Űrkongresszuson Indiában (2. rész)
(Rovat: Álmuk a világűr - 2007.10.14 13:30.)

Sorozatunk második részében megérkezünk az indiai Hyderabadba, az 58. Nemzetközi Asztronautikai Kongresszus helyszínére.

Amszterdam Schiphol repülőteréről egy termetes DC-11-essel repültünk; meglepő módon a KLM naponta üzemelteti ezt a járatot. Beszálláskor 3D röntgennel világítottak át, de sajnos az eredményt nem mutatták meg. Ez alkalomból a gép tele volt a konferenciára igyekvőkkel, így külön köszöntött minket a személyzet. India nincs is olyan messze, az időeltolódás csak 3,5 óra, mivel nálunk nincs nyári időszámítás.

A 9 órás út teljesen eseménytelenül telt, helyi idő szerint hajnali 1-kor érkeztünk meg, így a hotel felé menet nem sokat láttunk a városból. Az idővel nagy szerencsénk volt, mert annak ellenére, hogy még a monszun végén voltunk, csak kétszer esett úgy igazán. A helyiek szerint a globális klímaváltozás miatt idén máshogy jár a monszun. Átlagos években egyetlen hónap alatt 5-800 mm csapadék hullik.

Reggeli sétámból fél tizenkettőre kellett visszaérnem a szállóba, mert együtt indultunk a konferencia helyszínére, a HICC-be (Hyderabad International Convention Center). Hiába mindössze 7-8 km-re laktunk tőle, a forgalmi viszonyok miatt minden nap majd egy órát kellett kocsikáznunk. A 3 éve épített központ a város északnyugati részén kialakított modern technológiai negyedben van, amit a helyiek csak Cyderabadnak hívnak. Leginkább a budapesti Infoparkhoz hasonlítható, csak épp hússzor nagyobb.

Vasárnap a többi űrügynökség diákjaival együtt vettünk részt egy orientációs előadáson, ahol az ifjúsági programok vezetői meséltek saját programjukról, terveikről. Üzenetként az alábbi jelmondatot kaptuk: „Three important things – discovery, innovation, inspiration”, azaz három dolgot kell szem előtt tartanunk: felfedezés, innováció, inspiráció. Két éve alapította meg az ESA, a NASA, a CSA (Canadian Space Agency – Kanada) és a JAXA (Japan Aerospace Exploration Agency – Japán) az ISEB-t (International Student Education Board), aminek keretében ifjúsági programjaikat koordinálják. Kiderült, hogy idén azért nincsenek japán diákok, mert az augusztusi hyderabadi merényletek miatt lemondták a részvételt. Még szerencse, hogy minket elhoztak! Azt is megtudtuk, hogy Kanadából mindenkit támogatnak, akinek az anyagát elfogadja a szakmai bizottság, de így is csak 13-an jöttek. Sajnos a délután közepére szervezték ezt a programot, és a regisztrációnál még el is keverték a papírjainkat, így ott kellett várnunk két órát, mire minden anyagot megkaptunk. Különösen fájdalmas volt ez, mivel hivatalosan nem iktattak be kultúrprogramot, és annyira messze voltunk a várostól, hogy ebédszünetekben sem tudtunk beszökni. A kapott nagyon igényes konferenciaanyagok csak részben kárpótoltak. (Annak viszont mind örültünk, hogy idén végre az egész cikkek és előadások helyet kaptak a mellékelt DVD-n.)

Sok alvásról nem lehetett szó, mert másnap 7:30-kor már indult a buszunk a HICC-be, a kongresszus megnyitójára. Akkora rendezvénycsarnokuk van, hogy az 1500 résztvevő csupán félig töltötte meg. 3 órás látványos show-műsort nézhettünk meg, aminek folyamán a hangsúly talán már túlságosan is eltolódott a helyi táncok és zeneszámok irányába, csak néha szakítva meg az előadásokat egy-egy beszéd erejéig. Jelen voltak a szakmai egyesületek vezetői, illetve Andhra Pradesh tartomány elnöke is. A helyiek nagyon büszkék rá, hogy már másodszor szerveznek IAC-t: az előző indiai 19 éve volt Bangalore-ban. Idén ünnepelik a Szputnyik-1 felbocsátásának és az első geofizikai évnek az 50. évfordulóját, valamint az ENSZ világűregyezmény 40. évfordulóját. A konferencia szokás szerint a nagy űrügynökségek igazgatóinak kerekasztal-beszélgetésével kezdődött, majd szétoszlott a tömeg a 15 párhuzamosan futó szekcióülésre. Csak az előadásokat felsoroló füzet 150 oldalas volt, így nem is volt olyan egyszerű eldönteni, hogy mikor melyik előadásra menjek be.

Általános szünet nélkül mentek le a kétórás előadásblokkok, így az embernek alig maradt ideje inni egy kávét, vagy sebtében feltölteni a képeket a galériájába. Délután megnyitott a szomszédos csarnokokban a Space Expo űrkiállítás is. Este közvetlenül onnan mentünk a fogadás helyszínére, Shilparaman múzeumfaluba. Egy hatalmas fedett teraszon gyűltünk össze. Korlátlan mennyiségben volt étel-ital, azonban nem volt olyan nagy a választék: agyonfűszerezett csirkéből, rákból, zöldséges papucsból és panírozott levéldarabokból állt a kínálat. A zenészek egy órát játszottak csak, és 10-kor mi voltunk a legutolsó vendégek, akik távoztak.

Kicsit zsúfolt volt a szakmai program, minden szünet nélkül mentek a panel és technikai előadások reggel fél nyolctól este hatig. Eközben párhuzamosan futottak a diákoknak szervezett külön szekciók, így valamit ki kellett hagynunk, ha meg akartuk nézni a Space Expo-t, vagy ebédelni, amit idén magunknak kellett intéznünk. A társaság nagy része délben távozott a konferenciáról, mivel a 11 napos Ganesh fesztivál zárónapja volt, és a helyi szervezők aggódtak, hogy az emberek nem fognak tudni hazajutni a szállodába. Eléggé elszervezték a dolgokat, hiszen jó előre tudhatták volna a technikai részleteket, és akkor nem kellett volna mindent így felbolygatni. Néhány szekciót áttettek péntekre, de sok volt a hiányzó a többinél is, illetve alig maradt résztvevő. A csapatunkból mintegy öten maradtunk, és egyáltalán nem bántuk meg, mert végül gond nélkül haza lehetett még jutni este is. A gondot nem az emberek, hanem a közben megérkezett monszuneső jelentette. Hihetetlen mennyiségű csapadék zúdult hirtelen a városra. Szerda délután prezentáltam előadásomat a „Human and Robotic Partnership to Realize Space Exploration Goals” (kb. emberek és robotok együttműködése az űrkutatási célok megvalósításában – a szerk.) szekcióban.

(Folytatjuk!)

Haidegger Tamás