Az ESA Aurora programjának keretein belül a tervek szerint egy évtized múlva speciális kapszulába zárt marsi kőzetanyagot juttatnak vissza a Földre, hogy majd a földi laboratóriumokban elemezhessék.
A küldetés előtt még az ESA-nak sikeres missziót kell végrehajtania a 2009-ben induló ExoMars nevű űrszondájával, amelynek anyaszondája a bolygóra juttatja majd a Pasteur nevű rovert. Az Aurora-program felépítése miatt ugyanis ha az ExoMars sikertelen, a talajmintahozó vállalkozás jelentős késést szenvedhet.
Az első szonda visszatérő egysége (a szállított üzemanyagot felhasználva) elindul a Föld felé. Bolygónkat megközelítve elindítja a felszín felé az anyagmintákat tartalmazó kapszulát. Ez ejtőernyős fékezést követően, finoman ér majd földet. Innen a laboratóriumba szállítják, ahol a tudósok elemzés alá veszik. A kapszula felépítése biztosítja, hogy a mintatartó akkor is sértetlen maradjon, ha az ejtőernyő nem nyílna ki, és a kapszula becsapódna a földbe. Még néhány technológia kifejlesztésre vár Európában, hogy a küldetés sikeres lehessen. A visszatérő egységgel kapcsolatos problémákra megoldásként kínálkozó technológiákat az Aurora program Arrow küldetésében kívánják tesztelni. Várhatóan még sok vita előzi majd meg a Mars Sample Return küldetését. Hiszen mi történik, ha életképes mikroorganizmusok utaznak az „űrhajóvá” avanzsáló űrszondán? Ez esetben valóban igen komolyan kell venni az elővigyázatosságot!
Az ExoMars program előkészületeiről az Űrvilág oldalain már többízben beszámoltunk. Most a Mars Sample Return (MSR, mintahozó űrszonda) programját és az eddigi előkészületeket ismertetjük. Már tavaly októberben kihirdették a két győztes csoportot, melyeknek feladata az MSR küldetés teljes tervének kidolgozása. (Az MSR az Aurora program második Zászlóshajó küldetése.)
A két csoportot főként európai ipari társaságok alkotják, az egyiket egy olasz, a másikat pedig egy angol cég vezeti. A mostani tervek szerint az MSR kétlépcsős program lesz. Első lépésben a visszatérő kapszulát szállító űrszondát indítják 2011-ben és állítják Mars körüli pályára. Fedélzetén akkor a tudományos eszközökön és a visszatérő tartályon kívül jelentős mennyiségű üzemanyag is helyet kapna. Két évvel később indítják a másik űrszondát, amely a leereszkedő és felszálló modult viszi magával. Az út utolsó szakaszán leválik a modul, és egy irányított landolást hajt végre a vörös bolygón. Egy robotfúró – a tervek szerint – 1-2 méter mélyről talajmintát vesz, és elraktározza a modul egy rekeszében. További talaj- és légköri mintákat is tárolnak az egységben. Ezután a felszálló egység felemelkedik a Mars felszínéről, összekapcsolódik az első (ekkor már Mars körüli pályán keringő) űrszondával, és átadja annak az összegyűjtött kőzeteket.
Kapcsolódó cikkek:
A Mars meghódítása (7. - befejező - rész): Mit hozhat a jövő?
Marsi zászlóbontás
Kapcsolódó linkek:
Az ESA Mars-programjáról
Az Aurora-programról részletesen
Egy nemzetközi kutatócsoport felfedezte bolygórendszerünk legmesszebb lévő ismert objektumát, a Sedna valószínűleg a belső Oort-felhő tagja lehet. 
