Havi összefoglalónk az ázsiai és csendes-óceáni térség országai űrtevékenységének olyan híreit tartalmazza, melyek önálló cikkhez rövidek, ám talán mégis érdekesek. Kezdjük indiai és japán hírekkel.
Narendra Modi miniszterelnök február 28-án személyesen helyezte el az alapkövét a második indiai kozmikus indítóközpontnak. Az új űrközpont a thoothukudi körzetben található Kulasekarapattinam település mellett épül. A bejelentés szerint legalább két évre lesz szükség az első rakétaindításig.
Ugyanezen a napon újabb információk láttak napvilágot az előző nap bemutatott négy indiai űrhajósjelölt és a Gaganján (Gaganyaan) űrhajó berepülési programjával kapcsolatban. Ismertették a Gaganyaan-berepülők néhány személyes adatát és repülési tapasztalatát. Ezek szerint valamennyiük rendelkezik típusjogosítással a Szu-30MKI, Mig-29, Mig-21-es hangsebesség feletti sugárhajtóműves típusokra. Ezen kívül más típusokat is repülnek, mint pl. a sugárhajtóműves brit Hawk kiképző és Jaguar alacsony támadó, vagy a turbólégcsavaros könnyű szállító Dornier, illetve a szintén turbólégcsavaros orosz An-32 közepes szállítógépet – lásd táblázatunkat.
Azzal, hogy India már jó másfél évvel a tervezett első személyzetes repülés előtt közölte első űrhajósai neveit és legfontosabb szakmai tapasztalatát, az amerikaiak Mercury-programhoz kapcsolódó tájékoztatási politikájához csatlakoztak. (Mint emlékezetes, a szovjet Vosztok kozmonauták neveit csak a repülés vagy a start után, míg a kínai Sencsou űrhajók tajkonautáit csak egy-két nappal a start előtt ismerhettük meg…)
Ugyanekkor jelentették be egyébként azt is, hogy a G-1-es (első személyzet nélküli) Gaganyaan repülés tervezett startja 2024 júliusa, a fedélzeten a Vyommitra robottal. Amennyiben ez rendben lesz, akkor a második repülés (G2) még az év vége előtt megvalósulhat. 2025 első félévére tervezik a G3-at, és 2025 végére a H1 (Human1) jelű első pilótás repülést. Eldőlt az is, hogy ezen egyetlen űrhajós lesz a kabinban, és a repülés minimum 1, maximum 3 napos lehet.
Az előzőekhez kapcsolódó hír, hogy megvan a CE20-as kriogén rakétahajtómű „human-rated” (személyzetes repülésben használható) minősítése. Ez a hajtómű a Gaganyaan űrhajót szállító LVM-3 hordozórakéta egyik legfontosabb eleme. Ez üzemel a rakéta második fokozatában. A február 21-i „pecséthez” összesen négy hajtómű, 39 különféle „hot” (égetéses) járatására volt szükség a Mahendragiriben található fékpadon, 8810 másodperc összes időben. Az utolsó ilyen tesztre február 13-án került sor. A hír kapcsán azt is közölték, hogy kijelölték azt a hajtóművet, mely a jelenleg 2024 második negyedévére tervezett első, személyzet nélküli Gaganyaan orbitális repülésen (LVM-3-G1) fog a rakétában működni. Az LVM3 rakéta „human-rated” verziója 19–22 tonna közötti tolóerőt képes adni, specifikus impulzusa 442,5 másodperc.
India 15 hónap alatt összesen akár 30 asztronautikai célú rakétaindítással számol. Nem orbitálist, és nem asztronautikait írtunk, ugyanis ezek között lesz orbitális és szuborbitális egyaránt, mint ahogy állami és kereskedelmi start is. A 15 hónap egyébként úgy jön ki, hogy Indiában a pénzügyi évek április 1-től március 31-ig tartanak. A 15 hónap jelen esetben a lassan lezáródó jelenlegi pénzügyi év utolsó negyedévét (tehát a 2024-es naptári év első negyedévét) és a teljes 2024–25-ös pénzügyi évet (2024. 04. 01. – 2025. 03 .31.) foglalja magában. Ahogy azt már megszokhattuk, az ilyen maximális célok azért általában nem teljesülnek, de orientációnak, illetve a (szakma)politikai szándékok értelmezése szempontjából egyelőre tekintsük irányadónak. Lássuk tehát a részleteket!
Az indítások között terveznek tudományos, kereskedelmi, technológia-demonstrációs startokat egyaránt. Összesen akár hét (!) különféle olyan rakétaindítással számolnak, melyek a Gaganyaan űrhajó programhoz kötődnek, bár ezek egy része szuborbitális lesz. (Ezek egy részét már korábbi mozaikjainkban ismertettük.) Ehhez az ISRO-nak még további kilenc „egyéb” indítása csatlakozik. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti űrügynökség teljes siker esetén összesen 16 különféle rakétát „használhat el” 15 hónap alatt. További 14 startért a vállalati szektor lehet felelős. Ezek között lehet az NSIL (New Space India Limited, az ISRO kereskedelmi szervezete) akár négy PSLV, két SSLV és egy LVM-3 (korábban GSLV Mk.3) startja. További maximum hét rakétaindítást teljesíthet a „New Space” szektor, azaz az Agnikul Cosmos (Agnibaan SOrTeD) és a Skyroot Aerospace (Vikram-1) szuborbitális és orbitális rakétákkal. A 15 hónapra tervezett maximum 30-ból már kipipálhatunk kettőt: a januári röntgencsillagászati és a februári meteorológiai műholdat.
Az indiai és a japán űrügynökségek közösen dolgoznak a LUPEX holdszondán (lent). A kooperációba az ISRO a landerrel, míg a JAXA a roverrel szállt be. A cél a Hold déli pólásnál található Shackleton-kráter. Február elején indiai szakemberek néhány német kollégájukkal kiegészülve négyre szűkítették a lehetséges leszállóhelyek számát. Döntésüket a napfény, a terep egyenetlensége és a tudományos haszon „szentháromsága” mentén hozták meg. A LUPEX (Lunar Polar Exploration) leszállóhelye végül is valahol a Shackleton kráter és a de Gerlache becsapódási kráter között lesz. Az elemzéseket végző szakemberek az ahmedabadi Fizikai Kutató Laboratóriumból, a Keralai Egyetemről, a powai Onshore Construction Pvt Ltd.-től, a berlini műszaki egyetemről, a Gandhinagar Indiai Műszaki Intézetből, az U. Rao műholdközpontból, kerültek ki. (Az biztos, hogy több tervezett automatikus és személyzetes landolást is a „környékre” terveznek más űrügynökségek, illetve magánvállalatok is.)
Nogucsi Szoicsi (Soichi Noguchi), a Japán Űrügynökség (JAXA) egykori űrhajósa (lent) bekerült az amerikai Voyager Space tanácsadó testületébe. (Mint az olvasóink előtt ismert, ez a vállalat fejleszti a Starlab magánűrállomást.) Nogucsi az egyik, ha nem a legtapasztaltabb japán űrhajósként fejezte be szolgálatát, hisz repült Shuttle-lel, Szojuzzal és Crew Dragonnal egyaránt. Az STS-114-es űrrepülésen végrehajtott űrsétáján demonstrálta a hővédő csempék Föld körüli pályán történő javításának lehetőségét, és az első „bal üléses” japán Szojuz-űrhajós is ő volt. 2020-ban szintén ő volt az első nem amerikai, aki a SpaceX személyszállító „Sárkányával” indult az ISS-re. Huszonhét éves asztronauta karrierje befejezése után sem tétlenkedik, hisz elnöke a Mirai Space Co.-nak, ügyvezetője az Institute for International Socio-Economic Studiesnak, vezető tanácsadója az IHI Corporationnek, fenntarthatósági tanácsadója a Mitsubishi Corporationnek, és emellett témavezető/óraadó a Tokió és a Ritsumeikan Egyetemeken.
Legkorábban március 9-én, kis szerencsével azonos napon, de két indítóhelyről kerülhet pályára két japán műhold. A Japánban lévő Space Port Kii-ből indulhat bemutatkozó repülésére a Space One cég Kairos nevű rakétája, fedélzetén a CSICE technológiai demonstrátor holdjával (Rapid Launch Small Satellite). Az új-zélandi Mahia űrközpontból pedig egy amerikai Electron rakéta emelheti magasba a japán Synspective StriX-3 távérzékelő holdját.
(Folytatjuk!)
Kapcsolódó cikkek:
Remekül teljesít az indiai–bhutáni közös fejlesztésű INS-2B (ISRO Nano Satellite-2 for Bhutan, vagy Bhutan-Sat). A 17,8 kg-os űreszköz még 2022. november 26-án került pályára és tervezett élettartama minimum hat hónap volt, ám még az idei év februárjának közepén is működött. Az űreszközön két hasznos terhet helyeztek el. Ezek a NanoMX nevű, 29 m legjobb felbontású multispektrális képalkotó berendezés, illetve az APRS-Digipeater nevű, szöveges adatátvitelre alkalmas eszköz. Az előbbit a Space Apllication Centre (SAC), az utóbbit a DITT Bhutan és az U.R. Rao SC (Bangalore) fejlesztette.
GYORSHÍR: Bemutatták a négy indiai űrhajósjelöltet
Ázsiai mozaik – 2023. december (3. rész)
Röntgencsillagászati űrtávcső Indiából
Pályán az új indiai meteorológiai hold
Indiai start kilenc műholddal
2021-es indiai helyzetkép
Ázsiai mozaik – 2021. március (1. rész)
Hazatért a Crew-1 négy utasa
Ázsiai mozaik – 2020. szeptember (1. rész)
Újabb StriX radarműhold Electron rakétával
Narendra Modi, India miniszterelnöke személyesen adta át az űrhajós jelvényt annak a négy katonai pilótának, akiknek az ország saját fejlesztésű űrhajóját kell majd berepülniük 2025-ben.
