Érdekes kutatások folynak arról, hogy a súlytalanságnak milyen hatása van hosszabb távon a testünkre, illetve akár a növények, állatok fejlődésére.
Legjobb módon ezt úgy lehetne megtudni, ha „kikapcsolnánk” a gravitációt, ami első olvasásra elég abszurdnak tűnhet. Nem is tudjuk megszüntetni a tömegvonzást, csak a súlyt, amivel egy test az alátámasztási felületet nyomja vagy a felfüggesztést húzza. Ezt hosszabb időn át úgy tudjuk elérni, ha Föld körüli pályára állunk. (Vagyis természetesen a Föld körül sem szűnik meg bolygónk gravitációs hatása, hiszen épp ez tartja pályán az űreszközöket. A súlytalanság esetében arról van szó, hogy az űrhajó és ami benne van mind tehetetlenségi pályán, együtt mozog, nem nyomják egymást. – A szerk.) A Nemzetközi Űrállomáson (ISS) az űrhajósok a súlytalanságban élik mindennapjaikat, ezért láthatjuk, hogy a videófelvételeken „lebegnek” az asztronauták és az őket körülvevő eszközök, tárgyak, folyadékok. Szerintem ha a súlytalanságról beszélünk, mindenkinek eszébe jutnak Chris Hadfield izgalmas oktató videói, melyeken bemutatta, hogy az űrhajósok például lebegő vízcseppeket isznak.
A víz és újrahasznosítása az ISS fedélzetén. (Videó: Kanadai Űrügynökség / YouTube)
Rengeteg olyan kísérletet végeznek az ISS-en, amely segít jobban megérteni a gravitáció hatását a növényi és az állati szervezetre (pl. a növények növekedése, ebihal fejlődése). A marsi utazás több, eltérő gravitációs mezőhöz való alkalmazkodás folyamatát rejti magában. A repülés során az űrhajósokra először a súlytalanság fog hatni több hónapon át, hiszen legalább fél éves utazás vár az asztronautákra. Majd a Marsra érkezve a földi felszíni nehézségi gyorsulásnak körülbelül egyharmadát fogják érezni, tehát a testük egy egészen szokatlan környezetben fog működni, akár több éven keresztül. Szerencsére az emberi test egy olyan csodálatos és összetett rendszer, amely megfelelő adaptációs képességgel rendelkezik. Az emberi testnek rövid időn belüli súlytalansághoz való alkalmazkodása nem egy könnyű mechanizmus, különböző tünetekkel, jár illetve hosszabb távon különböző adaptációs mechanizmusok alakulnak ki:
A súlytalanság élettani hatása az emberi testre:
1. Érzékszervek és a központi idegrendszer együttműködési zavarai
Ezeket a változásokat látva kijelenthetjük, hogy a súlytalanság nem csak szervrendszerekre van befolyással, hanem egész emberi testre. Ezért is alakul ki ennyiféle fiziológiás változás a testben.
Milyen megoldásokat fejlesztett ki a NASA ezeknek a tüneteknek a kezelésére? Láthatjuk, hogy a megfelelő táplálkozás, ásványianyag-bevitel, mozgás mennyire fontos az űrhajósok mindennapi életében. A csontvesztés megelőzésére bifoszfonátot lehet adni a hajózó legénységnek. A vesekő képződésének a megelőzése egy rendkívül fontos feladat, hiszen súlyos következményei is lehetnek hosszabb távon, amit az űrállomáson egyelőre nehezen lehetne megoldani. Sok egészségügyi kihívással kell szembenézni egy hosszabb űrutazás során, de a NASA és a többi űrügynökség azon dolgoznak, hogy mielőbbi megoldást találjanak ezen kérdésekre, kihívásokra.
(Folytatjuk!)
A vér hidrosztatikai nyomásának megszűnése
A súlyterhelés megszűnésének hatása a csont- és izomrendszerre
Kapcsolódó cikkek:
Emberekkel a Marsra? (1. rész)
Űrorvoslás-történeti pillanat
Az űrrepülés kockázatai
A súlytalanság hatása az élő szervezetre (1)
A súlytalanság izomkárosító hatása
Az otoneurológiai panaszokkal (szédülés, halláscsökkenés, fülzúgás) társuló depressziós állapotok
Sikerült lelassítani az űrhajósok csontvesztését
Űrkutatás és egészségmegőrzés
Emberekkel a Marsra? (3. rész)
Emberekkel a Marsra? (4. rész)
Emberekkel a Marsra? (5. rész)
Emberekkel a Marsra? (6. rész)