Magyar–magyar űrszótár

Most, hogy küszöbön áll a következő magyar űrhajós útja, egyre több helyen hallhatunk-olvashatunk majd az űrrepülésről. De nem mindegy, ki milyen szavakat és kifejezéseket használ...

Kapu Tibor magyar kutatóűrhajós a houstoni székhelyű Axiom Space vállalat Ax-4 jelű küldetésének négyfős személyzete tagjaként indul majd a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), ahol egy sor hazai kezdeményezésű tudományos kísérlet elvégzése mellett az ismeretek terjesztéséből is kiveszi majd a részét. A repülés a HUNOR (Hungarian to Orbit) program keretében történik, a Crew Dragon űrhajó floridai indításának napja jelenlegi ismereteink szerint várhatóan hamarosan, május 29-én érkezik majd el. A nagy esemény közeledtével, valamint a repülés alatt és után a sajtóhírekben, óriásplakátokon, a Millenáris G csarnokában hamarosan (május 13-án) megnyíló Huniverzum interaktív élményközpontban és másutt minden bizonnyal egyre többet találkozunk majd az űrrepülés témájával.

Aki egy kicsit is tájékozottabb űrkérdésekben, azt egész biztosan érték már eddig is, vagy érik a jövőben kellemetlen vagy akár kifejezetten bosszantó „kommunikációs meglepetések”. Hogy felkészüljünk a gyakran előforduló tévedésekre vagy akár a szakkifejezések pongyola használatára, összegyűjtöttünk néhány olyan jellegzetes hibát és pontatlanságot, amelyek sajnos biztosan fel fognak bukkanni itt-ott.

Az alábbi „magyar–magyar űrszótár” összeállításával a célunk kettős. Egyrészt szeretnénk segíteni azoknak, akikben van szándék az igényes megnyilvánulásokra. Másrészt kapaszkodót szeretnénk nyújtani azoknak is, akik számára gyanús lesz egy-egy kifejezés, hogy tudják, valószínűleg mire gondolhatott az, aki azt és úgy kimondta vagy leírta...

A tipikus hibák közt akad igen súlyos, azt 😡 jellel láttuk el. A még mindig problémás, de – talán mert már annyira megszoktuk – kevésbé életbevágó esetek 😟, a bocsánatos bűnnek számító, de azért igénytelen szóhasználatok 😞 jelölést kaptak.

a világűrben nincs gravitáció 😡
Jó esetben mindenki tanult fizikát az iskolában, így azzal is tisztában kellene lennie, hogy egy test (mondjuk a Föld bolygó) másik testre gyakorolt tömegvonzása (gravitációs vonzóereje) egyenesen arányos a két test tömegével és fordítottan arányos a köztük lévő távolság négyzetével. Mégis közkeletű tévedés, hogy az ISS-en megszűnik a gravitáció, hiszen minden tárgy és maguk az űrhajósok is súlytalanul lebegnek. Pedig egy egyszerű számítással ellenőrizhető, hogy a felszín felett csupán kb. 400 km-es magasságban, ahol az ISS kering, a Föld egy adott testre gyakorolt gravitációs vonzóereje majdnem 90%-a annak, amekkora a felszínen volna. Szó sincs tehát zéró gravitációról, épp ellenkezőleg: valamilyen erőnek a Föld körüli pályán kell tartania az űrállomást, különben az akadálytalanul, nagy sebességgel eltávolodna a bolygónktól! Ez az erő pedig nem más, mint a gravitáció.

Valóban tapasztalható súlytalanság az űrállomáson, de ennek nem a gravitáció hiánya az oka. Az, hogy egy adott tárgy nem nyomja az alátámasztási felületet vagy nem húzza a felfüggesztést (ezt nevezzük súlynak), az amiatt van, hogy együtt, egyszerre mozognak tehetetlenségi pályán a Föld gravitációs terében. Keringés közben az űrállomás lakói bizonyos értelemben folyamatosan szabadesésben vannak a Föld felé, csakhogy oldalirányú (pálya menti) sebességük elég nagy ahhoz, hogy a leesésüket megakadályozza: mintegy „körbeesik” a Földet. S hogy valóban nem csak az űrben lehet súlytalanságot előállítani, arra sok gyakorlati példát lehetne hozni. Ha eltekintünk a légellenállástól, akkor például egy szabadon eső (zuhanó) liftben vagy ferde hajítás közben is fellép a súlytalanság – igaz, sokkal rövidebb ideig, mint egy Föld körül keringő űreszköz fedélzetén.

Aki tehát zéró gravitációt emlegető reklámmal vagy óriásplakáttal találkozik, rajta a HUNOR program logójával, az vérmérséklete szerint csodálkozzon vagy – mint e sorok írója – bosszankodjon, de ne vegye komolyan, tekintse egy ügyetlen marketingfogásnak. De attól tartok, ennél meglepőbb helyekről is hallunk majd arról, hogy az ISS-en nincs gravitáció...

mikrogravitáció 😟
A fenti okfejtés alapján nyilvánvaló, hogy miért szerencsétlen az angol nyelvben (sajnálatosan) igen elterjedt microgravity szó magyar tükörfordítása. Ugyanis a tájékozatlan olvasó/hallgató számára azt sugallja, hogy az űrállomáson nagyon-nagyon kicsi a gravitáció, szinte nincs is (a mikro előtag jelentése milliomodrész). Mint láttuk, ez egyáltalán nincs így. A Google által katalogizált könyvek szóhasználati trendjeit mutató összesítés szerint az angol szakirodalomban az 1980-as évek elejétől kezdett el rohamosan terjedni a microgravity, egy évtized múlva érve el a csúcsra. A hazánkban 1981-ben napvilágot látott, alapműnek számító Űrhajózási Lexikon szócikkei közt hiába is keresnénk a mikrogravitációt, az nem szerepel benne. A szaknyelv boldogan megvolt a súlytalansággal, amely ugyan nem egy olyan „elegánsan hangzó” idegen szó, viszont tökéletesen passzol a jelenség fizikai alapjaihoz. Ahogyan meglehetne még ma is, de a szaknyelvből már sajnos reménytelen vállalkozásnak tűnik teljesen kiirtani a mikrogravitációt. Feltételezhetjük – de sosem lehetünk biztosak benne –, hogy aki mikrogravitációról beszél, az tudja is, valójában miről beszél. De azért igyekezzünk kerülni a használatát, s ha ilyet hallunk, nyugodtan helyettesítsük magunkban a súlytalansággal – a szöveg ugyanúgy értelmes marad, sőt... (Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy az űrállomáson sincs tökéletes súlytalanság, a földfelszíni nehézségi gyorsulás legfeljebb milliomodrészének megfelelő, nem gravitációs eredetű gyorsulások előfordulnak. Mondhatnánk erre akár „mikrosúlyt” is, ez azonban gyenge mentség a mikrogravitáció kifejezés számára.)

A szarvasokat kilövik – a rakétákat általában nem (Kép: Vadász Újság)

a rakéta/űrhajó kilövése/fellövése 😟
Sajnos szakemberek szájából sem példa nélküli, de a médiában és a köznyelvben egyenesen gyakorinak számít a rakétaindításokra a fellövés vagy a kilövés szavak használata. Itt is a fizikával van a probléma: ha egy lövéssel (vagyis egy nagyon rövid ideig tartó gyorsítással) szeretnénk elérni, hogy egy űreszköz elérje a Föld körüli pályára álláshoz szükséges sebességet, akkor bizony olyan nagy erőhatást kéne elszenvednie, hogy azt a terhelést az érzékeny berendezések – beleértve az embert – nem viselnék el. Nem véletlenül alkalmazzák az űrkutatásban a többlépcsős hordozórakéta Ciolkovszkijtól származó elvét. A gyorsítás itt hosszú időn át, folyamatosan történik. A témáról korábban már írtunk, de sosem árt megismételni a kérést: ne használjuk a kilövést és a fellövést, ezek rendkívül igénytelen és fizikai szempontból helytelen kifejezések. Hagyjuk meg a kilövést a vadászoknak... Ha űrügyekről van szó, a magyar nyelv számos jó alternatívát kínál, lehet beszélni felbocsátásról, indításról, pályára állításról, sőt még startról is.

legénység 😞
Az űrrepülés hajnalán túlnyomórészt férfiakat választottak ki űrutazásra. De legalább Valentyina Tyereskova (1963) óta tudjuk, hogy nők is meg tudják oldani a feladatot, manapság pedig jelentős a női űrhajósok aránya: a legtöbb küldetés személyzetének tagjai között találhatunk hölgyeket. Így kissé anakronisztikus és/vagy vicces azt olvasni, hogy például a Kapu Tiborral is repülő Ax-4 legénységének parancsnoka az a Peggy Whitson, aki eddig öt repülése alkalmával összesen 675 napot töltött az űrben, és történetesen nem legény...

A legényanya című 1989-es filmszatíra DVD-borítója

asztronauta, kozmonauta, tajkonauta 😞
Idegen nyelvekből szivárgott át a magyarba egyes nemzetek űrhajósainak külön megjelölése. Bizonyos szövegkörnyezetben akár választékosnak, de mindenképp kissé fellengzősnek tűnhet a használatuk. Az asztronauták amerikaiak, a kozmonauták oroszok, a tajkonauták kínaiak lennének, de hát napjainkra már sokkal több nemzet képviselői vesznek részt az űrrepüléseken, mindegyikükre mégsem lehet külön szavunk. Bőven adódhatnak fura és nevetséges helyzetek, amikor például kínai asztronautákról és hasonló dolgokról olvashatunk. A furcsaságok elkerülésének legjobb módja, ha ragaszkodunk a magyar űrhajós megnevezéshez, függetlenül attól, hogy kiről van szó. Elvégre ha Kapu Tibor magyar asztronauta lenne, akkor ezzel a logikával Farkas Bertalan magyar kozmonauta volt? Aligha. Nem tévedhetünk, ha magyar űrhajóst használunk mindkettőjük esetén.

kapszula 😞
A Magyar értelmező kéziszótár (Akadémiai Kiadó, 1992) szerint a kapszula jelentése tok, burok; orvosi szakkifejezésként por alakú gyógyszerrel töltött, lenyelhető kis tok. Valóban, leginkább ez utóbbi értelemben használja a köznyelv. Igazából semmi sem indokolja, hogy az angol capsule fordításaként a személyeket szállító űrhajó kabinjára is ezt használjuk – mégis egyre többet találkozunk vele. Ha nem vigyázunk, még ez is velünk marad.

misszió 😞
Nem lehetne inkább küldetés? Sokkal magyarosabban hangzik, nem jut róla eszünkbe a hittérítés, pláne nem az a bizonyos póz... De a szövegkörnyezettől függően lehet helyette űrrepülést, űrutazást is használni.

Biztosan lehetne még folytatni a sort. Ha olvasóink úgy gondolják, hogy valamely elterjedten használt kifejezés zavarja a nyelvérzéküket, nyugodtan jelezzék számunkra.

Kapcsolódó cikkek:
Május 29.
Hatvan tudományos kísérlet
UNIverZOOM
Az Ax-4 küldetés: magyar űrhajóssal