Révbe ér az ESEO

A végső tesztek vannak már csak hátra, még az idén elindulhat az európai diákműhold – rajta magyar műszerekkel és berendezésekkel.

„Az ESEO (European Student Earth Orbiter) műhold repülő példányának integrációja – fedélzetén a TRITEL műszer egy módosított változatával – a SITAEL olasz űripari cég gondozásában sikerrel lezárult a nyár folyamán. Ezt követték a műhold rázástesztjei a SITAEL saját rázólaboratóriumában, amelyeket szeptember utolsó napjaiban sikerrel be is fejeztek. A műhold azóta már az ESA technológiai központjában (ESTEC) várja, hogy végső környezeti tesztelésnek (termo-vákuum, elektromágneses kompatibilitási és funkcionális tesztek) vessék alá. Ha sikeresen zárulnak a végső tesztek, akkor a műhold október utolsó hetében indulhat útnak Amerikába, hogy egy Falcon 9-es rakétával elindulhasson a világűrbe november közepén” – számolt be a fejleményekről nemrég Zábori Balázs, az ESEO-TRITEL csapat jelenlegi vezetője az MTA Energiatudományi Kutatóközpont Űrdozimetriai Kutatócsoportjának honlapján.

Az ESEO-TRITEL kísérlet elhelyezkedése az ESEO műholdon. (Kép: ESA)

ESEO-TRITEL repülő példány, beépítve az ESEO műhold tesztpéldányába. (Kép: MTA EK)

Mint a cikkünk alján megidézett régebbi írásainkból kiderül, az ESA Oktatási Irodájának programja meglehetősen hosszú múltra tekinthet vissza. 2000-ben kezdődtek az előkészületei, eredetileg 2008 körül kellett volna repülnie. Az azóta eltelt évtized alatt a programban kezdetben részt vevő egyetemi hallgatókból már fiatal szakemberek lettek, az ESEO-val kapcsolatos munkából több generáció is kivette a részét. Az ESA Academy programjának keretében különböző európai egyetemek tíz diákcsoportja, összességében több száz hallgató dolgozott az ESEO mikroműhold tervezésén, fejlesztésén és megépítésén.

A közel 50 kg tömegű műhold két fő részből áll. Alul a tudományos mérőberendezések és a meghajtórendszer kapott helyet. A felső részben azok a berendezések találhatók, amelyek az űreszköz alapvető működését biztosítják, például a fedélzeti számítógép és az akkumulátorok. (Animáció: ESA)

A fent említett TRITEL a műhold pályája mentén a sugárzási környezet tanulmányozására szolgáló berendezés, egy háromtengelyű szilícium detektoros űrdoziméter. Ezen kívül azt ESEO-n repül a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) fejlesztett plazmadiagnosztizáló műszer (Langmuir-szonda, LMP), amely a naptevékenység és a földi ionoszféra kapcsolatát vizsgálja. Ugyancsak a BME-n készült a műhold központi energiaellátó rendszere (Power Distribution Unit, PDU). Ez alapvető fontosságú az egész űreszköz működése szempontjából.

Az ESEO vibrációs tesztjei szeptemberben folytak az olaszországi SITAEL (korábbi nevén ALMASpace) cégnél. (Videó: ESA)

Az ESEO másik mintegy 90 (!) kis és még kisebb műhold társaságában, a SpaceX Falcon-9 rakétájával indul Kaliforniából, a jelenleg érvényes tervek szerint idén novemberben. Kör alakú, poláris (97,5°-os hajlásszögű) napszinkron pályája 500 km magasban húzódik majd, 94 perc alatt kerüli meg egyszer a Földet. Remélt élettartama 6 hónap, ami szerencsés esetben egy évvel is meghosszabbítható.

Kapcsolódó cikkek:
Magyar diákok műholdkísérlete
Műholdépítő fiatalok
Műholdépítés közben
Sugárzásmérő műszer az ESEO (European Student Earth Orbiter) műhold fedélzetén
Az ESEO műhold központi energiaellátó rendszere
Az ESEO a COSPAR kongresszuson
A TriTel a prágai Nemzetközi Asztronautikai Kongresszuson
Fiatal magyar kutatók az európai űrprogramokban (1. rész)
Fiatal magyar kutatók az európai űrprogramokban (2. rész)
Megjelent az ESA Bulletin 163. száma

Kapcsolódó linkek:
Az ESEO program végfázisa (MTA EK)
ESEO: egy újabb lépéssel közelebb a starthoz (ESA)
ESEO honlap (ESA)