A Föld legnagyobb forró sivataga középső részén hatalmas pajzsvulkán emelkedik a magasba.
A Szahara közepén található egykori tűzhányót a Nemzetközi Űrállomás (ISS) egyik űrhajósa fényképezte le. Az Emi Koussi (más írásmóddal Emi Koussou) Csád északi részén, a Tibesti-hegység délkeleti végén helyezkedik el. A hegységben számos 2000 méternél magasabbra emelkedő csúcs vulkán található, az Emi Koussi mind közül a legmagasabb. Csúcsának, vagyis a kráterperem legmagasabb, a déli részén lévő pontjának tengerszint feletti magassága 3415 méter (más adatok szerint 3447 méter), ezáltal a Szahara legmagasabb hegycsúcsa, amely 3 kilométerrel emelkedik a körülötte elterülő, világosabb színű homokkő síkság fölé. A tűzhányó kúpjának átmérője a lábánál 60–70 km, a hegy térfogata 2500 km3. Csúcsa körül számos korábbi lávaömlés sötétebb színű nyoma látható.
A Nemzetközi Űrállomás 72. állandó személyzetének egyik tagja 2024. december 29-ém Nikon Z9 digitális fényképezőgéppel, 200 milliméteres fókuszú objektívvel fényképezte le a Szahara középső részén a magasba emelkedő, kihunyt pajzsvulkánt. Egyes űrhajósok szerint a Föld körüli pályáról nézve ez bolygónk felszínének egyik legjellegzetesebb alakzata. (Kép: NASA Earth Observatory, ISS Crew Earth Observations Facility and the Earth Science and Remote Sensing Unit, Johnson Space Center)
A hegy tetején két, egymásba ágyazott kaldera látható, a nagyobbik átmérője 11–15 km. Belsejében egy kisebb, 2 km átmérőjű, 350 méter mély kaldera található, az Era Kohor. A kaldera legfeltűnőbb képződménye az a hófehér sófolt, amelyik egy kiszáradt tó maradványa a kaldera legmélyebb pontján, 745 méterrel a kráterperem legmagasabb pontja alatt. A kalderákban és a hegy külső lejtőjén számos lávadóm, salakkúp, vulkáni eredetű tó és lávafolyás található. Az Era Kohorban a víztartalmú nátrium-hidrogén-karbonát ásvány lerakódásai fordulnak elő, az Emi Koussit pedig a marsi Elysium Mons vulkán analóg helyszíneként tartják számon. A kalderán belül a felvétel nagyobb felbontású változatán számos kör alakú vulkáni kürtő is megfigyelhető. Az Emi Koussi több mint egymillió évvel ezelőtt volt aktív, noha kisebb kitörései azóta is előfordulhattak, a ma is létező fumarolák és a forró termálvizek jelenléte pedig azt jelzi, hogy a vulkán aktivitása mostanra sem szűnt meg teljesen. A kalderákat létrehozó kitörések előtt geológusok becslése szerint a hegy 4000 méternél magasabb lehetett.
Sólerakódás az Emi Koussi belső kalderája, az Era Kohor alján. (Kép: Stefan Thüngen, public domain)
A vulkán lejtőjén vékony vonalakként számos száraz csatorna látható, amelyek a kalderától sugárirányban távolodva húzódnak. A térségben a csapadék mennyisége nagyon csekély, a geológusok mégis úgy gondolják, hogy a csatornákat évezredek alatt a víz eróziója vájta. A hegy északi lejtőjén kör alakú kúpok és kürtők sorakoznak, az általuk kirajzolt vonal a Tarso Ahon nevű, másik nagy vulkán felé húzódik. Az Emi Koussi és a Tarso Ahon közötti mélyedésben feltűnő árnyékot vető mély kanyonok húzódnak. Az egyik 600 méter mély, és nyugat felé, míg egy másik 250 méter mély, és kelet felé vezeti a vizet. A mélyedés kanyonjait a két nagy hegyről lefolyó víz hozta létre.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Víz a homok alatt
Légköri porfolyam
A Szahara pora
A szomjúság földje
Újonnan felfedezett becsapódási kráter a Szaharában
Salty Emi Koussi (NASA Earth Observatory)
Különleges és változatos élővilága miatt a szigetcsoportot Észak-Amerika Galápagosának is nevezik.
