2003. február 1-jén az STS–107 egy rutinrepülésről volt hazatérőben, amikor először a CNN, majd a világ összes híradása megtelt egy vérfagyasztó képsorral.
Az égen egy hosszú „kondenzcsík” több kisebb, fénylő darabra bomlik szét. A Columbia űrrepülőgép megsemmisült.
(Kép: AP / Scott Lieberman )
2003. január 16-án startolt Cape Canaveralről az amerikai Space Shuttle program újabb repülése, az STS–107, hogy a fedélzetén helyet foglaló hét űrhajós egy amolyan hagyományos, tudományos expedíción kísérleteken keresztül kutassa az ismeretlent. A start hányatott sorsú volt. Korábban az űrsiklók minden kapacitását az ISS építése és ellátása foglalta le. Az „egyszerű” tudományos célú repülést eredetileg 2001. január 11-re ütemezték be, majd utána összesen 13 alkalommal csúszott hátrébb és még hátrébb a repülési tervek beosztásaiban. Hol az ISS-re tervezett repülések voltak előrébb valók, hol a Columbia hat hónappal elcsúszott nagyjavítása hátráltatta a bevetését, hol a Triana műhold körüli pénzügyi és technikai turbulenciák szóltak közbe, valamint az Atlantis űrsiklóban felfedezett repedések rendelték a földre az egész űrrepülőgép-flottát. A halasztásokat jól jelzi, hogy a 107-es sorszámú repülés végül a 113-as után következhetett el a NASA számára immár baljóslatú januári időpontban.
A NASA zsigereiben persze ott lappangott a Challenger óta egy űrhajó elvesztésének lehetősége, amelyre annak 1986-os katasztrófáját követően egy sor intézkedéssel próbáltak választ találni a katasztrófa elkerülésére. A start napján kibontakozó események viszont azt a választ adták ezekre az intézkedésekre, hogy vajmi kevés sikerrel. Sőt, mélyebben gyökerező problémák is felmerültek aznap, de erről kicsit később.
(Kép: NASA)
Január 16-án elstartol a hét űrhajós, Richard Douglas Husband parancsnok, William Cameron McCool pilóta, Michael Philltip Anderson kutatásfelelős, David McDowell Brown kutatásfelelős, Kalpana Chawla kutatásfelelős, Laurel Blair Salton Clark kutatásfelelős és Ílán Rámón kutatásfelelős. Husbandnek és Andersonnak ez volt az első úrja, a többiek újoncnak számítottak, köztük Rámónnal, aki Izrael első űrhajósa volt. Rögtön az emelkedés közben, a 84. másodpercben egy apró incidens történt, amelyet a startot figyelő kamerák rögzítettek. A nagy külső üzemanyagtartályról, fenn az űrhajó bekötésének csomópontjától levált a tartály szigetelésének – amely a belül levő szuperhideg anyagok hőmérsékletének megtartásáért felelt – egy aktatáska méretű darabja, amely aláhullott és eltalálta a bal szárnyat.
(Kép: NASA )
Az események itt két ágra váltak szét. Az űrhajó ment a maga útján, észre sem véve a szúnyogcsípésszerű incidenst, majd simán pályára állt és az utasai megkezdték a 16 napos űrbéli programjukat. A másik szálon elkezdődött a start rutinszerű kielemzése a fényképek alapján. Az egyik fotón a Marshall Űrközpont egyik mérnöke vette észre a hableválást és szárnyak ütközését, aki levelet küldött a Kennedy Űrközpontban ülő fényképelemzőknek az eseményről. A Kennedy elemzői begyűjtötték a rendelkezésre álló adatokat: egy kamera felvételeit a Légierő Cocoa Beach-i részéről, ugyanonnan egy másik, 35 mm-es filmre dolgozó fényképezőgép képeit, valamint egy a Kennedy leszállópályáján, az eseményektől 27 kilométerre felállított nagyfelbontású filmfelvevő képeit. A Cocoa Beach-i filmfelvevő nagyon alacsony felbontással dolgozott, nem sokat segített, a mellette álló fényképezőgép pedig nem fókuszált rendesen, a képei használhatatlanok voltak. Egyedül a leszállópályán felállított filmfelvevő nagyfelbontású filmje árulta el, hogy nagyobb a baj. A Kennedyn dolgozó képelemzők így összegezték a látottakat: „Eleddig ez volt a legnagyobb törmelékdarab, amelyet valaha leválni láttunk egy űrjárműről és a legnagyobb törmelékdarab, amely eltalált egy űrsiklót”. Majd értesítették a Space Shuttle program egyik vezetőjét: „egy komoly becsapódást észleltünk az űrjárművön … részletek nemsokára”.
(Folytatjuk!)
2003 elején, az STS–107 Columbia katasztrófája idejekor az Űrvilág egy néhány hónapja üzemelő, fiatal hírportál volt. Ismertségét nem utolsósorban az akkori gyors és részletes, a korabeli hazai sajtóban egyedülálló beszámolóinak köszönheti. Mostani sorozatunk részei alatt néhány akkori cikkünkhöz is eljuthatnak olvasóink, másokat A Columbia utolsó útja rovatunkban vagy az STS-107 kulcsszónak a keresőbe való beírásával találhatnak meg a legkönnyebben. – A szerk.
Kapcsolódó cikkek:
STS-107 (1. rész): Kísérletek napi 24 órában
STS-107 (2. rész): Kísérletek napi 24 órában
STS-107 (3. rész): Úton a teljes siker felé
STS-107 (4. rész): Egy apró, ám fontos magyar hozzájárulás
STS-107 (5. rész): Ma landol a Columbia
STS-107 GYORSHÍR: Megsemmisült a visszatérő Columbia
STS-107: Elveszett a Columbia (folyt.)
20 éve történt: a Columbia-katasztrófa (2. rész)
20 éve történt: a Columbia-katasztrófa (3. rész)
20 éve történt: a Columbia-katasztrófa (4. rész)
Cikksorozatunk befejező részében Izrael űrhajósáról és holdszondájáról olvashatnak.
