Páros kitörés

Az Aqua műhold felvételén a Kuril-szigetek két tűzhányója egyszerre eregeti a magasba a vulkáni hamut és füstöt.

A Kamcsatka-félszigettől Japánig húzódó, több mint 50 tagból álló szigetcsoporton, a Kuril-szigeteken több tucat működő vulkán található, ami annak köszönhető, hogy a térség a Csendes-óceánt övező, úgynevezett Tűzgyűrű mentén helyezkedik el. (A vulkánokat a szubdukciós zónában a kontinentális kéreglemez alá bukó óceáni kéreglemez megolvadó anyaga táplálja.) Az októberben készült, a szigeteket valódi színekben mutató felvételen a vulkánok közül egyszerre kettő működik, a Csikuracski és az Alaid, mindkettőből a Csendes-óceán irányában sodródik a hamufelhő. Amikor a felvétel készült, a szél több mint 500 kilométer távolságig sodorta magával délkelet felé a hamufelhőt.

A NASA Aqua műholdjának 2022. október 16-án a közepes felbontású képalkotó spektroradiométerrel (MODIS) készített felvétele a Kuril-szigetek legészakibb tagjairól, és az azokon egyszerre működő két tűzhányóról. (Kép: NASA Earth Observatory, Lauren Dauphin; MODIS adatok: NASA EOSDIS LANCE and GIBS/Worldview)

A két hamucsóva közül a gyengébbik forrása a 119 km²-es Atlaszov-szigeten működő Alaid, a szigetlánc legmagasabb (2285 m, más adatok szerint 2339 m) és legészakabbra fekvő tűzhányója. A kamcsatkai vulkánok aktivitását repülésbiztonsági céllal követő megfigyelőcsoport (Kamchatka Volcanic Eruption Response Team) adatai szerint az Alaid október 7–14. között volt aktív, amit október 16-án robbanásos kitörés követett. Utóbbi a tengerszint fölötti 3,7 km magasságig dobta ki a hamufelhőt. A szabályos, szinte tökéletesen szimmetrikus alakú rétegvulkán korábban két cikkünkben is szerepelt: itt és itt.

Az erőteljesebb hamucsóva forrása a Kuril-szigetek legnagyobbika, a 2053 km²-es Paramusir-sziget legalább öt aktív vulkánja közül a legnagyobb, az 1816 m magas Csikuracski. A tűzhányó robbanásos kitörései október 16-án kezdődtek, a hamufelhő 4,5 kilométer magasságig emelkedett. A légkörbe jutó vulkáni hamuszemcsék miatt a repülésbiztonságra narancsszínű kódot adtak ki, ami a második legerősebb riasztási fokozat. A hamu kidobása október 17-én gyengült, október 18-án pedig már csak gőz és gáz hagyta el a kürtőt.

Az északi Kuril-szigetek térképe, nagyjából a műholdfelvétellel lefedett terület. (Kép: Wikipedia)

Olvasóink számára további két érdekességet tartogat a felvétel. Egyrészt északon jól látható a Kamcsatka-félsziget déli csúcsa, a félsziget legdélebbi nyúlványával, a Lopatka-fokkal. Igaz, a Kuril-tavat eltakarja a felirat, attól délre viszont jól látható a 2156 m magas Kambalnij-vulkán, amelynek 2017 tavaszi kitöréséről a Terra műhold készített felvételt (ugyancsak a MODIS spektrométerrel). Azt a képet annak idején bemutattuk, azon a felvételen jól látszik a Kuril-tó is.

A kép délnyugati sarkában ugyancsak régi ismerősünkkel találkozhatunk, az Onyekotan-szigettel, amely 425 km²-es területével a Paramusir után a szigetcsoport második legnagyobb tagja. A 42,5 km hosszú sziget déli részén található a Krenyicin-vulkán, amelynek kúpja „sziget a szigetben” ugyanis egy vízzel feltöltődött, 7 km átmérőjű kalderában helyezkedik el. Az érdekes alakzatról készült látványos műholdfelvételt ugyancsak bemutattuk egy korábbi cikkünkben.

Az Onyekotan-sziget Tao-Ruszir kalderájában, a Kolcevoje- (Gyűrű-) tóban magasodó „sziget a szigetben” vagy „vulkán a vulkánban” Krenyicin-csúcs. (Kép: Wikipedia, Dr. Igor Smolyar, NOAA/NODC)

Kapcsolódó cikkek:
Három tűzhányó
Kitörő Kambalnij
Vulkáni kúp a csillogó tenger felett
Vízzel teli vulkáni kaldera
Vulkánkitörés a Kuril-szigeteken
Füstokádó vulkán Kamcsatkán
Kettős vulkánkitörés Kamcsatkán

Kapcsolódó linkek:
Volcanic Plumes in the Kuril Islands (NASA Earth Observatory)
Kamchatka Volcanic Eruption Response Team