Az Egyesült Államok második legnagyobb víztározója a 2023 eleji rekord alacsony vízállása után mostanra kicsit feltöltődött, de a hosszú távú szárazságnak nincs vége.
Amint arról tavaly augusztusban írtunk, a Powell-tó akkoriban közel járt a valaha mért legalacsonyabb vízállásához. A kiszáradási folyamat ezután egészen 2023 elejéig folytatódott, ahogy az az alábbi grafikon alapján jól követhető.
A Powell-tó vízszintjének tengerszint feletti magassága (lábban mérve; 1 láb = 0,3048 m) az idő függvényében, az 1980-ban befejeződött feltöltésétől napjainkig. Bár októberre a korábbi minimumhoz képest jelentősen emelkedett a vízszint, hosszú időtávon ez még mindig elég alacsonynak számít. A legalacsonyabb vízállás idén áprilisban 3520 láb alatt volt. (Kép: NASA Earth Observatory, Michala Garrison; vízügyi adatok: Bureau of Reclamation)
A Utah állam déli részén található, Arizonába is átnyúló Powell-tó a Colorado folyó felduzzasztásával jött létre, miután az 1960-as évek végén felépült a 220 m magas Glen Canyon gát. A tározó kiszáradásának folyamatát 2023 nyarán a Sziklás-hegységből származó, átlagon felüli hóolvadás táplálta víz fordította vissza. Ez némi enyhülést hozott ugyan, de a hosszú távú folyamatok nem adnak okot az optimizmusra. A lenti két Landsat műholdkép egyike 2022 szeptemberében, a másik idén októberben készült, és látható rajtuk, hogy a tározóban idő közben több víz gyűlt össze.
A Powell-tó egy részlete 2022. szeptember 23-án, a Landsat-9 műhold OLI-2 (Operational Land Imager-2) műszerével készült, a valódi színeket visszaadó képen. Ekkor a vízállás az abszolút minimum közelében volt. (Kép: NASA Earth Observatory, Michala Garrison / Landsat adatok: U.S. Geological Survey)
A 2023. október 20-i állapot a Landsat-8 OLI képén, immár több vízzel. A tározó töltöttségi szintje a tárolt víz térfogatát tekintve a lehetséges maximális érték egyharmada körül volt ekkor, az 1991–2020 közötti átlagos vízállás alatt. (Kép: NASA Earth Observatory, Michala Garrison / Landsat adatok: U.S. Geological Survey)
A Powell-tavat és a folyásirányban lejjebb, a Hoover-gáttal felduzzasztott Mead-tavat (az USA legnagyobb tározóját) tápláló Colorado vízgyűjtő területének jelentős része sivatagi vagy félsivatagi éghajlatú, az éves csapadékmennyiség 25 cm-nál kevesebb. A folyó ugyanakkor 40 millió ember ivó- és öntözővízzel, valamint – a duzzasztógátaknál létesített vízerőművek révén – villamos energiával való ellátását biztosítja. Olyan nagyvárosok, mint Las Vegas, Phoenix, Los Angeles és San Diego is ide tartoznak.
Jóval több, mint egy csapadékos évre volna szükség ahhoz, hogy a tározót „teletölthessék”, vagyis elérjék a 3700 láb vízfelszínmagasságot, hiszen az Egyesült Államok délnyugati részén immár két évtized tart a szárazság. A 3490 lábas szint kritikus abból a szempontból, hogy a vízerőmű termelése az alatt már nem lehetséges. A tavalyi számítások szerint 2026-ig a vízszint 57%-os valószínűséggel süllyedne ilyen mélyre, de az idei víztöbbletet látva átértékelték ez előrejelzést és a megnyugtatóbb 8%-ot kapták. A Colorado és mellékfolyói vízhozamában évről évre jelentős ingadozások vannak, de az elhúzódó aszály hosszabb távon egyre alacsonyabb vízhozamot eredményez. A szakemberek szerint az elmúlt 1200 (!) év egyik legszárazabb időszakát éli a környék. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Zsugorodó tavak
A Powell-tó töltődik, a szárazság marad (NASA EO)
Ezentúl nem kell fantáziarajzokra hagyatkoznunk a Tienkung űrállomás illusztrálásához: a nemrég visszatért Sencsou-16 űrhajósai fotóztak!
