A két argentínai tavat keskeny földszoros választja csak el egymástól. Geológiájuk különböző, ezért a sekélyebb néha teljesen kiszárad.
Az Andok keleti oldalán, Patagónia sivatagos területén általában északnyugati az uralkodó szélirány. Az erős szél könnyen magával ragadja a port, amelynek a térségben a fő forrása az argentínai Colhué Huapi-tó kiszáradt medre. Ezt a jelenséget örökítette meg a NASA Aqua műholdja a MODIS (Moderate Resolution Imaging Spectroradiometer) detektora segítségével 2024. március 29-én, amikor a porcsóva a tómedertől 100 km-re lévő Atlanti-óceán fölé is elért.
A NASA Aqua műholdjának 2024. március 24-i felvételén a Masters-tó látható, valamint az, ahogyan az erős nyugati szél a szomszédos, ebben az időszakban éppen teljesen kiszáradt Colhué Huapi-tó medréből néhány száz kilométer távolságig hordja a port. A kép keleti oldalán az Atlanti-óceán látható. (Kép: NASA Earth Observatory, Wanmei Liang; MODIS adatok: NASA EOSDIS LANCE and GIBS/Worldview)
A képen jól látható a Masters-tó, a tőle keletre lévő Colhué Huapi-tó medrét viszont eltakarja az onnan felszálló, finom szemcséjű por. A két tavat az Andok gleccsertavaiból érkező Senguerr folyó táplálja, amelynek vízhozama azonban jelentős évszakos ingadozást mutat, ezért a Colhué Huapi-tó időnként kiszárad. A 450 km2 területű Masters-tó tektonikus eredetű, átlagos mélysége 20 m. Ezzel szemben a 810 km2-es Colhué Huapi-tó egy sekély mélyedést tölt ki, átlagos mélysége csak 2 m, ennek tudható be részleges vagy akár teljes kiszáradása.
A NASA Landsat–8 műholdjának OLI detektorával 2021. május 24-én készült felvételen a Colhué Huapi-tavat nem takarja el a por, jobban látható a kiszáradt tómeder. (Kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)
A Colhué Huapi-tó medre porzásának pontosabb megértése érdekében a NASA kutatói több mint fél évszázadra visszamenőleg elemezték a térség műholdas és felszíni mérésekből származó időjárási adatait. Megállapították, hogy a porviharok nyáron (decembertől márciusig) a legerősebbek, de gyakoriak a téli (május és augusztus közötti) porviharok is. A legtöbb évben 15–30 között számú közepes és erős porvihart azonosítottak.
A porviharok olyan tartósak és erősek, hogy a Colhué Huapi-tó délkeleti partja közelében egy régészeti lelőhely, a Puesto–Roberts-1 helyszín is a felszínre került. Az archeológusok 2019-ben figyeltek fel arra, hogy a szél lefújta a port egy 5 cm vastag homok- és iszaprétegről, amelyből kőszerszámok és egy lámafaj (guanakó) csontjai kerültek elő. A régészek 427 tárgyat azonosítottak, köztük pengéket, őrlőszerszámokat és a vadászathoz használt kőeszközöket. A leletek 1500–1000 évvel ezelőttiek lehetnek, anyaguk többnyire a környéken gyakori finomszemcsés üledékes kőzet, a tűzkő, de találtak más kőzetekből, kvarcból, andezitből, bazaltból, obszidiánból és gneiszből készült szerszámokat is.
A Landsat–7 2008-ban készített felvétele (térképpel kombinálva), amikor a Colhué Huapi-tóban víz hullámzott. (Kép: NASA, Wikipedia)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Sós por
Dél-amerikai aszály
Gleccserek és fjordok Patagóniában
Lítiumbánya Argentínában
Blowing in the Patagonian Wind (NASA Earth Observatory)
A Dusty Day in Patagonia (NASA Earth Observatory)
A Musters- és a Colhué Huapí-tó (Wikipedia)
A Földközi-tenger nyugati kapuját szokatlan nézőpontból, nyugat felől, ferde rálátással láthatjuk az ISS egyik űrhajósának felvételén.
