Űrvilág.hu - Amerika napfogyatkozása az űrből

Űrkutatás, űrtevékenység - űrvilág.hu űrkutatási hírportál

Amerika napfogyatkozása az űrből

2017.08.24. 12:15 A hét képe, Az űrállomás és kontinensünk

Igazi amerikai napfogyatkozás volt hétfőn. A Föld egyetlen országából látszott a teljes fogyatkozás: az Egyesült Államokból. Ezen kívül csak a világűrből. Portálunkon utóbbiról adunk közre összeállítást.

Mielőtt bemutatnánk néhány látványos, a fogyatkozásról a világűrből készült képet, érdemes emlékeztetni arra, hogy a mostani amerikai fogyatkozás a „mi” 1999-es napfogyatkozásunk legközelebbi rokona volt. A napfogyatkozások – amint azt már az ókorban megfigyelték – szabályos rendben követik egymást. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 223 szinodikus holdhónap (ez a Hold fázisváltozásának periódusa) elteltével egymáshoz nagyon hasonló fogyatkozások következnek be. A 223 holdhónap 18 év 11 nap és 8 órának felel meg – legalábbis átlagosan, mert a Hold ellipszis alakú pályája miatt ez csak átlagértéknek tekinthető. Ezt az ismétlődést nevezik Szárosz-ciklusnak (természetesen több Szárosz-ciklus fut egymással párhuzamosan, ezért az 1999 óta eltelt 18 év alatt is számos napfogyatkozás következett be a Földön, azonban ezek mindegyike különböző, a 117. és a 156. közötti Szárosz-ciklusokhoz tartozott). A hétfői napfogyatkozás a 145. Szárosz-ciklus 22. fogyatkozása volt. Ugyanezen ciklus 21. fogyatkozása volt az, amelynek totalitási sávja 1999. augusztus 11-én Európa több országán, köztük hazánkon keresztül húzódott. Az 1999-es fogyatkozás maximális időtartama 2 perc 23 másodperc volt, a mostanié 17 másodperccel hosszabb (a XVII. században kezdődött és a XXXI. századig tartó 145. Szárosz-ciklus fogyatkozásai a XXVI. századig egyre hosszabbodnak, a XXVI. század első felében meghaladják a 7 percet). A maximum helye idén 111 fokkal nyugatabbra és néhány fokkal délebbre volt, mint 1999-ben, a két totalitás sávjának feltűnő hasonlósága azonban mindennél nyilvánvalóbban árulkodik a két fogyatkozás rokonságáról.

Az 1999-es európai és a 2017-es amerikai fogyatkozások totalitási sávjára pillantva le sem tagadható a két fogyatkozás közeli rokonsága. (Első és második kép: solar-eclipse.de)

Lássuk ezek után a mostani fogyatkozásról készült „űrvonatkozású” felvételeket! (A Földről készült felvételeket illetően például a NASA fotógalériájára utalunk, lásd a linkek között.)

Paolo Nespoli, az ESA olasz űrhajósa felkészül a napfogyatkozás megfigyelésére: a 400 mm fókusztávolságú teleobjektív elé elhelyezi a napszűrőt. (Kép: ESA / NASA)

Paolo Nespoli felvétele a napfogyatkozáskor a Hold Földre vetülő árnyékáról. A teljes árnyék (teljes fogyatkozás) a sötét folt közepén következik be, a folt széle felé halványuló sötét területei alatt tartózkodók a Földről részleges fogyatkozást láttak. (Kép: ESA / NASA)

Annak bizonyságául, hogy a felvétel valóban az ISS fedélzetéről készült, Nespoli úgy is megörökítette az árnyékfoltot, hogy a képen az űrállomás és a hozzá kapcsolódó Szojuz űrhajó egy része is látszik. (Kép: ESA / NASA)

Egy űrvonatkozású földi felvétel (pontosabban hét, gyors egymásutánban készített, és egymásra másolt kép): az USA Wyoming államából nézve az ISS elrepül a részlegesen fogyatkozott Nap korongja előtt. Bár a naptevékenység jelenleg csökken, mégis több napfoltcsoport is látható a felvételen. (Kép: NASA / Joel Kowsky)

A NASA DSCOVR (Deep Space Climate Observatory) űrszondáján működő EPIC (Earth Polychromatic Imaging Camera) kamera felvételeiből animációt állítottak össze. (A DSCOVR a Nap–Föld-rendszer L1 Lagrange pontjából figyeli a Napot és a Földet, vagyis a felvételek kb. 1,6 millió km távolságból készültek.) A felvételsorozaton jól látható, hogy az árnyék foltja gyorsabban mozog, mint ahogy a Föld forog, ezért az árnyék megelőzi a Föld forgását, vagyis a fogyatkozás a Föld felszínén nyugatról kelet felé (pontosabban északnyugatról délkelet felé) mozog. (Animált kép: NASA Earth Observatory / Joshua Stevens és Jesse Allen, DSCOVR EPIC képek felhasználásával.) A DSCOVR EPIC kamera fenti felvétele akkor készült, amikor az árnyék elérte az USA nyugati partvidékét. A képen jól látható, hogy az Egyesült Államok területének legnagyobb részén a megfigyelésekhez kedvező, felhőtlen időjárás volt. (Kép: NASA Goddard Space Flight Center)

Az Európai Űrügynökség (ESA) napszinkron pályán keringő Proba–2 műholdja három egymás utáni keringése során is megörökítette a részleges fogyatkozást (Forrás: ESA, YouTube)

A NASA és a Japán Űrügynökség (JAXA) Hinode műholdja csak egy fogyatkozást „látott”, de az majdnem teljes volt. (Forrás: NASA Marshall Űrközpont)

A NASA és az ESA SOHO napfizikai űrszondája két koronagráfjával (C2 és C3) készült felvételek egyesítésével készített kép a hétfői fogyatkozásról. (Kép: Will Gater / NASA / SOHO / Karl Battams)

A Solar Dynamics Observatory (SDO) távoli ibolyántúli tartományban (17,1 nm) készített felvételsorozatot a fogyatkozásról, itt az egyik képkocka látható. (Teljes animált képsorozat: NASA / SDO)

Az SDO több különböző hullámhosszon is megörökítette a fogyatkozást, amely látható fényben így nézett ki az űrből. (Teljes animált képsorozat: NASA / SDO)

Az SDO fenti két képsorozatának egy-egy kockáját egymásra másolva szokatlan látványt állítottak elő a Scientific Visualization Studio munkatársai. (Kép: NASA / SDO)