A Jeges-tenger egyik dél felé nyíló kijáratát telente elzárja a jég, de nem minden évben egyformán.
A Grönland és Kanada közötti Nares-szoros északi és déli végén kialakuló, jégívnek nevezett természeti képződménynek fontos szerepe van, mert a téli félévben időszakosan lezárja a Jeges-tenger felől délre sodródó tengeri jég útját. (A Nares-szoros és környékének földrajzáról és a jégívről tavalyi cikkünkben olvashatnak.) A szorosban az összefüggő jégtakaró általában a téli hónapokban jelenik meg, és tavaszig vagy nyár elejéig marad meg, utána összetöredezik, addig viszont elzárja a jéghegyek útját.
A Torontói Egyetem munkatársa, Kent Moore és munkatársai egy idén a Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmányukban dolgozták fel a jégívre vonatkozó, az elmúlt évekből származó megfigyeléseket. Megállapították, hogy az utóbbi években a jégív általában a korábban megszokottnál hamarabb darabolódott fel, vagy egyes években egyáltalán ki sem alakult. A legkorábbi feldarabolódást 2017-ben figyelték meg, amikor a szorost borító összefüggő jégtakaró a szoros északi végén már május elején kezdett összetöredezni. Ugyanakkor 2018-ban a szoros északi végén ki sem alakult a jégív jelensége.
Egyes években viszont a jégívek nyárig megmaradnak. Ez volt a helyzet idén is, amikor a jégív a korábbi évek átlagánál tartósabbnak bizonyult, 200 napon keresztül, egészen júliusig fennmaradt. Moore szerint jelentős a változékonyság, de az idei év visszatérést jelenthet a hosszabb ideig megmaradó jelenséghez. A két bemutatott képet a NASA Terra műholdjának MODIS képalkotó spektroradiométere készítette, az egyiket 2021. június 6-án, a másikat pontosan egy hónappal később, július 6-án.
A jégív 2020. december közepén alakult ki a szoros déli végén, és egészen 2021. július elejéig stabil maradt. A jégív pusztulását általában a tavaszi felmelegedés indítja el, aminek hatására a jég olvadni kezd, elvékonyodik és meggyengül. A júliusi felvételen a jég felszínén megfigyelhetők a megolvadt jég pocsolyái. Miután a jég meggyengül, a szél adja meg az utolsó lökést a feldarabolódásához.
A NASA Terra műholdja MODIS műszerével 2021. június 6-án készített felvétel a Nares-szoros jégívéről. (Kép: NASA Earth Observatory, Lauren Dauphin és Joshua Stevens; MODIS adatok: NASA EOSDIS LANCE and GIBS/Worldview)
Ugyanaz a műhold, ugyanazzal a műszerrel 2021. július 6-án is felvételt készített a Nares-szoros jégívéről. (Kép: NASA Earth Observatory, Lauren Dauphin és Joshua Stevens; MODIS adatok: NASA EOSDIS LANCE and GIBS/Worldview)
Moore megjegyzi, hogy összességében a tengeri jég a szorosban évről évre vékonyodik, aminek következtében a jégívek kevésbé stabilak. Emiatt a Grönlandtól és az Ellesmere-szigettől északra a Jeges-tengerben sok év alatt felhalmozódó jég is el tudja hagyni a Jeges-tengert. Ugyanakkor a Grönland keleti oldalán folyamatosan nyitva álló Fram-szoroson keresztül a jég minden évszakban sodródhat dél felé, ezért az ott megfigyelt jégtömegek általában fiatalabbak és vékonyabbak. Moore és munkatársai azt is megállapították, hogy a Nares-szoroson az utóbbi években a 2000-es évek elejével összehasonlítva évente kétszer akkora jégtömeg sodródik dél felé. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Csökkenő arktiszi jég
Jégív
Tartós jégív (NASA Earth Observatory)
A Landsat–8 felvételén a világ legjelentősebb berilliumbányája látható. Innen került ki a fém (ásványa), amelyből a James Webb-űrtávcső főtükre készült.
