Szombaton az ESA Solar Orbiter űrszondája visszatér a Föld közelébe, hogy lendületet vegyen további útjához. De elég közel repül el!
A legnagyobb közelségben mindössze 460 km-re lesz az űrszonda a felszín felett, ami azt jelenti, hogy a műholdakkal (és persze űrszeméttel) leginkább telezsúfolt térségen halad át. Az Európai Űrügynökség (ESA) értékelése szerint ugyan igen kicsi a valószínűsége, hogy valamivel összeütközzön a napkutató űrszonda, de mégis nagyobb, amekkora más hasonló gravitációs hintamanőverek esetén lenni szokott. A megközelítés előtt mindenesetre számításokat kellett végezni, hogy szükség esetén elkerülő manőverre utasíthassák a szondát.
A Solar Orbiter mostani Föld-megközelítésének vázlata. A bolygóhoz legközelebb november 27-én, magyar idő szerint 5:30-kor lesz az űrszonda. A 460 km-es magasság összemérhető a Nemzetközi Űrállomás (ISS) 400 km körüli pályamagasságával. A legtöbb műhold alacsony Föld körüli pályákon (2000 km alatt) kering. Egy másik „népszerű” pályamagasság a geoszinkron műholdaké, kb. 36 ezer km-nél. (Kép: ESA)
A Solar Orbiter 2020 februárjában, vagyis egy éve és nyolc hónapja indult. Azóta „bolyong” a belső Naprendszerben. Eddigi eredményeiről mi is beszámoltunk már (ld. cikkeinket a lap alján), de a program java még hátra van. A mostani lendítő manőver nyomán olyan Nap körüli pályára kerül, amely lehetővé teszi a következő hat (!) Vénusz-megközelítést. Az ottani hintamanőverek célja pedig az, hogy kilendítse az űreszközt az Ekliptika síkjából. Így lehetővé válik a Napnak és környezetének megfigyelése magasabb szélességekről is. A szondától sok más tudományos eredmény mellett például a Nap pólusairól készítendő első felvételeket remélik.
A Föld melletti mostani elrepüléskor nagyon kicsi az ütközés valószínűsége. A Solar Orbiter mindössze néhány percet tölt a legkockázatosabb zónákon való áthaladással. Az itt keringő műholdak ezzel szemben éveket vagy évtizedeket, és évente néhányra tehető azoknak a pályamódosító manővereknek a száma, amelyeket valamilyen előre kiszámított ütközési kockázat kényszerít ki. Ugyanakkor nagyon apró, a Földről nem is követhető kis törmelékszemcsék is képesek nagy kárt okozni, ha szerencsétlen helyre csapódnak be, ráadásul hatalmas sebességgel. Emlékezetes eset volt, amikor 2016-ban a Sentinel-1A radaros földmegfigyelő műhold napelemtábláját találta el egy néhány milliméteres darab. Az okozott sérülés 40 cm-es kiterjedésű lett! Ilyen méretű törmelékből pedig több százmillió keringhet az alacsony pályák térségében.
Az ISS Cupola moduljának ablakán keletkezett 7 mm-es sérülést a számítások szerint egy néhány mikrométer nagyságrendjébe eső szemcse becsapódása hozta létre. (Kép: ESA / NASA)
Korábban is repültek el űrszondák a Föld közelében, hogy a bolygó Nap körüli keringésének energiáját apró mértékben megváltoztatva lendületet vegyenek további útjukhoz. Ilyen volt például a Cassini/Huygens hintamanővere 1999-ben, a Rosettáé háromszor is (2005, 2007, 2009), vagy a Junóé 2013-ban. Egyrészt a felszín feletti magasságok rendszerint nagyobbak a mostaninál, másrészt akkoriban még nem volt ennyi műhold és űrszemét sem, mint most, a nagy létszámú alacsony pályás műholdseregek pedig legfeljebb elképzelésekben léteztek.
A Solar Orbiter egyébként a Föld közelében méréseket is fog végezni bolygónk mágneses környezetéről, amelyekkel – legalább erre a rövid időre – kiegészíti majd a műholdas méréseket.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
GYORSHÍR: Elindult a Solar Orbiter
Üstököscsóvába botlani
A Nap közelében
A Nap közelről
A Solar Orbiter első eredményeiből
Három bolygó
Hamarosan „csúcsforgalom” a Vénusznál
„Ütést kapott” a Sentinel-1A
Bizottságokkal az űrszemét ellen
Kráterek százai
Az ESA legkockázatosabb hintamanővere (ESA)
Az európai–japán BepiColombo űrszonda először repült el a Merkúr mellett.
