Electron rakéta egy plusz hat műholddal

A Rocket Lab tovább kísérletezik az Új-Zélandból indított rakétái első fokozatának visszaszerzésével.

A cél természetesen az újbóli hasznosíthatóság, ami csökkenő költségeket és a gyártási kapacitás növelése nélkül is sűrűbb indításokat tenne lehetővé. A kis műholdak rugalmas pályára állításának piacán vezető szerepet játszó amerikai Rocket Lab eddig is kipróbált különféle módszereket, például a levegőben ejtőernyővel ereszkedő kiürült rakétatest helikopteres elkapását, még a levegőben. De halásztak már ki fokozatokat az óceán vizéből is. Az előbbi módszerrel egyáltalán nem érné sós víz a fokozatot, viszont a megoldás bonyolultabb és kockázatosabb (meg persze nyilván drágább). A mérsékelt sikerek hatására most úgy tűnik, a levegőben elkapós megoldást nem erőltetik, inkább a vizes vonalon próbálkoznak tovább.

Egy korábbi elhasznált Electron rakétafokozat a Csendes-óceánban. (Kép: Rocket Lab)

A néhány kisebb, az újbóli felhasználhatóságot elősegítő változtatással (például a kritikus részek vízállóságának biztosításával) készült Electron ejtőernyős fékezéssel csobbant a vízbe, ahonnan a közelben várakozó hajó fedélzetére emelték. Magának a kiemelésnek a módján is változtattak, immár két ponton függesztve fel a rakétatestet. Korábban, amíg a helikopteres módszer fejlesztése volt a prioritás, a vízből való kiemelés eljárásának kialakításáraa nem fektettek akkora hangsúlyt. Most az ejtőernyőt is lecserélték egy könnyebb változatra, amely már nem a levegőben való elfogásra van optimalizálva. A Rocket Lab számára, bár hasznos lenne, nem elsőrendű prioritás az újra használhatóság megoldása. Ezért aztán kis lépésekben haladnak előre és nem is közölnek határidőt, hogy mikorra szeretnék azt megvalósítani. Mindenesetre állítólag még az idén repülhet először egy korábban már használt, a visszanyerése után átvizsgált és felújított Rutherford hajtómű.

Az Electron mostani indítása magyar idő szerint július 18-án 3:27-kor történt a Mahia-félszigeten létesített indítóhelyről, Új-Zéland északi szigetének keleti partvidékéről. A fő hasznos teher a kanadai Telesat LEO-3 nevű, kísérleti célú távközlési műholdja, a cég tervezett Lightspeed műholdrendszerének előfutára. Ebben a teljes kiépítése után – az aktuálisan olvasható tervek szerint – 188 darab alacsony pályás műhold nyújtana szélessávú internetes hozzáférést előfizetőinek. Az előző (és egyben az első szerencsével járt) Telesat LEO tesztműhold még 2018 januárjában állt pályára egy indiai PSLV rakétával, annak a feladatait folytatja az új példány.

A megálmodott Lightspeed műholdsereg. (Fantáziakép: Telesat)

Az Electron rakétával utazott még hat CubeSat, a Spire Lemur-2 földmegfigyelő holdjainak két újabb példánya, valamint a NASA Starling kísérleti műholdjaiból négy darab (a nevük nem tévesztendő össze az egy betűben különböző Starlinkkel). A Starlingek az autonóm módon kötelékben repülő kis műholdakhoz alkalmazható technológiák kipróbálására készültek.

Kapcsolódó cikkek:
Két BlackSky hold Electron rakétával
Electron: kapj el, ha tudsz!
Electron: elkapva, de eleresztve
Electron 16: Vissza a feladónak!
Rutherford, az „e-hajtómű”
Európai mozaik – 2021. február
31 műholddal indult a PSLV
Internet a világűrből

Kapcsolódó linkek:
A Rocket Lab újabb lépései az Electron rakétafokozatok visszanyerésére (Space News)
Telesat Lightspeed
Az Electron rakéta 'Baby Come Back' indítása (Spaceflight Now)