Havi sorozatunkban az európai országok és az ESA űrtevékenységével kapcsolatos olyan információkat találnak, melyek önálló cikkekhez túl rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.
Rakéták, űrközpontok
November első napjaiban az ESA összesen három európai vállalkozással írt alá szerződéseket kereskedelmi rakéták fejlesztéséről. A szerződések az európai Space19+ irányelvekben foglaltak szerint indított, teljesen szabad pályázatok (Open Call) keretében kerültek ratifikálásra. A Boost! Program keretében három német cég számára biztosít az Európai Űrügynökség társfinanszírozást, szakmai támogatást és szabad tesztlétesítmény-használatot a jövőben.
A dél-németországi HyImpulse Technologies egy három fokozatú, „zöld” rakétát fejleszt. Az SL1 hibrid hajtóműve folyékony oxigént és paraffint égetne. A szerződés értelmében az ESA az előzetes tervek folytatását és verifikációját támogatja. Ez a tevékenység a rakéta kritikus elemein kívül a legfontosabb földi berendezésekre (ground support equipment) is kiterjed.
A müncheni Isar Aerospace Technologies korábban már élvezhette az ESA üzleti inkubációs központjának (ESA Business Incubation Centre Bavaria) támogatását. A cég a kétlépcsős, kisműholdas Spectrum rakétán dolgozik. A szerződés a térbeli stabilizációs rendszer fejlesztését, valamint egy ottobrunni gyártóüzem tervezését és építését támogatja.
A Rocket Factory Augsburg mögött az OHB űripari cég, illetve az Apollo Capital Partners befektető cég áll. Az augsburgi new space cég egy háromfokozatú rakétát tervez, RFA ONE néven. Az ESA támogatását az első fokozat demonstrátorpéldányának részletes tervezésére, gyártására és tesztelésére fordíthatja.
Az Arianespace nyilvánosságra hozta a legutóbbi Vega kudarcról szóló első gyorsjelentését. A telemetriai adatok alapján egyértelmű volt, hogy az első három fokozat rendben működött, megtörtént a 3. és 4. fokozatok szétválasztása és a 4. fokozat is rendben gyújtott. A probléma rögtön ezután jelent meg, a rakéta irányításában. A mérési adatok elemzése meglepő következtetésre vezetett. Úgy tűnik, hogy „emberi hibából” egy fontos kábel csatlakozóját fordítva dugták a helyére! A kábel a térbeli helyzetet tartásáért felelős berendezéstől viszi a parancsokat a vektoros irányító rendszerhez. Ez a mozgatható hajtómű teljesítményét és „billenési” irányát képes módosítani. A fordított bekötés eredménye az lett, hogy az iránytól kicsit eltérő rakéta nem a megkívánt irányba tért vissza, hanem még erősebben „elbillent”. Bár a végleges jelentésre még várni kell, de – s itt most a cikk szerzőjének véleménye következik – szinte biztos, hogy az adott csatlakozót (és talán továbbiakat is) végre „hülyebiztossá” (fordítva nem beszerelhetővé) fogják tenni…
ISS és holdkutatás
A hónap 12. napján érkezett a hír, hogy sikeresen kicserélték az ISS európai Columbus kutatómoduljában található európai pszichológiai modul (European Psychology Module, EPM) egyik számítógépének (Science Module Support Computer) kártyáját (Extension Board #3). A kártya meghibásodása miatt egy ideje csak korlátozott számú kísérletet lehetett elvégezni a hűtőszekrény méretű, pszichológiai kutatásokra használt rackkel.
Az ESA a közeljövő európai és egyéb holdszondáinak és holdkutatási programjának támogatására a közelmúltban elindította a Moonlight (holdfény) programot, mely az Estrack (az európai követőhálózat) fejlesztését jelenti. Ennek keretében a darmstadti ESOC-ban, illetve az ott, valamint a Spanyolországban és Francia Guyanában lévő antennarendszereket javítják fel. A Moonlight által támogatott első küldetés a jelenleg futó kínai Csang’e-5 holdi mintavétel és hazaszállítás.
A Mars kutatása
Az ESA a hónap közepén bejelentette, hogy a felújították az ExoMars 2022 leszállóegysége ejtőernyőrendszerének a COVID-19 miatt márciusban megszakított tesztjeit. A kísérletre Oregon államban (USA) került sor, amikor egy sztratoszféraballonnal a rendszert 29 km magasságba juttatták. A kísérletekben egy több helyen is módosított és megerősített ejtőernyőrendszert használnak, hisz korábban történtek kudarcok. A kísérlet egyelőre sikeresnek tűnik, bár a részletes elemzések még tartanak. A végső tesztekre egyébként majd a svédországi Kirunában kerül sor, valamikor 2021 közepén.
A 2022 szeptemberében induló európai Mars-szonda fékezése és leszállása a vörös bolygóra több egymást követő lépésben történik. A hővédő pajzzsal védett leszállókapszulát a légköri súrlódás 21 000 km/h-ról lelassítja 1700 km/h-ra. Ekkor nyit az első fékernyő kicsi stabilizáló/kihúzó ernyője, majd kicsit később az első főernyő. Ez a sebességet mintegy 20 másodperc alatt lecsökkenti 400 km/h-ra. Ekkor nyílik a második (kis) stabilizáló/kihúzó ernyő, mely kicsit később nyitja/belobbantja a második főernyőt. Ezt mintegy 1000 m-es felszín feletti magasságon leválasztják, s innentől a leszállóegység már rakétás fékezéssel ereszkedik a felszínre. A teljes folyamat – a légkörbe lépéstől a landolásig – mintegy 6 percet vesz igénybe.
Az ExoMars 2022 ejtőernyőjének nyitási szekvenciája. (Kép: ESA)
Az Európai Űrügynökség rövid hírben jelezte afeletti örömét, hogy a NASA bejelentette: szakértői jelentése kivitelezhetőnek tartja az amerikai–európai közös (automatikus) marsi talajminta-visszahozatali küldetést. A Mars Sample Return Independent Review Board nevű független bizottság által készített teljes jelentés itt olvasható. Akinek a 79 oldalas dokumentum sok, de szeretné tudni, hogy miért annyira bonyolult ez a vállalkozás, annak egy látványos animációt ajánlunk, amelynek segítségével megismerkedhet a programmal:
(Forrás: ESA)
(Folytatjuk!)
Kapcsolódó cikkek:
Két műhold elveszett a Vegával
Kína: 2 kg mintát a Holdról!
GYORSHÍR: ExoMars 2020-ból 2022...
ExoMars 2020: sikertelen ejtőernyőteszt
A Marsra – és vissza
A Marsról felszálló rakéta
Az ESA követőállomások négy évtizede