Ócskavas vagy hasznos nyersanyag?

Ez a fémgyűjtők dilemmája a Földön. De mi a helyzet a Nemzetközi Űrállomással, ha majd lejár a szolgálati ideje?

Ahelyett, hogy drága pénzen a légkörbe irányítanánk, s ott részben megsemmisülne, illetve a felszínt elérő maradványai Csendes-óceán fenekére süllyednének, miért nem hasznosítjuk újra nyersanyagként a Föld körül keringő Nemzetközi Űrállomást (ISS)? Ezt a provokatív kérdést teszi fel a Space News portálon megjelent véleménycikkében Greg Vialle, egy coloradói startup vállalkozás, a Lunexus Space alapítója, amelynek célja a körforgásos űrgazdaság előmozdítása. Ő az űrállomás anyagának újrahasznosítását zászlajára tűző Recycle the ISS mozgalom elindítója is.

Mint olvasóink előtt jól ismert, a NASA azt tervezi, hogy mintegy 1 milliárd dollár adófizetői pénzt költ az ISS 2030-ban esedékes megsemmisítésére. Ez az az időpont, ameddig a nemzetközi partnereknek szándékukban áll üzemeltetni a már 1998-ban építeni kezdett űrállomást, amely idén novemberben lesz pont negyed évszázada állandóan lakott. Eredetileg 15 éves élettartamra szánták, de működési idejét időközben többször kitolták.

Az ISS egy 2018-as körberepülése során készített fényképen. Néhány év, és az egész fémhulladékká válik... (Kép: Roszkoszmosz / NASA)

Vialle szerint azzal, hogy az ISS már több mint 1,5 milliárd dollár értékű űripari minőségű anyagot tartalmaz, amelyeket drága pénzen már eljuttattak az alacsony Föld körüli pályára, egy óriási érték menne veszendőbe. Így ahelyett, hogy ezt az eszközt gyakorlatilag kidobnák, az erre a feladatra szánt összeget inkább az újrahasznosításához szükséges technológia fejlesztésére kellene fordítani. Ezzel a megközelítéssel értékes anyagokat takaríthatnának meg, megakadályoznák a pazarló kiadásokat. Egyúttal egy új, az Egyesült Államok által vezetett űriparág kialakulását segítenék elő, biztosítva a gazdasági és stratégiai vezető szerepüket olyan versenytársakkal szemben, mint Kína.

Az elmúlt évtizedben az amerikai vállalatok vezetésével a kereskedelmi műholdas szektor exponenciális növekedést produkált – mind gazdasági értelemben, mind a Föld körüli pályán felhalmozódó tömeg tekintetében. Erre az infrastruktúrára egy virágzó orbitális gazdaság épül. Ugyanakkor a növekedés egyik fő káros következménye, hogy a pályák – különösen a Földhöz közeli térségben – zsúfolttá váltak. Ez súlyos problémát okozhat az emberes űrrepülés jövője szempontjából, és hátrányosan befolyásolhatja az űrgazdaság növekedését azáltal, hogy jelentősen megnöveli az új műholdak telepítésének és üzemeltetésének költségeit.

Egy adott elhasznált űreszköz műszaki ártalmatlanításának elvileg két alapvető alternatívája van: vagy haszontalan törmelékként eltávolítják a pályáról, vagy nyersanyagként újrahasznosítják, új infrastruktúra építésébe forgatják be. A régi műholdak anyagának új alapanyagokká alakítása a Föld körüli térségben új üzletágat indítana el. Jelenleg azonban még nincs kiforrott technológiai megoldás az ilyen típusú feldolgozásra, így mindmáig a pályáról való eltávolítás és megsemmisítés az egyetlen járható út.

A szerző szerint azonban ennek nem kéne mindig így is maradni. A stratégiai szemlélet megkövetelné, hogy a politikát ne a meglevő lehetőségek, hanem az elérni kívánt célok vezéreljék. A technológiai fejlesztések irányát nem azok egyszerűsége, hanem a korlátozott erőforrások leghatékonyabb felhasználása kellene hogy megszabja. Az ISS megsemmisítése a jelenlegi tervek szerint az elhasznált űreszközöktől való megszabadulás hagyományos módját követné. A NASA a SpaceX-et bízta meg egy speciális, az űrállomást „levontató” és légkörbe léptető eszköz (Deorbit Vehicle) megépítésével. Az ISS mindazonáltal a legnagyobb egy darabban levő nyersanyagforrás az alacsony Föld körüli pályákon, 430 tonna kiváló minőségű alumíniumból, titánból és egyéb anyagokból áll. A jelenlegi indítási költségek mellett ez az anyag több mint 1,5 milliárd dollárt ér, ha az űrben tartják – az óceán fenekén azonban értéktelen (sőt igazából még környezetszennyező is – a szerk.).

Egy jobb, a „józan észen” alapuló megoldás volna anyagfeldolgozó „üzemek– megépítése és pályára állítása. Egy kilogramm tömeg felbocsátása ma legalább 3500 dollárba kerül. A már pályára juttatott anyagok feldolgozásával viszont biztosíthatnák az amerikai vállalatok számára a szükséges erőforrásokat új műholdak és termékek építéséhez a helyszínen, vagyis az űrben. Az ISS pedig – a szó szoros értelmében is – a legnagyobb lehetőséget kínálja, ugyanis ez egyetlen összefüggő, hatalmas és jól ismert nyersanyagforrás, nem igényli több kisebb, különféle pályákon keringő (volt) űreszközök begyűjtését. Bár vannak technikai és jogi kihívások, amelyeket a nemzetközi partnerekkel együtt kellene megoldaniuk, ez – legalábbis a véleménycikk szerzője szerint – nem látszik lehetetlen vállalkozásnak. Azzal pedig, hogy kifejlesztik a szükséges feldolgozási képességeket a Föld körül, a jövőben megnyílna az út a kisebb törmelékek hasznosítása felé is.

A 2030-as határidő azonban gyorsan közeledik. Greg Vialle szerint sürgősen kellene cselekedni: a Kongresszus utasítsa a NASA-t, hogy ne csak az ISS pályáról való eltávolítására összpontosítson, hanem ehelyett elemezze és finanszírozza annak egy személyzet nélküli, demonstrációs logisztikai és gyártási központként való felhasználási lehetőségeit. A koncepció az volna, hogy az ISS amerikai eszközeinek tulajdonjogát magánérdekeltségek kezébe adják, és megszünteik a NASA-ra háruló, a személyzettel és karbantartással járó évi 3 milliárd dolláros működési költséget. A pályáról való eltávolítás helyett a terv az autonóm (emberek nélküli) üzemeltetés volna, 2035-ig. Eközben kidolgoznák az ISS pályán történő újrahasznosításának eljárásait. Ebben a technológiafejlesztésben az ISS-t ma működtető más államok is együttműködhetnének.

Kapcsolódó cikkek:
Deorbit Vehicle
Nagyszabású takarítási megbízás
A megsemmisítő eszköz
Fotózás az ISS körül

Kapcsolódó linkek:
Az ISS anyaga mint erőforrás a Föld körüli pályán? (Space News)