...az űrből. Nemrég az ESA konferenciát rendezett a légköri szén-dioxid megfigyelésének műholdas lehetőségeiről.
Az üvegházhatást kiváltó légköri gázok, elsősorban a szén-dioxid koncentrációjának vizsgálata elengedhetetlenül fontos a klímaváltozás várható mértékének és hatásainak felbecsüléséhez. Jelenleg a földi mérések nem nyújtanak globális lefedettséget: a kutatóknak például nincs kellő információjuk Dél-Amerika és Afrika trópusi vidékeinek szén-dioxid kibocsátásáról.
A Földön található szénatomok száma gyakorlatilag állandó. Ezek egy körforgásban vesznek részt, az óceán, a légkör, a szárazföld és az élő szervezetek közt. A folyamatok többé-kevésbé természetes egyensúlyt tartanak fenn. Tény, hogy jórészt az emberi tevékenység – a föld mélyébe zárt fosszilis energiahordozók, szén, kőolaj és földgáz eltüzelése – nyomán az ipari forradalom óta harmadával nőtt a Föld légkörében a szén-dioxid mennyisége. Ugyanakkor az extra szén-dioxidnak csak kb. a fele marad a levegőben, a másik fele valamilyen egyelőre ismeretlen módon megkötődik a szárazföldön vagy az óceánon. Enélkül a klímaváltozás sokkal gyorsabb volna. Aggasztó viszont, hogy jószerével semmit sem tudunk erről, így azt sem, hogy területileg hogy oszlik el, mennyire változó, s hogy vége szakad-e egyszer?
A kutatók igyekeznek modellezni a körforgás folyamatait. Nagy bizonytalansági tényező ugyanakkor az elegendő mennyiségű mérési adat hiánya. A CO2 mérése a Földön bonyolult és drága eszközöket igénylő eljárás. Már akár alacsony térbeli felbontású, de legalább az egész bolygóra kiterjedő műholdas mérések is nagy előrelépést hozhatnának a modellezésben. Más üvegházhatású gázok, mint pl. a szén-monoxid vagy a metán koncentrációjának feltérképezése műholdakkal bevett eljárás.
A szén-dioxid keményebb dió: hosszabb életű, jól keveredik a levegőben, és a műholdak szempontjából a légkör „rossz oldalán”, a felszín közelében koncentrálódik. Mindazonáltal a NASA Aqua mesterséges holdjának egyik infravörös detektorával már sikerrel demonstrálták, hogy a CO2 megfigyelése is lehetséges.
A közeljövőben az amerikai és a japán űrügynökségek (a NASA és a JAXA) egy-egy kifejezetten a légköri szén-dioxid kutatására szolgáló mesterséges holdat állítanak majd pályára. A 2007-re tervezett amerikai OCO (Orbiting Carbon Observatory) és a 2008-as japán GOSAT (Greenhouse gases Observing Satellite) fantáziaképe itt látható. Hosszabb távon az ESA is tervez hasonló programot indítani.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Szén-ciklus és üvegházhatás
A „Szén az űrből” konferenciáról az ESA honlapján