km, vagyis nagyjából kétszer akkora, mint a Hayabusa által megközelített Itokawáé. Ami még lényegesebb különbség a két égitest között, az a típusuk. Míg az Itokawa egy S-típusú, jellemzően szilikátos összetételű kis égitest, addig az 1999 JU3 a kisbolygók C jelű típusába tartozik. Ez utóbbiakban színképük alapján a szén is kimutatható. Sötétebbek, fényvisszaverő képességük alacsonyabb, előfordulásuk gyakoribb. A szakemberek szerint a C-típusú kisbolygók anyaga a Naprendszer kialakulásának korai időszakára jellemző állapotot őrzi.
A Hayabusa-2 az 1999 JU3 kisbolygónál. (Fantáziakép: Akihiro Ikeshita / JAXA)
A 600 kg-os új japán kisbolygókutató űrszonda útiterve – 2014. decemberi indulást feltételezve – nagy vonalakban a következő. Pályamódosító hintamanőver céljából 2015 végén újra megközelíti a Földet. A kisbolygó mellé 2018 júniusában érkezik. Ott másfél éven át dolgozik, az égitest körüli pályára állva. Egy apró, japán gyártmányú „ugráló robotot” (Micro/Nano Experimental Robot Vehicle for Asteroid, MINERVA) és egy német-francia együttműködésben készült leszálló egységet (Mobile Asteroid Surface Scout, MASCOT) is magával visz. A tervekben akár három anyagminta vétele szerepel, köztük olyané is, amelyet egy az anyaszondáról lebocsátott „robbanó lövedék” a felszín alatt húzódó rétegekből ver fel. A remélt minták össztömege a néhány grammot is elérheti majd.
A szonda 2019 decemberében mondana búcsút az akkorra már jól kiismert kisbolygónak. Az anyagmintákat tartalmazó kapszula 2020 decemberében érne vissza a Földre. Addig azonban mindennek sikerülnie kell – amiben a Hayabusa története után okkal reménykedhetünk. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Készülhet a Hayabusa-2
GYORSHÍR: Megérkezett a Hayabusa
Tudomány – néhány porszemből
Már decemberben indulhat a Hayabusa-2 (Spaceflight Now)
De nem akármilyen porszemekből! A Science magazin legutóbbi számában hat cikk is foglalkozik a japán Hayabusa szonda által gyűjtött kisbolygópor elemzésének eredményeivel.
