Július első felének hőhulláma idején már a búzamezők sárgásbarna színe uralta a Dunántúl északi részének valós színes űrfelvételét.

Az angol időjárás – mint mondják – ésszerű kompromisszum az eső és a köd között. Nyáron azonban ez nem feltétlenül igaz.

Egyre szebb arcát mutatja a június elején kialakult fitoplankton-mező a Norvég-tengeren.

Május elején a hazai tájak egyik jellegzetessége a repceföldek élénksárga színe.

A március 29-i napfogyakozás totalitási sávja a Líbia-Törökország-Kaukázus vonal mentén haladt át az ELTE műholdvevő állomásának vételkörzetén.

A sarki tél végén, a nappalok hosszabbodtával ismét tudunk nappali felvételeket készíteni a magas szélességek területeiről is.

Január utolsó harmadának hideghulláma a Fekete-tengeren átzúdulva elérte a török tengerszorosok vidékét, sőt még az égei szigeteken és Athén környékén is kiterjedt havazást okozott.

Az Európát hóval beborító nedves hideghullám Törökország keleti részét is elérte: a képen a hófelhők és a hófúvások között épp csak felsejlenek az ország legnagyobb tavának körvonalai.

Október harmadik hetének meleg időjárása a Balkánra is kiterjedt. A zárt medencékben ilyenkor a reggeli órákban könnyen kialakulhat a köd. Erre mutatunk most egy szép példát.

Szeptember közepén az Észak-Európai síkságtól északra egy gyenge hidegfront vonult keresztül. A front maradványfelhőzetét, egy alacsonyszintű felhőpadot a gyors nyugati légáramlás kettészakította, és a déli szárnyon, a Kárpátok térségében egy kisebb darabja különvált.

A június végén elmérgesedett legújabb arab-izraeli konfliktus következményei már az űrből is jól láthatók.

A nyári napforduló idején a nagyon intenzív felmelegedés és a légkör felső részén beáramló hideg okozta instabilitás különösen kedvezett az óriási hőzivatarok kialakulásának június 22-én és 23-án, csütörtökön és pénteken.

Amint az Űrvilág arról már korábban beszámolt, május 26-án, a késő esti órákban a Barents-tengerben tartózkodó Jekatyerinburg tengeralattjáróról bocsátották fel a magyar SAS-2 műszert is hordozó Kompasz-2 műholdat.

Az itt látható kép a Visztula torkolatvidékét, a Balti-tenger délkeleti partjait ábrázolja.

Míg Közép- és Nyugat-Európa még a hosszú, havas tél végét nyögi, megindult az olvadás a Fekete-tenger mellékén. De ott sem mindenütt.

Február közepén megszűnőben volt az egész Európára kiterjedő hideg légköri képződmény, határain pedig egészen gyönyörű felhőminták alakultak ki, sok helyütt télvégi zivatarokat eredményezve.

A január végi hideghullám az Appennini-félszigetet, Olaszországot is elérte.

A fraktálok, e bonyolult határvonalú, de sokszor igen szép alakzatok nagyon gyakorliak a természetben. Műholdképünkön a domborzat és a légkör közösen készít nekünk fraktált.

Ahogy Európába beköszönt a hideg évszak, egyre gyakoribb lesz a magasnyomású zónákban kialakuló alacsonyszintű felhőzet és köd. Ilyenkor a pára az alacsonyabb területeken összegyűlik, miközben a magasabb gerincek, csúcsok szikrázó napsütésben úsznak.

A Balkán-félsziget nyugati részét, az Adriai-tengert, és az olasz csizma keleti partjának egy részét láthatjuk a TERRA műhold alábbi MODIS-felvételén, amelyet szeptember 8-án rögzített az ELTE műholdvevő állomása.