Sorozatunk második részében megérkezünk az indiai Hyderabadba, az 58. Nemzetközi Asztronautikai Kongresszus helyszínére.
Amszterdam Schiphol repülőteréről egy termetes DC-11-essel repültünk; meglepő módon a KLM naponta üzemelteti ezt a járatot. Beszálláskor 3D röntgennel világítottak át, de sajnos az eredményt nem mutatták meg. Ez alkalomból a gép tele volt a konferenciára igyekvőkkel, így külön köszöntött minket a személyzet. India nincs is olyan messze, az időeltolódás csak 3,5 óra, mivel nálunk nincs nyári időszámítás.
Reggeli sétámból fél tizenkettőre kellett visszaérnem a szállóba, mert együtt indultunk a konferencia helyszínére, a HICC-be (Hyderabad International Convention Center). Hiába mindössze 7-8 km-re laktunk tőle, a forgalmi viszonyok miatt minden nap majd egy órát kellett kocsikáznunk. A 3 éve épített központ a város északnyugati részén kialakított modern technológiai negyedben van, amit a helyiek csak Cyderabadnak hívnak. Leginkább a budapesti Infoparkhoz hasonlítható, csak épp hússzor nagyobb.
Kicsit zsúfolt volt a szakmai program, minden szünet nélkül mentek a panel és technikai előadások reggel fél nyolctól este hatig. Eközben párhuzamosan futottak a diákoknak szervezett külön szekciók, így valamit ki kellett hagynunk, ha meg akartuk nézni a Space Expo-t, vagy ebédelni, amit idén magunknak kellett intéznünk. A társaság nagy része délben távozott a konferenciáról, mivel a 11 napos Ganesh fesztivál zárónapja volt, és a helyi szervezők aggódtak, hogy az emberek nem fognak tudni hazajutni a szállodába. Eléggé elszervezték a dolgokat, hiszen jó előre tudhatták volna a technikai részleteket, és akkor nem kellett volna mindent így felbolygatni. Néhány szekciót áttettek péntekre, de sok volt a hiányzó a többinél is, illetve alig maradt résztvevő. A csapatunkból mintegy öten maradtunk, és egyáltalán nem bántuk meg, mert végül gond nélkül haza lehetett még jutni este is. A gondot nem az emberek, hanem a közben megérkezett monszuneső jelentette. Hihetetlen mennyiségű csapadék zúdult hirtelen a városra. Szerda délután prezentáltam előadásomat a „Human and Robotic Partnership to Realize Space Exploration Goals” (kb. emberek és robotok együttműködése az űrkutatási célok megvalósításában – a szerk.) szekcióban.
(Folytatjuk!)
Haidegger Tamás
A 9 órás út teljesen eseménytelenül telt, helyi idő szerint hajnali 1-kor érkeztünk meg, így a hotel felé menet nem sokat láttunk a városból. Az idővel nagy szerencsénk volt, mert annak ellenére, hogy még a monszun végén voltunk, csak kétszer esett úgy igazán. A helyiek szerint a globális klímaváltozás miatt idén máshogy jár a monszun. Átlagos években egyetlen hónap alatt 5-800 mm csapadék hullik.
Vasárnap a többi űrügynökség diákjaival együtt vettünk részt egy orientációs előadáson, ahol az ifjúsági programok vezetői meséltek saját programjukról, terveikről. Üzenetként az alábbi jelmondatot kaptuk: „Three important things – discovery, innovation, inspiration”, azaz három dolgot kell szem előtt tartanunk: felfedezés, innováció, inspiráció. Két éve alapította meg az ESA, a NASA, a CSA (Canadian Space Agency – Kanada) és a JAXA (Japan Aerospace Exploration Agency – Japán) az ISEB-t (International Student Education Board), aminek keretében ifjúsági programjaikat koordinálják. Kiderült, hogy idén azért nincsenek japán diákok, mert az augusztusi hyderabadi merényletek miatt lemondták a részvételt. Még szerencse, hogy minket elhoztak! Azt is megtudtuk, hogy Kanadából mindenkit támogatnak, akinek az anyagát elfogadja a szakmai bizottság, de így is csak 13-an jöttek. Sajnos a délután közepére szervezték ezt a programot, és a regisztrációnál még el is keverték a papírjainkat, így ott kellett várnunk két órát, mire minden anyagot megkaptunk. Különösen fájdalmas volt ez, mivel hivatalosan nem iktattak be kultúrprogramot, és annyira messze voltunk a várostól, hogy ebédszünetekben sem tudtunk beszökni. A kapott nagyon igényes konferenciaanyagok csak részben kárpótoltak. (Annak viszont mind örültünk, hogy idén végre az egész cikkek és előadások helyet kaptak a mellékelt DVD-n.)
Sok alvásról nem lehetett szó, mert másnap 7:30-kor már indult a buszunk a HICC-be, a kongresszus megnyitójára. Akkora rendezvénycsarnokuk van, hogy az 1500 résztvevő csupán félig töltötte meg. 3 órás látványos show-műsort nézhettünk meg, aminek folyamán a hangsúly talán már túlságosan is eltolódott a helyi táncok és zeneszámok irányába, csak néha szakítva meg az előadásokat egy-egy beszéd erejéig. Jelen voltak a szakmai egyesületek vezetői, illetve Andhra Pradesh tartomány elnöke is. A helyiek nagyon büszkék rá, hogy már másodszor szerveznek IAC-t: az előző indiai 19 éve volt Bangalore-ban. Idén ünnepelik a Szputnyik-1 felbocsátásának és az első geofizikai évnek az 50. évfordulóját, valamint az ENSZ világűregyezmény 40. évfordulóját. A konferencia szokás szerint a nagy űrügynökségek igazgatóinak kerekasztal-beszélgetésével kezdődött, majd szétoszlott a tömeg a 15 párhuzamosan futó szekcióülésre. Csak az előadásokat felsoroló füzet 150 oldalas volt, így nem is volt olyan egyszerű eldönteni, hogy mikor melyik előadásra menjek be.
Általános szünet nélkül mentek le a kétórás előadásblokkok, így az embernek alig maradt ideje inni egy kávét, vagy sebtében feltölteni a képeket a galériájába. Délután megnyitott a szomszédos csarnokokban a Space Expo űrkiállítás is. Este közvetlenül onnan mentünk a fogadás helyszínére, Shilparaman múzeumfaluba. Egy hatalmas fedett teraszon gyűltünk össze. Korlátlan mennyiségben volt étel-ital, azonban nem volt olyan nagy a választék: agyonfűszerezett csirkéből, rákból, zöldséges papucsból és panírozott levéldarabokból állt a kínálat. A zenészek egy órát játszottak csak, és 10-kor mi voltunk a legutolsó vendégek, akik távoztak.
Kapcsolódó cikkek:
Űrkongresszuson Indiában (1. rész)
Űrkongresszuson Indiában (3. rész)
Háromrészes cikksorozatunkban az 58. Nemzetközi Asztronautikai Kongresszus egyik fiatal magyar résztevője osztja meg élményeit olvasóinkkal. Az első részben az európai „startról” lesz szó.
