Mindkettő az USA Utah államában található, az egyik természetes és sekély, a másik mesterséges és mély, de közös bennük, hogy mindkettőnek számottevően csökken a vízszintje.
Méretét és jelentőségét tekintve kevés tó vetekszik az Egyesült Államokban a Nagy-sóstóval. Ez területét tekintve az USA-ban a legnagyobb, a világon pedig a nyolcadik legnagyobb sós tó. Sokféle sósvízi rákfajnak, sekélyebb része pedig vándormadaraknak ad otthont, a vizéből kinyert magnéziumnak és a partjain folyó szabadidős tevékenységnek köszönhetően számítások szerint évi 1,5 milliárd dollárral járul hozzá az USA nemzetgazdaságához.
Az elmúlt négy évtizedben jelentősen csökkent a tó vízszintje, a bemutatott két felvételen jól látszik a különbség. Míg 1985 júniusában a heves esőzéseknek és a hegyekben bekövetkezett hóolvadásnak köszönhetően rekord magasságú volt a vízszint, addig idén júliusban az USA Geológiai Felügyelőségének adatai szerint a negatív rekord közelében volt. Amint a diagramokról leolvasható, 37 év alatt a tó vízszintje ingadozásokat mutatva ugyan, de összességében kb. 6 méterrel csökkent, ami igen jelentős, hiszen a tó átlagos vízmélysége (átlagos vízszint esetén) mindössze 4,5–5 méter. A két felvételt összehasonlítva jól látható a part mentén szárazra került, világosabb színű sáv. A tó déli felében általában valamivel magasabb a vízszint, mert oda több folyó szállít vizet. Mindkét képen feltűnő a tó két felének jelentősen eltérő színe. A két részt éles határvonal választja el egymástól, az 1950-es években épített, a tavat keresztülszelő vasútvonal töltése. 2016-ban a töltésbe 55 méter hosszú hidat építettek, hogy a tó két fele közötti vízcserét biztosítsák, a színkülönbség ennek ellenére a 2022-es felvételen is feltűnő. Az eltérő színt a különböző vízmélység, valamint a hordalék, a sók, a baktériumok és az algák eltérő koncentrációja okozza.
A két Landsat felvétel egyesítésével létrehozott kép a Nagy-sóstó 1985. júniusi állapotát mutatja, amikor a tó vízszintje rekord közeli magasságot ért el (a tengerszint feletti) 1283,1 méterrel (az alsó diagram függőleges tengelyén 4209,7 láb). (Kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)
Ugyancsak két Landsat felvétel egyesítése a tó 2022. júliusi állapotát mutatja, amikor a vízszint az eddigi minimum közelébe süllyedt, 1277,1 méter (4190,2 láb) volt, vagyis mintegy 6 méterrel alacsonyabb a 37 évvel korábbinál. (Kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)
A tó feljegyzett legmagasabb vízszintje 1986-ban 1283,7 méter volt, az 1980-as évek második felében a vízfelszín mintegy 8500 km2 volt. A vízszint 2022. augusztus 10-re 1276,9 méterre csökkent, ennek megfelelően felszíne is jelentősen csökkent, 2021-es adatok szerint 2460 km2-re. Amint arra szakemberek rámutatnak, a vízszint folyamatos csökkenése egyértelműen az emberi tevékenységre vezethető vissza. A tó közelében fekvő Salt Lake City térségének népessége az 1982-es 700 000-ról 2022-re 1,2 millióra nőtt, és ennek megfelelően nőtt a térségben a háztartások és a mezőgazdaság vízfelhasználása. Ugyanakkor kedvezőtlen hatás az is, hogy az éghajlat változása miatt a vízgyűjtő területen több csapadék esik eső, mint hó formájában, márpedig a hó lassú olvadása kiegyenlítettebbé teszi a vízutánpótlást.
A Nagy-sóstó vízszintjének változása 1990 és 2022 között. (A függőleges tengelyen a vízszint tengerszint feletti magasságát mindkét diagramon lábban tüntetik fel.) (Kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens; vízügyi adatok: National Water Information System)
A Utah Állami Egyetem kutatóinak vizsgálata szerint a tóba befolyó víz mennyisége 1850 óta 39%-kal csökkent, elsősorban a növekvő emberi vízfelhasználás következtében. A tavat tápláló folyókból kiemelt víz 63%-át a mezőgazdaság használja, 13%-át a sólepárló tavakban szándékosan párologtatják el, 11%-ot használnak fel a városok, a fennmaradó 13%-ot pedig egyéb célokra használják. Rámutatnak arra is, hogy Utah államban az egy főre jutó vízfogyasztás a második legmagasabb az USA-ban, és 2,6-szer akkora, mint egyes félsivatagos államokban.
A vízszint évszakos ingadozása évről évre hasonló lefutást mutat, összességében jól látható az 1990 és 2022 közötti csökkenő tendencia. (Animált kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens; vízügyi adatok: National Water Information System)
Néhány száz kilométerrel délebbre, Utah déli részén található az Egyesült Államok második legnagyobb mesterséges tava (bár az azt létrehozó Glen Canyon gát a szomszédos Arizonában van). A Colorado folyó gátja az 1960-as évek közepére készült el, a 220 méter magas gát mögött létrejött Powell-tó legnagyobb mélysége 178 méter, és a tározó teljes feltöltésekor mintegy 31 000 km3 vizet tartalmazott. A vízszint azóta – jelentős ingadozásokat mutatva ugyan, de összességében folyamatosan – csökkent. Jelenlegi töltöttsége csak 26% körüli, ami a legalacsonyabb az 1960-as évek óta, a tóban lévő víz mennyisége már 10 000 km3 alá csökkent, a vízszint pedig mintegy 50 méterrel alacsonyabb a teljes feltöltöttséghez képest (1128 méter helyett 1077 méter a tengerszinthez képest, a diagram függőleges tengelyén 3700, illetve 3353,3 láb).
A Powell-tó egy részlete 2017-ben és 2022-ben, a természetes színű felvételeket a Landsat–8 OLI, illetve a Landsat–9 OLI–2 műszere készítette. (Kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)
A 2017. augusztus 16-i műholdfelvétel készítése idején a vízszint az elmúlt évtized maximuma körül volt (1107 méter, a diagramon 3633 láb), bár a teljes töltöttségtől már akkor is jelentősen elmaradt. Ezzel szemben a 2022. augusztus 6-i felvétel készítésének napján a vízszint csak 1077,5 méter volt (a diagramon 3535,4 láb), ami már vészesen megközelíti az 1063,7 méteres (3490 láb), az ábrán vízszintes piros vonallal jelölt vízszintet, amelynél alacsonyabb vízállás esetén a vízerőmű már nem működtethető megfelelő hatásfokkal.
A Powell-tó vízszintjének változása 1980-tól napjainkig. (A függőleges tengelyen a vízszint tengerszint feletti magasságát ezen a diagramon is lábban tüntetik fel.) (Animált kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens; vízügyi adatok: Bureau of Reclamation)
Ugyancsak a Colorado folyón, de lejjebb található a régebbi és nagyobb Hoover-gát, a mögötte létrejött Mead-tó (az USA legnagyobb mesterséges tava) hasonló gondokkal küzd, jelenlegi feltöltöttsége csak 28%-os. Vízügyi szakemberek a jövő évben a Colorado vízmennyiségének és ezzel együtt a tározók vízszintjének további csökkenésére számítanak.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Párolgási térképek
A Kaszpi-tenger fogyása
Aszály északon is
Nagy-sóstó, Utah
Egyre kisebb a Nagy-sóstó (NASA Earth Observatory)
A Powell-tó tovább zsugorodik (NASA Earth Observatory)
Nagy-sóstó (Sentinel blog)
Powell-tó: a kiszáradás szélén (Sentinel blog)
Augusztus elején villámárvíz öntötte el Észak-Amerika legszárazabb területét, a kaliforniai Halál-völgyben fekvő Furnace Creek település környékét.
