SOHO (2. rész): Az űridőjárás előrejelző
(Rovat: A Nap és bolygótestvéreink, Lássuk és halljuk egymást , Űridőjárás - 2003.07.18 09:32.)

Cikksorozatunk előző részében bemutattuk, hogy miképp sikerült megmenteni a SOHO-t. Mostani – befejező – cikkünkből kiderül, hogy ez miért is volt annyira fontos oly sok szakember – sőt nem csak szakember – számára.

Az 1995-ben indított napfigyelő és -kutató űrszonda az emberiség világűrbe telepített „űrszemeként” funkcionál. Segítségével lehetővé vált központi csillagunk, a Nap állandó megfigyelése, s felvételei nem csupán a tudományos kutatásokhoz, hanem a mindennapi életünkhöz is jelentősen hozzájárulnak. Az űrszonda nagy számú meteor és üstökös felfedezései révén is elhíresült, az elmúlt években a SOHO felvételei alapján fedeztek fel és azonosítottak rengeteg meteort és üstököst. Számos olyan felvétel is készült, amely a Napba zuhanó üstökös halálát örökíti meg.

A legtöbbet mégis a napkitörések előrejelzésében köszönhetünk az űrszondának. Felvételei alapján két-három nappal korábban szerzünk tudomást a Napból induló nagy energiájú részecskeáramokról, mielőtt azok elérnék Földünket. Ilyen események hatása · egy űrsétát végrehajtó asztronautára akár halálos is lehet, · naponta (általában észrevehetetlenül használt) távközlési, meteorológiai, vagy éppen navigációs műholdjainkban pedig akár helyrehozhatatlan károkat is okozhat, bár általában és szerencsére „csak” nehezíti azok használatát.

A Napból induló nagy energiájú töltött részecskeáram a Föld mágneses terével kölcsönhatásba kerülve · hozza létre a szemet gyönyörködtető sarki fényt, · de ugyanez okozza a telekommunikációs eszközöket is megbénító mágneses viharokat. Azokban az időszakokban, amikor a SOHO adatai nem lettek volna elérhetőek, becslések szerint mintegy húsz évnyi visszaesést tapasztalhattunk volna az „űridőjárás-előrejelzés” területén.

A SOHO nélkül csak egy órával előbb, vagy egyáltalán nem értesülünk a mágneses anomáliák fellépéséről. Húsz évvel ezelőtt ez nem okozott akkora gondot, - a távközlést és hírszolgáltatásokat ugyanis nagyrészt földi eszközökkel, vagy átjátszó-adókkal oldották meg - és ezeket a Föld mágneses mezeje részben (tehát a nem túl drámai naptevékenységek esetében) védi. Napjainkra azonban · a helymeghatározás, · a navigáció, · a távközlés, · a meteorológia, · a mezőgazdasági termésbecslés, · a bajbajutott hajósok, vagy pilóták mentése mind-mind jelentősen támaszkodik az űrtevékenységre, azaz a műholdakra. Ezeket pedig jobban veszélyeztetik a napkitörések.

A SOHO-nak köszönhetően azonban mára a napkitörések előrejelzésével a szakemberek fel tudnak készülni a megfelelő védelemre. A műholdakon bizonyos elektronikák kikapcsolásával csökkenteni tudják a fellépő károsodás veszélyét, illetve meghibásodás esetén fel tudnak készülni az adatforgalom más műholdakra való átirányítására is.

A leghíresebb katasztrófa Észak-Amerika területén 1989-ben következett be, amikor több millió fogyasztó maradt áram nélkül órákra, sőt napokra. A későbbi vizsgálat eredményei szerint a hálózat túlterhelése a megnövekedett nap-aktivitás miatt következett be. Ez a 11 évente bekövetkező maximum legutóbb 2001 környékén érte el csúcspontját, napkitöréseket követően pedig több alkalommal is hibásodtak meg műholdak.

Jelenleg a Nap „pihenni” készül, aktivitása egyre alacsonyabb lesz – ám Földünket is elérő napkitörések szinte bármikor bekövetkezhetnek. Az eredetileg két évre tervezett űrszonda immár nyolcadik éve áll az űridőjárás-előrejelzés szolgálatában, s mint láthattuk, mindennapi életünk jelentős mértékben függ tőle. Jelenleg nincs olyan űreszköz, amely képes lenne helyettesíteni a SOHO felvételeit, így csupán abban reménykedhetünk, hogy az űrszonda ellenáll még egy ideig a világűr zord körülményeinek.