A Szovjetunióban is kísérleteztek újrafelhasználható eszközökkel…
1965-ben a Mikojan Tervezőirodán belül felmerült szárnyas eszközök kozmikus célokra történő alkalmazásának ötlete. A szovjet vezetés 1966-ban dr. Gleb E. Lozino-Lozinszkijt bízta meg a Spiral-terv vezetésével. A Spiral-terv űrsiklóját repülőgépről indították volna. A repülőgép lehetett volna az „első fokozat”, egy repülőgép tetejére illesztett hagyományos rakéta a „második fokozat”, melyre maga az űrrepülőgép, vagy ahogy hívták: űrcsónak kerülhetett volna. A Kozmoljot űrcsónaknak több terve készült el, a választás a négyes számúra esett, aminek 1:3 léptékű makettjei is elkészültek. (Ezek a Bor-4 elnevezést kapták.) Később a Bor-5 hasonló modelljét is elkezdték elkészíteni, ám annak befejezésére, illetve próbarepülésére nem volt sem idő, sem pénz. A Bor-5 modell Mindenesetre a programot még a hetvenes évek elején parkolópályára kellett állítani. Grecsko marsall, akkori honvédelmi miniszter – látván az amerikai űrrepülőgép-terveket – az irodát egy amerikai űrsiklóhoz hasonló, de jobb űrrepülőgép megtervezésére szólította fel. Grecsko azt mondta: „már megint valami fantasztika, ideje az ügyekkel foglalkozni”. A Spiral-terv így egy ideig (hivatalosan) szünetelt, hogy a jóval költségesebb „ügyekkel” foglalkozhassanak. Azt várnánk, hogy ha valamire nincs idő vagy pénz, akkor arra nem költenek. Nos, a szovjetek ebben nem voltak jó taktikusok. Annak ellenére, hogy a Spiral-program űrrepülőjére nem volt elegendő pénz, a tervet mégis – jóval kisebb intenzitással – tovább vitték. Bár a Spiral-tervet leállították, Lozino-Lozinszkij és csapata nem hivatalosan, egy másik program keretében folytatta a kísérleteket. 1976-ban a főmérnök megbízást kapott a Molnyija nevű tudományos-termelési egyesülés létrehozására azzal a feladattal, hogy létrehozzák az új szovjet űrrepülőgépet. Lozino-Lozinszkij természetesen a már előrehaladott tervezési fázisban lévő Kozmoljot űrcsónakot ajánlotta megvalósításra, de mivel „az koncepciójában és formai megoldásában lényegesen különbözött az amerikaiak által akkor már épített űrrepülőgéptől”, új űrrepülőgépet kellett tervezni. Pedig a Kozmoljot újrahasznosíthatósága kitűnő: az első fokozat (a repülőgép) természetesen korlátlan indításhoz alkalmazható, ahogy a Kozmoljot is többször felhasználható. (Sok forrás egyébként a Kozmoljotot Spiral néven említi, lévén a Spiral-terv keretében került megalkotásra.) Ha már megépítették a Bor-4-maketteket, akkor repültették is azokat. 1982. június 3-án indult az első, Kozmosz-1374 néven. 88,9 percet töltött az űrben 225 km magasságú pályán, majd az Indiai-óceánba tért vissza. A következő Bor-4-ek 1983. március 15-én, illetve december 27-én indultak, Kozmosz-1445 és Kozmosz-1517 jelöléssel, s az Indiai-óceánba, illetve a Fekete-tengerbe érkeztek. Az utolsó makett 1984. december 19-én indult Kozmosz 1614 néven, s az szintén a Fekete-tengerben „landolt”. Az egyes űrcsónak-maketteket Kozmosz-C rakéta orrkúpján indították A szovjetek persze nem kürtölték világgá kísérleteiket, erre utal a Kozmosz sorozat alatti indítás is. Ám arra nem számítottak, hogy a második Bor-4 Indiai-óceánon történő leszállására mások is kíváncsiak lehetnek. Egy nyilván teljesen véletlenül arra tartó ausztrál repülőgép fedélzetéről több fekete-fehér felvétel is készült a Bor-4 kiemeléséről. Ausztrál légifotók a Bor-4-ről Ezek a képek aztán bejárták a világsajtót. Ekkor már a Szovjetuniónak is reagálnia kellett. (Persze csak annyit mondtak, hogy valóban végrehajtottak kísérleteket „szárnyas visszatérő egységekkel”.) Mivel a Spiral-terv keretében tervezett Kozmoljot (vagy Spiral) űrcsónak Bor-4 makettjei több alkalommal nem repültek, s a figyelem a Buránra terelődött, a későbbi hivatalos állásfoglalás az űrcsónakkal kapcsolatban az volt: a Burán űrrepülőgép hővédő csempéinek tesztelése volt a cél. Később, a Szovjetunió utolsó éveiben Lozino-Lozinszkij még megpróbált új életet lehelni a Spiral-programba. Ekkor már nemzetközi porondon is kereste a támogatókat. (A terveket némileg korszerűsítették, s a Bor-4 helyett már inkább a Bor-5-höz hasonló megoldásban gondolkodtak. Utóbbi némileg elnyúltabb, aerodinamikailag talán jobb megoldás.) Még olyan elképzelés is született, hogy az ESA és Oroszország közösen építse meg a gépet (újabb elnevezés a tervekben: Molnyija lett volna a közös repülőgép neve). A kilencvenes évek első felében a tervet MAKS néven propagálták (fenti képünkön a MAKS rendszer rajza látható), az új orosz űrszállító rendszer biztos befektetést jelent minden vállalkozóknak. Akik talán még érkeztek is volna, ha közben nem történik meg a totális gazdasági összeomlás Oroszországban. S hogy mi maradt az egykori szovjet űrcsónakból? A Bor-5 félig kész makettje még mindig befejezésre vár. Kapcsolódó cikkek:
A nagy rakétaprogram (1. rész)
A nagy rakétaprogram (2. rész): Az Enyergija hordozórakéta
A nagy rakétaprogram (3. rész): Zenyit, Enyergija-M és Enyergija-T
Folytatjuk a szovjet nagyrakéta-program bemutatását. Ebben a részben bemutatjuk, hogy születtek meg az Enyergija kis testvérei, és miért nem született meg a nagy(obb) testvér.
