Cikksorozatunk előző részében bemutattuk, hogy miképp sikerült megmenteni a SOHO-t. Mostani – befejező – cikkünkből kiderül, hogy ez miért is volt annyira fontos oly sok szakember – sőt nem csak szakember – számára.
Az 1995-ben indított napfigyelő és -kutató űrszonda az emberiség világűrbe telepített „űrszemeként” funkcionál. Segítségével lehetővé vált központi csillagunk, a Nap állandó megfigyelése, s felvételei nem csupán a tudományos kutatásokhoz, hanem a mindennapi életünkhöz is jelentősen hozzájárulnak. Az űrszonda nagy számú meteor és üstökös felfedezései révén is elhíresült, az elmúlt években a SOHO felvételei alapján fedeztek fel és azonosítottak rengeteg meteort és üstököst. Számos olyan felvétel is készült, amely a Napba zuhanó üstökös halálát örökíti meg.
A legtöbbet mégis a napkitörések előrejelzésében köszönhetünk az űrszondának. Felvételei alapján két-három nappal korábban szerzünk tudomást a Napból induló nagy energiájú részecskeáramokról, mielőtt azok elérnék Földünket. Ilyen események hatása
· egy űrsétát végrehajtó asztronautára akár halálos is lehet,
· naponta (általában észrevehetetlenül használt) távközlési, meteorológiai, vagy éppen navigációs műholdjainkban pedig akár helyrehozhatatlan károkat is okozhat, bár általában és szerencsére „csak” nehezíti azok használatát.
A Napból induló nagy energiájú töltött részecskeáram a Föld mágneses terével kölcsönhatásba kerülve
· hozza létre a szemet gyönyörködtető sarki fényt,
· de ugyanez okozza a telekommunikációs eszközöket is megbénító mágneses viharokat.
Azokban az időszakokban, amikor a SOHO adatai nem lettek volna elérhetőek, becslések szerint mintegy húsz évnyi visszaesést tapasztalhattunk volna az „űridőjárás-előrejelzés” területén.
A SOHO nélkül csak egy órával előbb, vagy egyáltalán nem értesülünk a mágneses anomáliák fellépéséről. Húsz évvel ezelőtt ez nem okozott akkora gondot, - a távközlést és hírszolgáltatásokat ugyanis nagyrészt földi eszközökkel, vagy átjátszó-adókkal oldották meg - és ezeket a Föld mágneses mezeje részben (tehát a nem túl drámai naptevékenységek esetében) védi. Napjainkra azonban
· a helymeghatározás,
· a navigáció,
· a távközlés,
· a meteorológia,
· a mezőgazdasági termésbecslés,
· a bajbajutott hajósok, vagy pilóták mentése
mind-mind jelentősen támaszkodik az űrtevékenységre, azaz a műholdakra. Ezeket pedig jobban veszélyeztetik a napkitörések.
A SOHO-nak köszönhetően azonban mára a napkitörések előrejelzésével a szakemberek fel tudnak készülni a megfelelő védelemre. A műholdakon bizonyos elektronikák kikapcsolásával csökkenteni tudják a fellépő károsodás veszélyét, illetve meghibásodás esetén fel tudnak készülni az adatforgalom más műholdakra való átirányítására is.
A leghíresebb katasztrófa Észak-Amerika területén 1989-ben következett be, amikor több millió fogyasztó maradt áram nélkül órákra, sőt napokra. A későbbi vizsgálat eredményei szerint a hálózat túlterhelése a megnövekedett nap-aktivitás miatt következett be. Ez a 11 évente bekövetkező maximum legutóbb 2001 környékén érte el csúcspontját, napkitöréseket követően pedig több alkalommal is hibásodtak meg műholdak.
Jelenleg a Nap „pihenni” készül, aktivitása egyre alacsonyabb lesz – ám Földünket is elérő napkitörések szinte bármikor bekövetkezhetnek. Az eredetileg két évre tervezett űrszonda immár nyolcadik éve áll az űridőjárás-előrejelzés szolgálatában, s mint láthattuk, mindennapi életünk jelentős mértékben függ tőle. Jelenleg nincs olyan űreszköz, amely képes lenne helyettesíteni a SOHO felvételeit, így csupán abban reménykedhetünk, hogy az űrszonda ellenáll még egy ideig a világűr zord körülményeinek.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
SOHO (1. rész) Az öregedés jelei
A SOHO hivatalos honlapja
A SOHO papírmodellje