Legalábbis a Hartley-2 üstökös és a földi óceánok vizének összetétele kísértetiesen hasonlít – az ESA Herschel infravörös űrtávcsövével végzett mérések szerint.
A felfedezés nyomán újraéledhet az az elképzelés, hogy a bolygónkon található jelentős mennyiségű víz valaha üstökösök becsapódásai következtében juthatott ide. A földi víz eredete azért kérdéses, mert az égitest keletkezésének idején olyan nagy volt a hőmérséklet, hogy az akkor meglevő víznek el kellett párolognia. Ami ma látunk, az mégis az, hogy a felszín kétharmadát óceánok és tengerek borítják. A víz tehát feltehetően kívülről, a világűrből kellett érkezzen, méghozzá a bolygó lehűlése utáni időszakban.
A jórészt vízjégből álló üstökösök természetes jelöltek lehetnek, mint a víz „forrásai”. A korai Naprendszerben lényegesen nagyobb számban voltak jelen, pályájuk gyakran keresztezte a Földét. Így gyakoriak voltak a becsapódások. Eddig azonban a csillagászati megfigyelések nem támasztották alá ezt az elméletet. Ami mérhető, az a vízmolekulákat alkotó hidrogén és deutérium (nehézhidrogén) aránya.
A világegyetemben a hidrogén és deutérium 13,7 milliárd éve, röviddel az ősrobbanás után keletkezett. Hogy milyen arányban épültek be a vízmolekulákba, az helyről helyre változó lehet, a környezeti feltételektől függően. Az eddig vizsgált üstökösökben egytől egyig nagyjából kétszer annyi deutériumot találtak, mint a földi óceánok vizében. Az ilyen üstökösökből tehát nem származhat a Föld vízkészlete, legalábbis nem számottevő részben. Még ha be is csapódtak ilyen kis égitestek, legfeljebb néhány százalékban lehetnek felelősek a földi víz eredetéért.
A Herschel HIFI (Heterodyne Instrument for the Far Infrared) spektrométere a színkép alapján pontosan meg tudja állapítani az üstökösben található vízmolekulák hidrogénjének izotóp-összetételét. Most először, méghozzá a Hartley-2 üstökösben szinte pontosan olyan vizet találtak, mint a földi óceánokban. (Ez volt az az üstökös, amelyet tavaly a NASA Deep Impact űrszondája az EPOXI program keretében 700 km-re megközelített.) Az ok, amiért a Hartley-2 különbözik a többi, eddig vizsgált üstököstől, az eltérő keletkezési helyük lehet. Míg a Hartley-2 a Naptól távol, a Kuiper-övből, a Plútó pályáján túlról származik, addig a többi részletesen kutatott üstökös beljebb, a Jupiter és a Szaturnusz pályája közötti térségben alakulhatott ki.
A rajz a 103P/Hartley-2 üstökös pályáját ábrázolja a Naprendszer öt legbelső bolygójának pályáival együtt. A Hartley-2 tavaly október 20-án 19,45 millió km távolságban közelítette meg a Földet. A méréseket a Herschel-űrteleszkóppal ekkor végezték. A jobb oldalon a PACS detektorral készített kép, és a HIFI műszerrel felvett színkép részlete látható. (Kép: ESA / AOES Medialab / Herschel / HssO Consortium)
Újra felmerült tehát, hogy a földi víz eredete mégis az üstökösökben keresendő, de egy speciális csoportjukban, amelyek eredetileg a külső Naprendszerből származnak. Az elméletet természetesen újabb megfigyelésekkel kell majd megerősíteni.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Herschel és Planck: start május elején
Elindult a Herschel és a Planck
Újabb sikeres üstökösrandevú
A Föld óceánjainak lehetséges kozmikus eredete (ESA)
Június végén rendezték Marseille-ben a 2. CoRoT szimpóziumot.
