A tanulmány célja az volt, hogy számszerűsítsék az erdőtelepítéssel elérhető szén-dioxid-csökkentés mértékét a következő 20-30 évre vonatkozóan. A számításokhoz a rendelkezésre álló földterületek legfeljebb negyedrészén feltételeztek erdősítést, őshonos észak-amerikai fafajokkal. Az eredmény: a fosszilis energiahordozók elégetésével kibocsátott szén-dioxid ötödrésze megköthető lenne az erdősítés révén!
A növényzet által megkötött szén mennyisége a mérsékelt és trópusi övezetekben más és más, de összesen mintegy 4,5 milliárd tonnára becsülik évente. Az Egyesült Államokat lefedő mérésekre a NOAA poláris pályán keringő földmegfigyelő holdjának (POES) nagyfelbontású AVHRR szenzorát (radiométerét) használták. Az egyes területek „zöldségére” vonatkozó méréseket egy 8 km-es térbeli felbontású modellbe vitték. Kiderült, hogy a délkeleti vidékek különösen nagy szén-dioxid-megkötési potenciállal rendelkeznek, elsősorban a szubtrópusi klíma miatt. A tanulmány alapján megállapítható, hogy mely szövetségi államokban érdemes leginkább erre a megoldásra gondolni.
Korábbi kutatások is kimutatták már, hogy a termőföld céltudatos hasznosítása hatásos lehet a légköri szén-dioxid csökkentésében, ugyanakkor a változó feltételek (pl. a talaj minősége, a vízellátás, az időjárás) sok bizonytalanságot visznek a számszerű előrejelzésbe.
