Űrvilág.hu - Holdrakéta

Űrkutatás, űrtevékenység - űrvilág.hu űrkutatási hírportál

Holdrakéta

2022.02.08. 12:15 A Holdnál

Egy Falcon-9 rakéta utolsó fokozata a számítások szerint a közeljövőben becsapódik a Holdba.

A becsapódás Bill Gray, a Project Pluto munkatársa szerint március 4-én 12:26 UT-kor várható, és a rakéta a Hold túlsó oldalán lévő Hertzsprung-kráter peremét találhatja el. A rakétafokozat január 5-én mindössze 9600 km-rel repült el a Hold felszíne fölött, akkor figyeltek fel az eseményre, és végeztek pontosabb pályaszámításokat, amelyek eredménye a március 4-re szóló előrejelzés.

A becsapódás a Hold túlsó oldalát éri, számítások szerint a Hertzsprung-kráter peremét, a képen zöld X-szel jelölt helyen. (Kép: a Hold túlsó oldala: NASA / Goddard / Arizona State University; a becsapódás helye: Bill Gray / Project Pluto)

A becsapódásra azért kerülhet sor, mert a rakétafokozat olyan elnyúlt pályán kering a Föld körül, amelynek apogeumpontja a Holdnál távolabb van, így pályáján a Föld felé tartva „hátulról” eltalálhatja a Holdat. (Természetesen a pálya Földtől távolodó szakaszán is bekövetkezhetett volna az ütközés, de most nem ez lesz a helyzet. – B.E.) A megfigyelések (és így az előrejelzések) bizonytalanságát mindössze az okozza, hogy a térfogatához képest kis tömegű, kiürült fokozatra nem pontosan előrejelezhető hatást gyakorol a napszél, és további, a becsapódás helyében (az emiatt pontatlanabb megfigyelések következtében) néhány kilométeres bizonytalanságot okozhat a rakéta bukdácsoló mozgása.

A rakétafokozat megfigyelt és számított pályája a Föld körül év elejétől a várható becsapódásig. A piros kör a Föld, a zöld kör a Hold pályája, a rajz méretarányos. A rakétafokozat pályájának változásait a Hold gravitációs hatása okozza. Jól látható a pálya törésszerű megváltozása a január 5-i Hold-közelség hatására. (Kép: Project Pluto)

A fokozat annak a Falcon-9 rakétának az utolsó fokozata, amelyikkel a SpaceX 2015-ben a NASA DSCOVR (Deep Space Climate Observatory) éghajlatkutató űrszondáját indította. A DSCOVR a Nap–Föld-rendszer L₁ Lagrange-pontjában dolgozik, ahonnan a Föld mindenkor a Nap felé forduló oldalát teljes egészében látja. A Lagrange-pont eléréséhez kellett a hordozórakétának a nagyon elnyúlt, a Földtől jelentősen eltávolodó pályára állnia.

A DSCOVR szondát 2015-elején Falcon-9 rakétával állították pályára. (Kép: NASA)

Bár magát a becsapódást a Földről nem lehet majd megfigyelni, nem lehetetlen, hogy a Hold körül keringő űrszondák egyike, akár a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter szondája, akár az indiai Csándráján–2 a becsapódást is megörökítheti, vagy ha nem, a nyoma biztosan jól látható lesz a szondák későbbi felvételein.

A DSCOVR felvétele a Földről és az éppen előtte elhaladó Holdról. (Kép: NASA)

A várható esemény kapcsán a Sky and Telescope cikke megemlíti, hogy az űrkutatás történetében a számos szándékos becsapódással ellentétben (a szerző tudomása szerint) ez az első alkalom, amikor ember alkotta tárgy szándékolatlanul csapódik a Hold felszínébe. A szándékos becsapódások sorát a szovjet Luna–2 nyitotta 1959. szeptember 13-án. Az Apollo-korszakban több utolsó fokozat is a Holdba csapódott, amint a NASA Történeti Irodájában összeállított képen látható.

A 2012-ig a Holdra leszállt vagy a felszínébe becsapódott űreszközök. (Kép: NASA)

A Lunar Reconnaissance Orbiter felvétele az Apollo–16 Saturn–V hordozórakétája harmadik fokozata becsapódási nyomáról. (Kép: NASA / LRO)

Egyes objektumokat tudományos céllal vezettek neki a Hold felszínének, hogy részletesen megfigyelhessék az eseményt, az LCROSS például 2009-ben megfigyelte, amint Centaur rakétafokozata becsapódik a Holdba, a kidobott anyag vizsgálatával megerősítették a vízjég jelenlétét a Holdon. Ez a becsapódás azért is érdekes, mert a becsapódás sebessége hasonlóan 2,5 km/s volt, ahogyan az a márciusi eseménykor is várható. A különbség csak annyi, hogy a Centaur végfokozat 2,3 tonna tömegű volt, míg a Falcon-9 végfokozata 3,9 tonna. Jonathan McDowell (Harvard–Smithsonian Asztrofizikai Központ) szerint eddig már legalább 50 űreszközt hagytak sorsára a Földtől távoli pályákon, amelyeket általában nem követtek, így könnyen elképzelhető, hogy egyesek közülük akaratlanul és észrevétlenül becsapódtak a Holdba.