Sorozatunkban az ESA és az európai országok űrtevékenységének olyan híreivel jelentkezünk, melyek önálló cikkhez rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.
Január 9-én a Torrejón de Ardoz Légibázison megalakult a Mando del Espacio (MESPA), azaz a Spanyol Űrparancsnokság. Az alapításnál megjelent Margarita Robles védelmi miniszternő és Javier Salto Martínez-Avial, a légierő marsallja, a spanyol légi- és űrerő főparancsnoka. Az ibériai ország űrparancsnokságának első parancsnokává Isaac Manuel Crespo Zaragoza dandártábornokot nevezték ki. Első lépésként a MESPA-ba integrálják a légtér megfigyelésért, illetve az űrfelderítésért felelős szervezeteket, azaz a CESAEROB-ot és a COVE-t.
Egyelőre úgy tűnik, hogy az Artemis program év elején a NASA által bejelentett csúszása nem nagyon érinti az európai projekteket és partnereket. Ezt az Európai Űrügynökség (ESA) főigazgatójának szokásos, év eleji nagy sajtótájékoztatóján – január 11-én Párizsban – közölték. Mint az olvasóink számára ismert, az új elképzelések szerint az Artemis-2 (első Hold körüli) repülésre legkorábban is csak 2025 szeptemberében, míg az első holdraszállásra (Artemis-3) legjobb esetben 2026 szeptemberében kerülhet sor. Jó hír, hogy – legalábbis egyelőre – az Artemis-4 és -5 (az első két Gateway-építő repülés, a fedélzeten egy-egy európai űrhajóssal) küldetések számára továbbra is 2028-as és 2029-es startokkal számolnak. Ahogy azt a főigazgató elmondta, az Artemis-2 repülés Orion űrhajójának szervizmodulját az ESA már korábban átadta a NASA-nak, és minden megfelelően halad ahhoz, hogy – a szerződésnek megfelelően – az Artemis-3 hasonló elemét szintén leszállítsák ez év közepén. Az ESA egyelőre úgy látja, hogy a Hold körül keringő Gateway mini-űrállomás projektjének európai elemeivel is minden rendben van. A nemzetközi lakómodul (I-HAB) és az európai üzemanyagtöltő és távközlési modul (ESPRIT) fejlesztése is rendben halad. Ugyanakkor az általános bizonytalanság miatt az továbbra sem világos, hogy a mikor léphet a Hold felszínére az első európai ember, és az a harmadik európai Artemis-asztronauta lesz-e?
Az Orion űrhajó európai hajtóműves-műszaki egysége (ESM) a napelemekkel és a fő hajtóművel.
A francia Arianespace, a német Isar Aerospace, a brit Orbex Space, és a szintén német Rocket Factory Augsburg után a spanyol PLD Space is megkapta az európai intézményi kozmikus indító (European Institutional Space Launch) címet. Az erről szóló bejelentést az ESA és az Európai Bizottság (EC) képviselői január 25-én tették meg.
Január 25-én az ESA zöld utat adott az EnVision és a LISA küldetéseknek. Mindkét űreszköz a remélhetőleg idén nyáron bemutatkozó Ariane-6 rakétával startolhat. Az EnVision Vénusz-orbiter legkorábban 2031-ben indulhat. A 2500 kg induló tömegű űreszköz összecsukott állapotban nagyjából 2 m × 2 m × 3 m-es, és legfontosabb berendezése egy nagy teljesítményű apertúraszintézises radar (SAR) lesz. A NASA a projektben ezzel és a mélyűri követőállomás-hálózat (DSN) időnkénti rendelkezésre bocsátásával vesz részt. A többi tudományos berendezés és maga a „busz” az öreg kontinensen készül. Az űreszköz 15 hónapos repülés után éri majd el a legbelső bolygót, ahol mintegy 15 hónapos, felsőlégköri fékezéses lassításokkal fog egyre alacsonyabb pályára kerülni. A végső pálya egy 94 perc periódusidejű, kvázi-poláris pálya lesz 240 és 550 km között változó felszín feletti magassággal.
A LISA (Laser Interferometer Space Antenna) három űrszondája 2035-ben startolhat. Az űreszközök egy Nap körül keringő, képzeletbeli óriási háromszög három sarkán elhelyezkedve fognak kötelékben repülni. Az egyenlő oldalú háromszög oldalainak hossza mintegy 2,5 millió km lesz. Az űrszondák lézerinterferométeres módszerrel mutatják majd ki a gravitációs hullámokat, amelyek igen kis mértékben megváltoztatják az interferométer „karjainak” a hosszát, vagyis a szondák távolságát.
Január 26-án sikeresen lezajlott az idei év első űrugrása a Virgin Galactic szervezésében. A VMS Eve hordozó repülőgéppel indított VSS Unity „űrrepülőgép-féle” 88,8 km-es magasságba jutott. A Galactic-06 jelű úton a szokásos két pilóta mögött először foglalt helyet négy fizető utas. (Korábban három fizető utast egy „űrhajós oktató” kísért.) Cikkünk szempontjából két utas érdekes. Egyikük az ukrán–amerikai Lina Borozdina (képünkön), másikuk pedig az osztrák Franz Haider.
Borozdina közel 18 éve (!) várt erre a pillanatra. Ő a jegyét még 2005-ben vette meg 200 ezer dolláros áron, melyet a vállalat azóta is érvényesnek tekintett. (Ma az ár már 450 ezer dollár.) A hölgy 1969-ben született Odesszában és a helyi műszaki egyetemen szerzett biokémiai mesterfokozatot. A Szovjetunió összeomlása után emigrált az Egyesült Államokba. A 61 éves Haider szintén 200 ezer dollárért vette a jegyét még 2007-ben. Mindkét „űrturista” elsőként viselhette a világűr „határán” nemzete zászlaját a ruháján. Kapcsolódó cikkek:
Január 10-én „kigörgették” a svéd Ovzon-3 távközlési műhold két hatalmas (10–10 méter hosszú) napelemszárnyát. A kritikus lépés sikerült, ami azért fontos, mert ennek az űreszköznek nem csak a távközlési szolgáltatásaihoz, hanem a hajtóművének működtetéséhez is elektromos energiára van szükség. Az 1500 kg induló tömegű műhold legkorábban nyáron állhat szolgálatba. Addigra nem csak az 59,7° keleti pozíciót kell (szép lassan) elérnie, hanem ott már a különféle teszteken is át kell esnie.
Az első magánfinanszírozású svéd GEO hold
Artemis-2: legkorábban 2025 őszén
Európai mozaik – 2023. szeptember
Európaiak továbbra is az Orionban
Az ESA is a Vénuszt kutatná
Légköri fékezés
Az utolsó parancs a LISA Pathfindernek
Az ESA újabb tudományos programjai
Havonta jelentkező sorozatunk második részében katonai űrtechnikákkal kapcsolatos régiós hírek után egy rövid, békésebb japán bejelentést találnak.
