Az ESA tervezett Vénusz-szondájának hónapokig tartó légköri fékezéssel kell elnyernie végső pályáját, ami nehezebb feladat, mint az ExoMars TGO fékezése volt.
Az EnVision küldetés indítását a 2030-as évek elejére tervezik, feladata a Vénusz geológiájának és légkörének vizsgálata lesz. A tervek szerint az EnVision 500 km magas keringési pályáról vizsgálja majd a Vénuszt, amely pálya eléréséhez azonban két éven keresztül újra meg újra bele kell merülnie a bolygó sűrű légkörébe.
A furgon nagyságú (a jelenlegi tervek szerint mintegy két és fél tonna tömegű) szondát Ariane–6 hordozórakétával fogják indítani, azonban a szonda nem tud elég üzemanyagot magával vinni ahhoz, hogy azonnal a tudományos munkához tervezett, 500 km magas pályára álljon. Ehelyett érkezésekor erősen elnyúlt ellipszispályára áll, amelynek a bolygóhoz legközelebbi pontja mindössze 130 km-rel lesz a felszín fölött, míg közben 250 000 kilométerre távolodik el a Vénusztól.
Az ESA korábban a Mars körül keringő ExoMars Trace Gas Orbiter (TGO) szonda fékezésére használta ki a légköri közegellenállást, azonban a Mars sokkal ritkább légköre és gyengébb gravitációja miatt az a feladat sokkal egyszerűbb volt. Az EnVision körülbelül kétszer akkora sebességgel lép be majd a Vénusz légkörébe, mint annak idején a TGO a marsi atmoszférába, márpedig a közegellenállás a sebesség négyzetével, az emiatt fellépő hőfejlődés pedig a sebesség köbével arányos.
Az ESA EnVision szondája két évig tartó légköri fékezéssel éri el végső pályáját. (Animált kép: ESA)
Az ESA egy alkalommal már tesztelte a vénuszi légköri fékezés lehetőségét, amikor a Venus Express működésének utolsó hónapjaiban a légkörbe süllyedt, majd spirális pályán ez egyre mélyebb és sűrűbb rétegekbe érve 2015 elején elégett a légkörben. Ott a felforrósodás már nem számított, az EnVisionnak azonban úgy kell túlélnie a forró időszakokat, hogy a végső pálya elérése után még négy évig működőképes maradjon. Ehhez már keresik a megfelelő hőálló anyagokat. (Az atomos oxigén a Föld légkörében is megtalálható, és az 1980-as években több űrrepülőgép hővédő burkolatában is kárt tett.) A Vénusz megfigyelése alapján a szakemberek valószínűnek tartják, hogy az atomos oxigén koncentrációja hasonló lehet a földi légkörben mérthez. Az ESA szakemberei mindenesetre remélik, hogy már ez év végére sikerült olyan anyagot találni, amely az erős hőterhelésnek és az atomos oxigén agresszív kémiai hatásának egyaránt ellenáll.
Az ESA-n kívül a NASA is orbitereket tervez küldeni a Vénuszhoz, a DAVINCI+ és a VERITAS küldetéseket, amelyeket 2028 és 2030 között szándékoznak indítani. Jelenleg csak egyetlen űrszonda kering a Vénusz körül, a bolygó légkörét vizsgáló japán Akacuki (Akatsuki, Planet–C, Venus Climate Orbiter).
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Működnek-e a Vénusz vulkánjai?
Az ESA is a Vénuszt kutatná
A foszfin nyomában
Új ESA küldetés-jelöltek
TGO: a légköri fékezés befejezve
Az EnVision légköri fékezése a Vénusznál (Space.com)
A Marsra és a Földre egyaránt jellemzők a porviharok. Vannak köztük hasonlóságok, de alapvető különbségek is.
