A Tien-san és a Kunlun hegyvonulatai által körülölelt óriási homoksivatagra a levegőben lebegő por főként kora tavasszal jellemző.
A Kína nyugati részén, a Tien-san és a Kunlun hegységek között elterülő Tárim-medencében a tavasz a legporosabb évszak. Különösen igaz ez a medence déli részén elterülő száraz, kopár, mélyebben fekvő területre. Ebben az évszakban az uralkodó szélirány északnyugati. Koratavasszal, amikor a föld különösen száraz és még az egyébként gyér vegetáció sem borítja, a földfelszín reggelente gyorsan felmelegszik, ezért konvekciós áramlás indul meg, amely délutánra jelentős mennyiségű port emel a magasba.
A levegőben lebegő porral borított Tárim-medencéről a NASA Terra műholdján működő MODIS (Moderate Resolution Imaging Spectroradiometer) kamera 2025. március 27-én 12:23 óra helyi időkor (04:23 UT) készítette a felvételt. A medencét kitöltő Takla-Makán homoksivatag porát a tavaszi napsütés hatására felforrósodó talaj fölött kialakuló, felfelé szálló légáramlatok emelik a magasba. A kép felső részén a medencét északról és keletről határoló Tien-san keleti nyúlványai láthatók, északkeleten az 1019 km2-es Boszten-tóval. A Tárim-medencét délen a Kunlun vonulatai határolják. (Kép: NASA Earth Observatory, Michala Garrison; MODIS adatok: NASA EOSDIS LANCE and GIBS/Worldview)
Az első, helyi időben nem sokkal dél után készült felvételen a medence jelentős részét elborítja a lebegő por. A fehér téglalappal megjelölt területről készült részletesebb képen nyílás látszik a csaknem összefüggő portakaróban, amelyen keresztül előtűnnek a Kunlun hegység egyik nyúlványának, a Tekilik-sannak a csúcsai. A hófödte hegycsúcsok 4000 méter fölötti magasságúak, sőt a legmagasabb 5450 méter magasba emelkedik. Helyenként a lebegő homokon keresztül láthatók azok az ujjszerű nyúlványok, amelyek felszíni domborzatot érzékeltetik. A por napközbeni emelkedését a geostacionárius pályán keringő japán Himawari–9 műhold megfigyelései segítségével sikerült értelmezni. A műhold óránként készített felvételein követhető, a por fokozatos magasba emelkedése, és megállapítható volt, hogy a késő délutáni órákra már a Tekilik-san magas csúcsait is elborította a por. A kora tavaszi időjárási helyzetre jellemző jelenséget a fenti felvételek készítése utáni napokon, március 28-án és 29-én is megfigyelték.
Az első képen látható terület megjelölt részét ugyanazon a napon, néhány órával később a NASA Landsat–8 műholdjának OLI (Operational Land Imager) műszere sokkal részletesebben fényképezte le. A lebegő homokfüggönyből kiemelkednek a Tekilik-san 4000 méternél magasabb csúcsai. (Kép: NASA Earth Observatory, Michala Garrison; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)
A 2000-es évek eleje óta a MODIS műszerekkel a levegőben lebegő por mennyiségének évi 1,5%-os csökkenését figyelték meg, de csak tavasszal, más évszakokban nem. A NASA Goddard Űrközpont ezzel foglalkozó kutatója, Hongbin Yu szerint a változást a szélsebesség vagy a szélnyírás, a vegetáció vagy a talajnedvesség változásai okozhatják.
A Takla-Makán a Föld egyik legnagyobb homoksivataga, hossza mintegy 1000 km, legnagyobb szélessége 400 km, területe pedig 207 000 km2. Mivel a medencét három oldalról magas hegyek veszik körül, ezért a Föld egyik legszárazabb és legkopárabb területe: egyes területein az éves csapadékmennyiség csak 10 milliméter. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Homokvihar a Vörös-tenger fölött
Füst és por a levegőben
Homokvihar az Arab-félszigetről
Óriási porvihar a Kaszpi-tónál – Űrfelvétel az ELTE műholdvevő állomásáról
A Curtain of Dust Over the Tarim Basin (NASA Earth Observatory)
Franciaország délnyugati tengerpartján, Bordeaux közelében különleges természeti képződményt található: Európa legnagyobb homokdűnéje.
