A Bush elnök által bejelentett vízió, amelyet a NASA most vált aprópénzre – legalábbis ami az elképzelést illeti – nem az első, és egy harminc éves vargabetű utáni visszatérés egy régi „vérvonalhoz”. És visszatérés a régi korok álmaihoz.
Az emberes űrrepülés egész története során a nagypolitika árnyékában lavírozott, amolyan „szükséges rosszként”. Születése a hidegháborúnak volt köszönhető, s az életútját át- és átszövik a politikai szándékok. Érdemes végignézni – a mostani bejelentés apropóján – az amerikai űrelképzelések kalandos történetét.
Az első komplex elképzelésrendszer az ötvenes évek közepére datálódik. Wernher von Braun rakétatudós, Fred Whipple csillagász és Willy Ley tudományos szakíró egy részletesen kidolgozott űrprogramot állított össze és tett közzé egy magazinban. A három gondolkodó lépésről-lépésre építkező terve ma is mintául szolgálhat az űrrel kapcsolatos terveknek a gondos kidolgozásával, logikus felépítésével és azzal, hogy mekkora hangsúlyt fektettek a közvélemény támogatásának megszerzésére.
Von Braunék elképzelése szerint az embernek először a Föld közvetlen környezetét kell meghódítania. Ehhez egy állandó űrbázis és egy szállítóeszköz, egy űrsikló megépítése volt az első lépés. Az űrállomás végső kiépítésében egy hatalmas abroncshoz lett volna hasonlatos, hogy megforgatásával „mesterséges gravitációt” állítsanak elő a belsejében való munkához. Végső kiépítésében akár száz ember is dolgozhatott volna rajta. Az űrállomás ellátása és az űrhajósok fuvarozása egy hatalmas szárnyakkal rendelkező, igazi űrrepülőgépre hárult volna. Ez az eszköz kialakítását, repülőképességeit illetően inkább lett volna repülőgép, mint űrhajó. Az „űrtaxinak” keresztelt szerkezet az űrállomáson kívül elromlott műholdakhoz, vagy a Föld körüli pályára állított űrtávcsőhöz (!) is repülhetett volna változatos szervízmissziókon.
(Az illusztrációk David West Reynolds: Apollo - The Epic Journey to the Moon c. könyvéből származnak.)
A második lépés a tervben a Hold meghódítása lett volna. Ehhez az űrállomás már mint közbenső állomás játszott volna szerepet, ahol a holdűrhajót összeszerelhették volna az űrhajósok. A holdűrhajó ugyanis (a hordozóeszközök várható korlátai miatt) több egységben startolt volna a Földről, majd csak az űrben szerelték volna készre. A Hold meghódítását mintegy ötven űrhajós végezte volna el egy hatalmas leszállóegységgel, melynek kiürülő tartályai szolgáltak volna lakhelyül az ott létesítendő űrbázison. A hat hétre tervezett expedícióra egy hatalmas terepjáró traktort is vittek volna magukkal, mellyel többszáz kilométeres távolságokat is bejárhattak volna a geológiai kutatásokhoz.
Legvégül következhetett volna a Mars. Tizenkét űrhajós utazott volna egy hatalmas, 150 méter fesztávolságú szárnyakkal felszerelt vitorlázó űrrepülőgép fedélzetén, hogy kilencük meghódítsa a felszínt. A marsvitorlás középső szekciója (az orr és a törzs) lett volna a visszatérő egység rakétástól, kabinostól.
Folytatjuk!
Kapcsolódó cikkek:
GYORSHÍR: Az új amerikai űrhajó leírása
Nyilvánosságra hozta a NASA a röviden Bush-tervnek is nevezett új amerikai űrstratégia új űrhajójának, a holdűrhajóként is funkcionáló CEV-nek a dokumentumait.
