Az interjúnk első részében bemutatkozott három fiatal hazai űrkutató most munkájáról beszél.
Min dolgoznak jelenleg?
Hirn Attila: A kozmikus sugárzás dózisának mérése a fő területem. Elsősorban az intézetben fejlesztett TriTel nevű, háromtengelyű szilícium detektoros teleszkóp fejlesztésébe kapcsolódtam bele. Az alapötlet Deme Sándor és Pázmándi Tamás kollégámtól származik. Akkor indult a műszer fejlesztése, amikor idejöttem és tavalyelőtt ért révbe. 2012 novemberében feljutott egy példánya a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), az ESA Columbus moduljában végez méréseket. Az első adatok kiértékelése már folyik. Sikerült a műszerből még egy változatot elkészíteni, amit egy orosz társkutató intézettel közösen fejlesztettünk. Ennek egyik példányát juttatták fel most márciusban az ISS-re. Várhatóan több évig méri majd a kozmikus sugárzás dózisát és vizsgálja a sugárzási tér irányfüggését.
A TriTel a Nemzetközi Űrállomás Zvezda moduljában. (Kép: Enyergija / Roszkoszmosz / IMBP)
Kocsis Gábor: A BME űrkutató csoportjánál, a dr. Bánfalvi Antal által vezetett Űrtechnológia laborban maradtam, ahol a diplomamunkámat is csináltam. Most már alkalmazott vagyok villamosmérnökként. Jelenleg a mi csoportunk is az ESA oktatási programjaiban vesz részt, a laborunkhoz kapcsolódó diákcsoportok tevékenységét koordináljuk, és szakmai támogatást nyújtunk számukra a fejlesztésekben. Elég nagy munka, mert a műhold energiaellátó rendszerét fejlesztettük. Amíg az ESEO szünetelt, addig a REXUS/BEXUS programot céloztuk meg. Az elmúlt két évben több magyar csoport is részt vett ebben. Az egyik a TECHDOSE volt, amit Balázsék csináltak, a másik a BioDos kísérlet, amit mi készítettünk. Ez egy sztratoszférikus ballonon repült és az UV-sugárzás biológiai hatását vizsgáltuk uracil mintákon. A kísérlet a SOTE űrkutató csoportjával együttműködésben készült, ami Rontó Györgyi professzor asszony vezetésével működik. Ugyanúgy hallgatók végzik a fejlesztést, a SOTE biztosítja a tudományos hátteret, mi pedig a műszakit.
Van egy új kísérletünk, a Daemon, ami szinten a BEXUS programban egy ballonon fog repülni. Ez a BioDos továbbfejlesztése, ezúttal már DNS-sel fogjuk vizsgálni az UV sugárzás hatását. Szeretnék tudományosan mélyebb szintre menni ebben a témában. Ennek az az újdonsága, hogy eddig „csak” felvitték a biológiai mintát, és amikor lehozták, megmérték mekkora dózist kapott addig. Most viszont folyamatosan tudjuk monitorozni a minták állapotát. Tudomásom szerint ilyen in situ mérés még nem volt műholdfedélzeten. Ez a távolabbi cél, és ehhez a mostani ballon platform nagyon jó alapot jelent.
Zábori Balázs: Időm nagy részében az ESA oktatási programjával foglalkozom. Amikor a diákműhold program szünetelt, kitaláltuk, hogy vegyünk részt az ESA REXUS/BEXUS programjában, ami rakéta- és ballonkísérleteket jelent. 2011-ben a CoCoRAD nevű csapattal elsőként sikerült Magyarországról bejutnunk ebbe a projektbe. 2012-ben újra bekerültünk, akkor már több magyar csapat is volt. Az egyiknek megint én lettem a vezetője. Ez a projekt most fog véget érni nyáron. Már megvolt a repülés, most az adatkiértékelés folyik. Egy másik projektben egy holland egyetemnek van egy ún. STRATOS nevű rakétaépítő csapata. Őket úgy lehet elképzelni, mint a „holland Masat”-osokat. Építettek egy rakétát még 2006-ban, ami repült is és minden rendben volt vele. Megépítették ennek a továbbfejlesztett változatát és engem kerestek meg, hogy dolgozzak együtt velük. Most közös munkában fölteszünk rá néhány sugárzásmérő eszközt, ami év végén repül valahonnan Észak-Európából, a sarkvidékről. Emellett az űrdozimetriai csoport munkáiban veszek részt, például a TriTel műszer eredményeinek kiértékelésében.
Európai viszonylatban mennyire megszokott, hogy egy 23 éves fiatalember komoly nemzetközi programokban vesz részt?
Zábori Balázs: Az ESA oktatási programjában az számít leginkább, ki tehetséges és hozzáértő. Sokkal inkább fel akarják karolni a fiatal tehetségeket, mint itthon. Tényleg nagyon fiatal voltam, amikor elkezdtem egy diákcsapat vezetését. Az elmúlt három évben rengeteget tanultam, majdnem többet, mint az egyetemi képzés alatt. Egyik legnagyobb jelenlegi lehetőségemnek tartom, hogy idén becsatlakozhatok a Rosetta programba. Most fogom befejezni a mesterképzésemet, és már olyan mélységű tapasztalatot összegyűjtöttem, hogy remélhetőleg alkalmas leszek erre a feladatra. Az egyik legfontosabb dolognak azt tartom, hogy az ESA oktatási programjában Magyarország nagyon jelentős szerepet kezdett betölteni. Az ESEO-val, a CoCoRAD-dal és a REXUS/BEXUS-szal rendkívül pozitív képet alakítottunk ki az ESA-ban. Szerintem egyrészt nagyon fontos ezt a képet fönntartani, másrészt átadni az itthoni fiataloknak és az itthoni közvéleménynek, hogy lássák, tudjanak róla, hogy a fiatal magyarok tehetségesek és ott vannak a világ élvonalában az ilyen jellegű kutatásokkal.
Lassan célegyenesbe ér a Rosetta szonda, amely hosszú ideig vizsgál közelről egy üstököst, sőt leszállóegységet enged az égitest magjára. Mivel vesznek részt ebben a programban?
Hirn Attila: Néhány éve volt szerencsém bekapcsolódni a Rosetta leszállóegységén, a Philae-n a DIM nevű pordetektorral kapcsolatos földi referencia-tesztek és a repülés alatti tesztkampányok kiértékelésébe. Ráadásul a detektort egyik kollégám, Péter Attila fejlesztette itt az intézetben. Most már az üstökös magján az első mérési program időbeosztásával foglalkozunk, illetve hogy konkrétan mit fogunk mérni a felszínen. Nagyon szerencsés helyzet, hiszen ez az első alkalom, hogy egy üstökös magjára ember készítette eszköz száll le. Ez tipikusan olyan program, mint a nagy űrprogramok, amelyek akár több évtizedig is tartanak. Kezdve onnan, hogy eszükbe jut a kutatóknak, hogy építsenek egy ilyen űrszondát, egészen addig, hogy leszálljon az égitestre, adatokat gyűjtsön és kiértékeljék azokat. Óriási megtiszteltetésnek tartom, hogy ebben részt vehetek ilyen fiatalon. Valószínűleg alkalmam nyílik arra, hogy a leszállást a többi vezető kutatóval együtt, élőben követhetem nyomon.
Kocsis Gábor: A Rosetta programban mi is részt veszünk: a leszállóegység energiaellátó rendszerét a mi csoportunk fejlesztette.
A Rosetta űrszonda és a Philae leszállóegység a Csurjumov–Geraszimenko-üstökösnél. (Fantáziakép: Astrium / Erik Viktor)
Zábori Balázs: Én foglalkozhatok az SPM nevű plazmadetektorral, és a méréseinek kiértékelésével. Ráadásul az SPM tápegységét még az AEKI munkatársai fejlesztették, így különösen fontos, hogy eme történelmi repülés másik magyar vonatkozású műszere továbbra is magyar kézben maradhat.
Szakmai körökben sok szó esik arról, milyen előnyei lennének, ha hazánk csatlakozna az Európai Űrügyökséghez. De vajon milyen jövője lenne a magyar űrkutatásnak ESA-tagság nélkül?
Kocsis Gábor: Bővülni biztos nem tudna. A legjelentősebb kutatócsoportok valószínűleg megmaradnának, de alighanem csökkenne a létszámuk. Megmaradna furcsa, különleges tevékenységnek, amiként indult. De ennél jóval több van benne. Hogy mik a lehetőségek, azt jól mutatta a közelmúltban, Budapesten tartott Space Expo. Számos példát lehetett látni: terménybecslést, térképezést, oktatást, GPS-t, egyebeket. Tudományos szempontból persze nem kérdés az űrtevékenység fontossága, hiszen eddig is főként ezen a téren hozott hasznot.
De például Indiában az írástudatlanság felszámolására műholdakat is használnak. Megdöbbenve láttuk egy konferencia alkalmával, hogy kis falvakban a másfél-két méter magas düledező házak tetején is ott a parabolaantenna. Itthon az a cél, hogy az űrkutatás minél jobban bekerüljön a köztudatba, alkalmazásokba, ehhez pedig minél szélesebb bázis kell. Ehhez feltétlenül kell az ESA csatlakozás. Sarkosan fogalmazva: ha azt akarjuk, hogy valódi, gazdasági haszna is legyen az országnak az űrtevékenységből, akkor szükség van az ESA csatlakozásra. Ha csak azt akarjuk, hogy a meglévő néhány csoport továbbra is működjön, akkor nem szükséges, de Magyarország abból nem fog úgy profitálni, ahogy tehetné.
Trupka Zoltán
Az interjú eredeti változata az Élet és Tudomány című hetilap idei 29. számában jelent meg. A magyar nyelven egyedülálló, nagy múltú, 68. évfolyamában járó ismeretterjesztő lap szinte minden héten közöl űrkutatási vonatkozású cikkeket, híreket is. Nem csak nyomtatott, de digitális változatban is hozzáférhető.
Kapcsolódó cikkek:
Fiatal magyar kutatók az európai űrprogramokban (1. rész)
Egy lépéssel közelebb az ESA-csatlakozásunkhoz
Az üstökösvadász útra kész
Életre kelt a Philae!
Megkezdődött a Philae (Rosetta Lander) harmadik teszt-kampánya
Magyar műszer a Marsnál
Hosszú álom előtt a Rosetta
TRITEL a Columbus modulban
Újabb TRITEL dózismérő rendszer indul ma a Nemzetközi Űrállomásra
Magyar fiatalok az ESA ballonprogramjában
CoCoRAD: teljes siker!
BEXUS program, avagy a CoCoRAD kísérlet új formát ölt!
TECHDOSE – újabb magyar ballonkísérlet a svéd űrbázisról
BioDos: magyar diákok asztrobiológiai ballonkísérlete
A Space Expo részletes programja
Március végén újabb hazai fejlesztésű műszer került a Nemzetközi Űrállomás fedélzetére. Az eszköz megalkotásában itthoni műhelyekben dolgozó magyar űrkutatók vettek részt. Három nagyon aktív és nagyon fiatal szakember munkájuk égi és földi vonatkozásiról mesél.
